• Németh Lászlóné jelenleg a Miniszterelnökség nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkára. Ő felügyeli a takarékszövetkezetek integrációját és a jövőre induló nonprofit állami közműszolgáltató holdingot is.
• 2012 - 2014 között fejlesztési miniszter volt, de váratlanul Seszták Miklós KDNP-s képviselőt nevezte ki a helyére Orbán Viktor júniusban.
• Seszták Miklós sorra váltja le a Némethné által kinevezett vezetőket az állami cégek élén.
• Sokak szerint ez is része anna, hogy Orbán Viktor leszámol Simicska Lajos befolyásával. Simicska emberei közé szokás sorolni Némethnét is.
• Némethné most azt mondta a 444-nek, hogy a Simicska - Orbán háborút túlságosan felnagyították, és természetes, hogy Seszták a saját embereit akarja látni a fontos posztokon.

Hétfőn jelentették be, hogy a Magyar Posta megvette az FHB Kereskedelmi Bank 49 százalékát. Vannak olyan értelmezések a bankvilágban, hogy ez valójában egy állami mentőöv az FHB-nak, hiszen a bank egyébként is komoly gondokkal küzd, és az elszámolási törvény végrehajtásával különösen nehéz helyzetbe került volna. Mennyire van közel a valósághoz ez az értelmezés?

Mint mindent, ezt is sokféleképpen lehet értelmezni. Én azt szeretném itt kiemelni, hogy már ennek az államtitkárságnak a létrejöttekor döntés született arról, hogy a postát áttereljük egy új területre, hogy a csökkenő levélforgalom mellé új feladatot találjunk. Ez pedig a pénzforgalom kezelése lesz, és nem olyasmi, mint a csokoládé- vagy a plüssállat-árusítás. Továbbá a posta elvesztette a korábbi kereskedelmi banki partnerét. Így már korábban megállapodást kötöttünk az FHB-val a postai pénzforgalmi tevékenység intézéséről. A mostani lépéssel ezt sikerült hosszú távra biztosítani, az együttműködést erősíteni.

Az integrált takarékszövetkezetekkel, a postával, a díjbeszedővel és az FHB-vel egy új nagy pénzintézet látszik szerveződni, hathatós állami segítséggel. Vannak, akik úgy tartják, hogy az OTP- nek épít versenytársat az állam. Ezt hogyan látja?

Ezekben az együttműködésekben olyan lehetőségek vannak, amiket egyszerűen vétek lenne kihagyni. Ismert cél, hogy minimum 50 százalékban hazai kézben legyenek a pénzintézetek. Ezt nagyon nehéz feladat elérni. Az OTP piaci részesedése valamivel 30 százalék felett van, innen nem könnyű elérni az ötvenet, vagy még többet.

Ez nem csak nemzeti büszkeség kérdése, hanem azért is fontos, mert a külföldi pénzintézeteknél a fontos döntések nem itt születnek. Egy bizonyos hitelösszegen túl a külföldi anyabankok külföldön székelő bizottságai határoznak. Egy hitelbírálatkor a pontos helyismeret is számít, és ez nyilván kevésbé érvényesülhet, ha például Milánóban születik egy döntés. Ez az integráció azt célozza meg, hogy több fontos döntés szülessen Budapesten.

És miért az FHB lett ebben a kitüntetett partnere az államnak? Úgy tűnik – egyéb intézkedéseken keresztül is – hogy az állam kedvence az FHB, miközben a bank nem teljesít annyira jól.

Nagyon sok tárgyalás volt, nagyon nehezen alakult ki egy olyan rendszer, ahol mindenki a megfelelő helyre került, mindenki a megfelelő módon tudta az akaratát, elképzelését érvényesíteni. A fölfokozott hangulatokban mindig lehet mögöttes szándékot keresni, ezzel próbálkozik mindenki, önök is. Nincs ezzel semmi baj, de sokszor ennél sokkal egyszerűbbek a magyarázatok, egyszerűbbek az útvonalak, amelyekkel a döntéshez eljutunk. Megfelelő partnert kell mindenhez találni, és itt is ez történt.

Említette a felfokozott hangulatot és a mögöttes szándékok keresését, úgyhogy adódik a kérdés: miért ment el Sárvárra, egy lovas létesítmény átadására Simicska Lajossal és üzlettársaival?

Tudom, hogy ennek is van ezerféle értelmezése, szoktam erről is olvasni. Az köztudott, hogy én Simicska úrral 1998-1999-ben itt a fejlesztési bankban kezdtem el együtt dolgozni, és a kapcsolatunk azóta is megmaradt. Ő becsüli a munkámat, én is az övét, talán azt is mondhatom, hogy ez már egy baráti kapcsolat. Szóval miért ne mentem volna?

Ennek a barátságnak azért elég sokan tulajdonítanak mögöttes jelentéseket, és ezeket izgalmasakká teszik, hogy sokan beszélnek arról, hogy Simicska Lajos és a miniszterelnök között konfliktusok adódtak az utóbbi időben. És például sokan innen vezetik le, hogy ön most már nem fejlesztési miniszter, hanem államtitkár. Ezek az összefüggések helytállóak?

