2010 júniusában a fél ország a képernyőkre tapadva vagy rádión követte Orbán Viktor parlamenti beszédét, amiben az akkor második miniszterelnöki ciklusát kezdő kormányfő ismertette a Fidesz 29 pontos gazdasági akciótervét. Ez volt a tavaszi választáson soha nem látott parlamenti többséget szerző párt első komoly gazdasági intézkedéscsomagja, így érthető is volt a nagy érdeklődés.

A bejelentésben voltak kifejezetten értelmes elemek is, de akkor még Orbán Viktor is beleröhögött a beszédébe, amikor a szabad gyümölcspárlat-készítés jogához ért. Ennél a pontnál az egész parlament hangoskodott, a kormánypártiak tapsoltak, az ellenzék nevetett, a házelnöknek kellett rendet parancsolnia.

31.26-nál kezdődik a jó rész.

Egészen pontosan ezt mondja a miniszterelnök:

„... adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot. (…) Ezzel egy 90 éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azokat gondozzák, nevelik, a termést összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat – amely a szomszédos államokban hasonló társaikat megilleti – a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de

inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárul.”

Korán kuruckodott a kormányfő, azóta ugyanis Magyarország az Európai Bíróságon sem tudta megvédeni az elhatározást, miszerint minden nagykorú magyar állampolgár 50 liter 86 fokos (vagy 100 liter 43 fokos, vagy tökmindegy, ha a fokszám kijön) pálinkát főzhessen otthon adómentesen. 4 évig volt tehát adómentes a házi pálinkafőzés: az új adótörvények tervezete szerint – bár így is csökkentett adó vonatkozna rá – már évi 1000 forintot kellene fizetni a házi pálinkafőzés után, a bérfőzés adója pedig 50 literig évi 167 ezer, 50 liter fölött 333 385 forintra nő.

2010 és 2015 között a magánfőzés és a bérfőzés is adómentes volt.

Az Európai Uniónak ezzel az állapottal azért volt baja, mert a tagállamok által kivetett adókra nagyon szigorú uniós szabályok vonatkoznak, amik nem engedélyezik az alkoholtartalmú italok előállításának adómentességét.

Mikor Orbán 2010-ben azt mondta, hogy más EU-tagállamokban is vannak hasonló jogai a lakosoknak, ferdített. Legfőképpen azért, mert míg Orbán a gyümölcstermesztőkről beszélt – és a gyümölcstermesztőknek valóban joga van adómentesen pálinkát főzniük például Ausztriában a saját gyümölcsükből – a 2010-ben módosított adótörvények szerint Magyarországon nemcsak a gyümölcstermelők kaptak ilyen jogokat, hanem minden nagykorú. Bárki megfőzhette a piacon vásárolt szilvából is a pálinkát akár a gazdagréti paneljában.

Ezen kívül az osztrákok még Mária Teréziától kapták meg az adómentes pálinkafőzés jogát, és Ausztria 1994-es EU-csatlakozása előtt úgy állapodott meg az Unióval, hogy az osztrák csatlakozási szerződésbe belekerült ez a kedvezmény. A magyar csatlakozási szerződésben azonban nem volt ilyesmi.

Magyarországon már a Horthy-rendszerben sem lehetett adómentesen pálinkát főzni otthon, igaz, akkor nem is ellenőrzött az adóhatóság olyan hatékonysággal, ahogyan most. Magyarországon a bérfőzés volt a menő, arra hagyományosan volt is adókedvezmény, és 2003-ban a szocialista kormány Brüsszelben is kilobbizta, hogy az EU elfogadja, hogy Magyarország adókedvezményt ad a bérfőzésre. Az Orbán-kormány 2010-ben tehát még azt a megállapodást is megsértette, amit korábban eleve Magyarország (és több társa) harcolt ki.

De nem ez a legrosszabb az egészben, hanem az, hogy semmi nem ártott még annyit a jó minőségű magyar pálinkának, amennyit Orbánék négyéves tök értelmetlen kuruckodása.

Magyarországon háromféleképpen lehet pálinkát előállítani.

Főzhetnek pálinkát a kereskedelmi főzdék. Nekik van erre engedélyük, fizetnek a jövedéki mellett társasági adót meg mindent, amit kell. Ezek a főzdék a saját márkanevük alatt dobják piacra a termékeiket.

Lehet pálinkát főzni a bérfőzdékben is. Ezek sima főzőüzemek, amikhez többnyire nem kapcsolódnak márkák. Az emberek vagy cégek maguk gyűjtik össze a cefrét, amit behoznak ide, aztán a főzés díja és az adó megfizetése után a bérfőzde elkészíti a pálinkát.

A harmadik meg a magánfőzés. Otthon a cefre, otthon a desztilláló, kész. 2010 után ugye főleg ez futott fel, mivel korábban az otthoni főzés törvénytelen volt. Törvény szerint otthon csak bevizsgált és hatóságilag engedélyezett géppel lehetne főzni, de a gyakorlatban alig ellenőrzi ezt a NAV. Falun, de még Kecskemét külvárosában is, ahol a szüleim laknak, majd minden második-harmadik ház pincéjében van valamilyen házilag buherált vagy Szerbiából csempészett desztilláló. Sőt, csempészni sem kell, elég megvenni a cuccot Szerbiában, valahogy elérni, hogy a számla, amit adnak, ne legyen magasabb 300 eurónál, és máris be lehet hozni az olcsó desztillálót vámmentesen és áfa-visszaigényléssel.

