„Az együttműködéshez bizalom kell. Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó” – üzent félreérthetetlenül a vasárnapi önkormányzati választások előtt egy héttel Orbán Viktor miniszterelnök.

A Vas Népének adott interjújában arról is beszélt, hogy kormánya

nem rossz, hanem jó

dolgokra készül.

A félreértések elkerülése végett: ez természetesen nem azt jelenti, hogy eddig ne csupa jó dolog történt volna. Gondoljanak csak

a rezsicsökentésre,

vagy arra, hogy, legalábbis a miniszterelnök szerint

nőttek a reálbérek.

Vagy ahogy ő maga fogalmazott: „az elmúlt négy év kemény munkájával feljutottunk Európa pincéjéből a földszintre”. Hogy ez így van-e, azt hirtelenjében nem állt módomban ellenőrizni – a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat évenkénti statisztikákat közöl csak a keresetekről, összehasonlító táblázatokat nem. Egy másik cikk miatt a felsőoktatásban dolgozók jövedelmének alakulását kigyűjtöttem belőlük, az ő fizetésük

reálértéken garantáltan nem nőtt, nominálisan is nagyjából változatlan maradt.

De ne ragadjunk le a tényeknél, nézzük inkább a terveket:

A miniszterelnök szerint „nagy korszak kapujában vagyunk”. Úgy érzi, hogy

„a munkalalpú társadalom felépítését a következő időszakban végig tudjuk vinni.”

Ő maga ötmillió dolgozó magyart lát a szemei előtt. És azt, hogy a kormány, aminek a gazdaságpolitikájában „nincs helye megszorításnak”, a nyugdíjak értékét is meg tudja majd őrizni.

Ehhez azonban meg kell újítani az oktatást, amiben szerinte jó úton járnak. És hogy mi ez az út? Hát az, ahol a gyereknek megmondják, hogy ne menjen gimnáziumba, ha nem elég okos. „A megtévesztésre épülő oktatási rendszert magunk mögött kell hagynunk” – mondta a miniszterelnök, aki inkább megmondaná a gyerekeinek, hogy merre induljanak.

Végül még egy béremelést is beígért az orvosoknak, ami így, választás előtt a nyugdíjak megvédéséhez hasonló kötelező gyakorlat a magyar politikában. (Via Magyar Nemzet)