Ahogy telnek-múlnak a napok és a hetek, egyre több feladatot kapok, egyre több minden tartozik a fennhatóságom alá. Azt gondolom, hogy ez válasz ezekre a találgatásokra. Hiszen ha itt olyan konfliktusok lennének, mint amire utal, akkor valószínűleg az általam vezetett államtitkárság működési területe nem terjedne, hanem korlátozott maradna.

Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök önt „Simicska-embernek” tekinti, és ennek ellenére újabb hatásköröket ad?

Azt remélem, hogy a miniszterelnök az 1998-2002 közötti, és az NFM-ben töltött időm során megismerte, hogyan dolgozom, és mit vagyok képes elvégezni, akár nagyon szűk határidőkre is. Remélem, hogy ezek az eredmények hozzásegítették a miniszterelnököt azokhoz a döntésekhez, hogy akár a közműszolgáltatási holding megszervezésével megbízzon, akár az államtitkárság vezetését rám bízza.

Ha jól értettem, akkor az előbb azzal cáfolta, hogy komoly konfliktus van Simicska Lajos és Orbán Viktor között, hogy ilyen fontos feladatokat kapott. Most viszont arról beszélt, hogy a fontos feladatok az ön személyes képességeinek szólnak. Ezért próbálom megérteni, hogy Németh Zsuzsaként vagy Simicska Lajos embereként számolnak-e önnel, melyik szerep számít?

Lehet, hogy a kettő egyvelege számít. Erre az egész témakörre pontos választ nyilván a két érintett úr tudna adni, az összes többi csak találgatás.

De azért valami zavar csak van köztük, nem zörögne ennyire a haraszt, ha nem volna semmilyen viszály, nem?

Úgy látom ezt a kérdést, hogy van egy téma, amiről mindenki szívesen hall, beszél, találgat, és így egyre jobban növekszik. Ez akkor indult, amikor Seszták úr került a miniszteri székbe, és a találgatások sora nem akar véget érni. De én azt gondolom, hogy ez két ember magánügye. Ez az egyik része a dolognak. A másik pedig – és ez a személyes véleményem – irtózatos méretűre van felnagyítva. Azért merek ilyeneket mondani, mert tudom, ahogy van egy személycsere, rögtön beindul a találgatás, hogy akkor mögötte biztos van valami. Holott ha valaki olyan beosztásba kerül, ahol nagyon fontos, hogy mennyire bízhat meg a mellette lévőkben, akkor az egészen logikus, hogy a saját embereit szeretné a környezetében tudni. Nem hiszem, hogy egy multinacionális vállalatnál az új vezérigazgató megtartja az elődjének a titkárnőjét vagy a sajtósát. A bizalmi funkciókban együtt kell rezdülni azzal, akikkel az ember együtt dolgozik.

Ezzel arra céloz, hogy a mostanában menesztett, még ön által kinevezett emberek nem politikai okok miatt kényszerülnek távozni, hanem ez egy természetes folyamat?

Erre is célzok. Amikor én odakerültem a fejlesztési minisztériumba, akkor valamelyik újság azzal viccelt, hogy ez már a „nemzeti fejvesztési minisztérium”. Holott semmi más nem történt, minthogy szerettem volna olyan embereket magam körül látni, akiknek egy 12 oldalas anyagát nem kell szóról szóra elolvasnom, mert tudom, hogy azt találom benne, amit szeretnék. A bizalmi viszony fontosságát szeretném hangsúlyozni ezzel.

Említette, hogy önhöz került új feladatként a nonprofit közműszolgáltató megszervezése. Ez is része lehet annak az integrációnak, amiről a posta-FHB-takarékok-díjbeszedő esetében már szó volt? Azt az infrastruktúrát használják majd erre is?

Igen. Ennek a közműszolgáltatónak a tevékenységét két részre lehet bontani: egyrészt a lakosságot el kell látni gázzal, árammal, távhővel. Vannak továbbá a mögöttes funkciók, hiszen egy hatalmas infrastruktúra dolgozik a szolgáltatás mögött: az adatnyilvántartás, a számlázás, kereskedelmi tevékenység, óraleolvasás és így tovább. Az egyetemes szolgáltató elviszi a gázt, itt nincs sok mozgástér. A backoffice tevékenységeket viszont rá tudom építeni egy másik állami kézben lévő cégre, és itt a most működő szolgáltatókhoz képest már lehet megtakarítást elérni. Itt van mozgástér, és ezt maximálisan ki is kell használni. A másik oldalról nézve pedig a postának értelmes tevékenységet kell adni, amivel a kieső levélforgalmat tudja pótolni, például az ügyfélszolgálati tevékenységet ide lehet kapcsolni. Biztos vagyok benne, hogy ez egy költséghatékony rendszer lesz.

Ha az egész felépül, akkor lehetséges, hogy utána privatizálják?

