Küldenénk Tiszaújvárosba, speciálba!

Amióta a világhírnév felé tartó Mr. Klausz (alias Kókusz Zsolti, a.k.a. Szmoktor Doktor) először szövegelt a szmokizásról, azóta kíváncsiak vagyunk, milyen lehet jól beszmokizni.

Most, hogy Botos Tamás kollégánk Horvátországból hozott egy zacskó príma belgrádi Smokit, végre megtapasztalhattuk, hogy milyen az élet jól besmokizva.

Ítélet

Mogyorós. Benyomtuk mind a 40 g-t, de simán tudtunk volna még tolni. Hátránya, hogy kevés, előnye, hogy végre van egy olyan Smoki, amitől nem lesz piros a szemed. (Kivéve, ha beledörzsölöd, vagy ha mogyoróallergiád van.)

Tamás Bence Gáspár kollégám rá is gyújtott egy Smokira:

A tapasztalatai:

• Szájon át elszívva: A horvát szmoki nagyon rövid, ezért óvatosan kell gyújtani. Nekem azonnal lepörkölte a bajuszomat a lángcsóva, csücsöríteni javallt. Eléggé tömődik, lassan ég.
• Szájon át rágva, nyelve: Mint minden ilyen ipari fűszerezésű rágcsa, ezzel is óvatosan kell bánni: gyorsan, beszéd közben fogyasztva a fűszerszemcsék könnyen a torok, a nyelő-, vagy légcső falára tapadhatna, ezzel pedig azt a „kaparós köhögést” tudják előidézni, mint a magyar szmokik. Lenyelve egyébként finom mogyorós, bár szerintem túl sós.

Bónusz: Smokie mindenkinek!