Orbán Viktor meghallotta a nép hangját, és megígérte az állami rádióban, hogy visszavonja az internetadó tervezetét. De az őrületnek messze nincs vége, ez kiderült abból, ahogyan beszélt ezekről a dolgokról. (Aki szeretné meghallgatni a Kossuth rádió interjúját, itt találja.)

1. Orbán továbbra is be akarja vezetni az internetadót, és fogalma sincs, hogy mi az az internet

A miniszterelnök szavaiból kiderül, hogy csak meg akarja dolgozni a közvéleményt, ezért áll el átmenetileg a netadó bevezetésétől. A nép egyelőre "megkérdőjelezi a törvény ésszerűségét", ezért nem lehet bevezetni. A kormány dolga tehát az, hogy „ésszerű mederbe terelje” a kérdést, hiszen ha egyértelmű lesz a nép számára, hogy ő mit szeretne, akkor el is fogják fogadni azt.

Itt természetesen kiderült, hogy a miniszterelnöknek fogalma sincs arról, hogy hogyan működik az internet. „Magyarországon a távközlést adóztatjuk”, mondta, és mivel a távközlés „áthúzódott” az internetre, ezért csak egy „adótechnikai” változás a netes adatforgalmat megadóztatni. Orbán nem érti, hogy ez miért nem világos mindenki számára. Hiszen szerinte

internet=adóelkerülős telefonálás.

Arról nem kérdezték, hogyan történhetett meg az, hogy az NGM benyújtotta a gigánként 150 forintos adóról szóló javaslatot, ami eredeti formájában nagyjából 50 százalékkal több pénz beszedéséről szólt volna, mint amennyi a netes szektor egész éves bévetele, és hogy ennek a gigantikus égésnek miért nincs semmilyen személyi következménye.

Orbán, miután megjegyezte, hogy kommunista dolog az emberek akarata ellenében kormányozni, a lehető legkommunistább kifejezést és a lehető legkommunistább logikát használva az interneten keletkező „extraprofitokról” beszélt, majd arról, hogy hogyan sajátítana ki a kormány ebből lehetőleg minél többet. Pedig nem sokkal korábban még azzal dicsekedett, milyen stabil helyzetben van a költségvetés. Ez még mindig az a totális hatalmi logika, ami alaján a kormány (természetesen „a nép nevében”) bármikor bármire ráteheti a kezét, bármilyen pénzről, jövedelemről megállapíthatja, hogy az erkölcsös vagy sem, és hogy jobb helye lenne a kormánynál, mint másutt.

Ez a fogalmazás azt a gyanút is fölkeltheti, hogy a netadó ügyét most egy kicsit jegelik, de a néhány hónap múlva feldübörgő nemzeti konzultációs kommunikációs hadművelet után simán behúzzák majd, mondjuk a szokásos, év közben bevezett kiigazítás egy elemeként.

2. Orbán szerint gazdaság és pénzügy kettéválasztható

A miniszterelnök szerint a  „gazdaság” megy ezerrel, de hogy a „pénzügyek” világában mi történik, az teljesen független ettől. Ez hosszú ideje központi eleme az orbáni gazdasági elképzeléseknek.

A miniszterelnök szerint tényleg nincs igazán összefüggés a két szféra között, az egyikben becsületes, feltűrt ingujjú dolgos emberek dolgoznak, a másikban pedig élősködő járadékosok fölözik le az extraprofitot. Ebből a világképből következik az, hogy a miniszterelnök azt hiszi, hogy bármennyi pénzt ki lehet szívni a bankrendszerből úgy, hogy annak ne legyen reálgazdasági hatása. A bankelszámoltató törvény után elvileg nagyjából ezermilliárd forint fog helyet cserélni a bankok és a háztartások között, és Orbán szerint emiatt nem fogják a bankok még gyorsabban leépíteni a hiteleiket, ugyanúgy, ahogy az utóbbi években.

Sőt, most bejelentette, hogy az állam pénzügyeivel is gond van, mivel „többet költünk, mint amennyi bevételünk van” (ez a klasszikus logikai hiba, amikor az államháztartást összekeverik a teljesen máshogy működő családi költségvetéssel). Ezért a költségvetést ki akarja egyensúlyozni a következő években. Az utóbbi években 3 százalék körül alakult államháztartási hiánnyal számolva ez évi ezermilliárd forintos megszorítást jelent: ennyivel kellene a kormánynak kevesebbet költenie, vagy ennyivel kellene még több adót beszednie. Úgy tűnik, a miniszterelnök szerint ez sem taszítaná recesszióba a gazdaságot.

3. Orbán mesék alapján értesül a világ dolgairól

Megint ráláthattunk egy pillanatra, hogy hogyan értesül a világ dolgairól a magyar miniszterelnök. Orbán egy Münchenben élő honfitársunktól hallott egy történetet, miszerint Németországban is született egy ítélet a bankok elszámoltatásáról, és „állítólag precedensértékű az ítélet”.

Bár tényleg született egy ítélet egy távolról nézve hasonló ügyben, de a vicc az, hogy az a magyar helyzettől éppen hogy teljesen eltérő módon a jogrendszerrel összebékíthető módon oldódott meg. Nem hoztak visszamenőleges törvényeket a német parlamentben, hogy megleckéztessék a bankokat, az igazságszolgáltatás megoldott mindent.

Orbán viszont tényként kezeli, hogy itt is valami olyasmi történt, mint Magyarországon, hiszen egy külhoni honfitársunk megírta neki. Utánaolvasni-olvastatni, megnézni, hogy mi történt valójában? Pff! Valahogy így szűrödnek be Orbán világába a külvilág történései. Vagy legalábbis ezzel a bárgyú kommunikációs trükkel akarja beadni megint, hogy igazából Magyarországot majmolja a világ.