Nem. Nincsenek ilyen tervek. A kollégáimmal elkezdtük körbejárni a vidéket. Látjuk, hogy fontos kötődés a vidéken élő emberek számára, hogy postájuk legyen, takarékszövetkezetük legyen. Ha ezeket értelmes tevékenységgel fent lehet tartani, akkor fent is kell tartani. Mi most ebbe az irányba megyünk. Biztos, hogy nem kerül privatizálásra ez az ágazat.

Ön banki szakemberként és a kormány tisztviselőjeként mindkét oldalt jól ismeri: mit gondol a frissen elfogadott elszámolási törvényről, amellyel a devizahiteleket csökkenti az állam? A bankok Alkotmánybírósághoz fordulnak és tiltakoznak, a kormány nagy sikerként ünnepli.

Valóban, ez egy nagyon komoly teher lesz a bankokon, ugyanakkor az is nagyon jól látszik, hogy most nagyon komoly teher van a lakosságon. Lehet azt mondani, hogy mindenki maga döntött arról, hogy felvett-e devizahitelt, de maradjunk annyiban, hogy sokszor azon múlt a dolog, hogy bement X a bankba, és kapott egy fantasztikus ajánlatot, hogy vegyen fel még több hitelt mint eredetileg akart, mert olyan jól fog járni. Ez egy jó terméknek minősült akkoriban a bankok számára. Továbbá viszonylag kevés olyan országot lehet találni a világban, ahol külföldi devizában adósodtak el a lakosok. Ez egy nehéz, de szükséges lépés, aminek remélhetőleg most már a végére érünk.

Nemrégiben létrejött az MFB Földgázkereskedő Zrt. Mi szüksége van az MFB-nek földgázkereskedő cégre, ha ezzel foglalkozik az MVM is az állami cégek közül?

Most olyan helyzetben vagyunk, hogy nem nagyon kérdőjelezi meg senki, hogy miért kellettek nekünk a gáztárolók. Az ottani tartalékok ebben a bizonytalan nemzetközi helyzetben is biztonságot tudnak nyújtani. A feltöltésüket viszont finanszírozni kell. Lehetne minden terhet az MVM nyakába varrni, de akkor sok más MVM-es tervet nem lehetne megvalósítani. Itt semmi mást nem csinálunk, mint financiális hátteret biztosítunk az MVM-nek. Nem velük szemben, nem ellenükben, hanem egyszerűen a készletezést finanszírozzuk.

A Magyar Gáztranzit Zrt. 49 százalékát néhány napja eladta az MVM az MNV-nek. A cégben résztulajdonos az MFB Invest is, tehát ez önöket is érintette. A cég a szlovák-magyar gázvezetéket építette és működteti. Mi szükség volt arra, hogy az egyik állami cégtől egy másikhoz kerüljön?

Ez egy uniós irányelv miatt szükséges, hogy a szállítás és a kereskedelem ne azonos cég tulajdonában legyen. A működési engedélyhez is kell a szétválasztás, és még a vezeték építésére kapott uniós támogatást is elvesztenénk, ha ez nem történt volna meg.

És a vezeték egyébként készen van? Mert ezt márciusban egyszer már átadta Orbán Viktor és Robert Fico, de még mindig nem működik.

A vezeték készen van, de a működési engedély megszerzéséig több stáció hátra van még: próbaüzem, papírok elintézése, satöbbi. Januárra működhet teljes nyomással.

Most a Miniszterelnökség államtitkára, de az MFB épületében dolgozik. Van napi kapcsolata Lázár János miniszterrel?

Természetesen van. Amikkel itt foglalkozunk, azok kiemelt státusban lévő dolgok. Szorosan kapcsolódnak a kormányprogramhoz, és jelentőségük miatt sok konzultációt igényelnek.

Amikor beszélnek Lázár úrral, akkor szóba hoz olyan ügyeket, mint például a Mezort problémája az agrártámogatásokkal? (A Mezort Simicska Lajos mezőgazdasági vállalkozása, és a cég vezetői élesen kritizálták, hogy a nagybirtokoktól elvették az EU-s területalapú támogatásokat, és az erről szóló döntést Lázár János kommunikálta a kormány részéről.) Ilyen ügyekben közvetít?

Nem. Jócskán van mit megbeszélnünk az államtitkárság feladatairól, más téma nem jön elő.

Tudja, hogy miért kellett váltania a fejlesztési miniszteri posztról a mostanira? 

Az előző kormányban és mostaniban is elsősorban politikusok ülnek miniszteri székben. Én nem vagyok a Fidesz tagja, nem vagyok választott képviselő, egy picit kakukktojásként tekintettem önmagamra ezért a kormányon belül. Éppen ezért volt megtiszteltetés számomra, hogy akár erre a két és fél évre is odaülhettem. Ami pedig a magánérzéseimet illeti, én mindig azt szerettem, ha kihívások elé kerültem, és azt meg tudtam oldani. Az én koromban azt hiszem már nyugodtan kimondhatom, hogy soha nem hajtottam arra, hogy ilyen vagy olyan címet elérjek. Arra igen, hogy ilyen vagy olyan feladatot megcsináljak, és azért azt mondják nekem, hogy köszönöm, vagy azt, hogy ez jó volt.