Tegnap este elég sokat gondolkodtunk rajta, hogyan lehetne mindenféle szupertitkos, neve elhallgatását kérő biztos forrás nélkül valahogyan előre lépni ebben az amerikai kititltás-ügyben. Végigvettük azokat a kormányzati tisztviselőket és kormánytanácsadókat, akik eddig gyanúba keveredtek a médiában, és kiválogattuk azokat, akik érintettségét eddig senki nem cáfolta. Három ilyen ember volt: Seszták Miklós fejlesztési miniszter, Vida Ildikó, a NAV elnöke és a NAV egyik meg nem nevezett alelnöke a hat közül.

Aztán befutott a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium válasza arra a levelünkre, amiben Seszták érintettségéről érdeklődtünk, és azt mondták, hogy a miniszter nem érintett.

Maradtak tehát a NAV-osok.

Botos kollégával ki is mentünk reggel a NAV Széchenyi utcai székháza elé, és vártuk, hogy feltűnjenek a vezetők. Nagyjából másfél órát áztunk a NAV-val szemben lévő lakóház kapualjában. Mivel a hivatal legtöbb irodájában 7:45-kor vagy 8-kor kezdődik a hivatali idő, mi is 7:40 környékén érkeztünk és reggel kilencig vártunk.

Így utólag nem mondanám, hogy megérte.

A NAV honlapján szereplő arcok közül ebben az időben csak egyetlen egy tűnt fel ebben az időszakban, Kovácsics Iván elnökhelyettes. Oda is szaladtunk hozzá, kérdeztünk, aztán válaszolt. Ennyi történt:

Utána még hosszú percekig szobroztunk a szélben, telefonon bámultuk a NAV-vezetók arcait, nehogy csak egy is el tudjon slisszolni mellettünk, de Kovácsics után nem jött egyikük sem. A dolgozók viszont egyre többször néztek ki ránk az épületből, némelyiküknek már integettünk is, de ők sajnos nem integettek vissza. Kicsivel 9 után eljöttünk. Már egy zacskó zsebkendő és egy bögre NeoCitran mellett nyomatjuk a híreket.