Hogy a három szint közül melyiket támogatja a kormány, döntés kérdése. Az viszont tény, hogy mindhármat egyszerre nagyon nehéz, ugyanis (belföldön mindenképp) ugyanazokat a fogyasztókat célozza a termék. Az Orbán-kormány viszont nagyon ügyes kommunikációval kettős játékot játszott az elmúlt években. Mindenhol azt nyomták, hogy a magyar pálinka élelmiszeripari vezértermék lesz, úgy felfut majd a magyar pálinkaexport, hogy fú.

Ehhez képest a nívós magyar pálinkagyártást teljesen ellehetetlenítették az otthoni főzés adómentességével és azzal, hogy a magánfőzőket szinte egyáltalán nem ellenőrizte az adóhatóság.

A jó minőségű, ellenőrzött és nemzetközi szinten is versenyképes pálinka ugyanis nem Kertész Vili bácsi konyhájában készül a Mátyás király téren, hanem a kereskedelmi főzdékben. A kereskedelmi főzdéknek viszont ahhoz, hogy a termékükkel nagyobb számban megjelenhessenek külföldön, stabil belső fogyasztás kell. Ezt tette tönkre az otthoni főzés.

Aki nem hiszi, nézze meg a NAV adatait: 2013-ban, mikorra már elterjedt a magánfőzés, 11,6 millió hektoliterfoknyi adózott alkoholtermék került forgalomba, holott ez a szám csak egy évvel azelőtt, 2012-ben még 15,2 millió volt. Eszerint csak egy év alatt eltűnt a legális piac negyede.

A bérfőzött pálinka mennyisége közben nő (2010 óta a bérfőzés is adómentes, csak a főzde díját kell kifzetni), 2013-ban  a NAV szerint 7 295 430 hektoliterfok pálinkát főztek így az országban. Szakemberek szerint legalább ennyi készülhet magánfőzésben is, a kereskedelmi főzdék pedig nagyjából 800 000 hektoliterfokot főznek összesen.

Az akkor 2 x 7 295 430 + 800 000, azaz 15 390 860 hektoliterfok. Egy hektoliterfok 1 liter abszolút alkoholnak felel meg, tehát ha mondjuk, 50 fokos pálinkával számolunk, akkor tavaly majdnem 31 millió liter pálinkát főztek Magyarországon.

Igen, ez csecsemőtől a nyugdíjasig minden magyar állampolgárra több mint 3 liter pálinkát jelent fejenként. Csak 2013-ban.

A pálinkának persze a gyümölcsnek használt cefrével szemben megvan az az előnye, hogy eláll, így végül is logikus, hogy az emberek, ha már lehetőségük van rá, megfőzik pálinkának a fel nem használt gyümölcsüket. Ez a legalizálással együtt azonban oda vezetett, hogy

ma már pálinkában úszik az ország.

Ráadásul ennek a pálinkának jó része nem ellenőrzött minőségű. Vidéken már a legkeményebb kocsmák is érzik, hogy a vendégeik jelentős része pálinkát felszolgáló illegális bögrecsárdákba szokott át. Persze a kocsmákat sem kell félteni, közülük meg sokan azt csinálják, hogy vesznek néhány üveg rendes, főzdei pálinkát, majd az üvegeiket innen-onnan összevadászott szesszel töltik fel.

Ez így egyben leírva azért már baromira nem igazodik a minőségi magyar pálinkatermelés felfuttatásának Fazekas Sándor-i szólamaihoz.

A kereskedelmi főzdék közben szenvednek, sokukból bérfőzde lett az elmúlt években. Ez még a kisebb gond, a bérfőzetett pálinka után legalább még fizetik az adót, és a bérfőzdés alkalmazottakat is foglalkoztat. A nagy gond a magánfőzéssel van, ahol ugye törvény szerint csak éve 50 litert lehetne főzni és csak saját fogyasztásra, mivel ezt senki nem ellenőrzi, a többség jóval többet is főz, és az emberek feketén adják-veszik is egymás között a pálinkát. Bács-Kiskun megyében egészen biztosan vannak gazdák (ismerek is párat), akik saját pálinkával (vagy azzal is) fizetnek a napszámosaiknak, gondolom, ez nem csak ebben a megyében dívik, hanem máshol is.

Ez az egész pedig különösen rosszkor jött, hiszen az itthoni kereskedelmi főzdék között épp a 2000-2010 között kezdődött el valami, ami akár minőségi és erős magyar pálinkagyártáshoz és exporthoz is vezethetett volna.

2002-ben megváltozott a pálinka jogszabályi meghatározása, ettől kezdve már csak tiszta gyümölcspárlatot lehetett így nevezni, kizárták a kategóriából az aromás szeszeket. A Gyurcsány-kormány pedig – annyi hibája ellenére – a pálinkafőzdékkel pont csak jót tett, hiszen a borászokhoz hasonló támogatási rendszert dolgozott ki nekik. 2008-ban és 2009-ben sorra épültek főzdék. Némelyik persze – ahogyan a támogatásból felhúzott, de egyébként életképtelen dolgoktól ez megszokott – szinte rögtön be is zárt, de 2010-re igenis nagyon komoly és jó minőségű termékeket előállító kereskedelmi főzdék várták az új kormány intézkedéseit. A komolyabb pálinkaházak közül azonban egyre több harcol a csőddel, 2010 óta zárt be például a Mattheusz és a Nagygombos nevű főzde is.

Valamit persze azért az Orbán-kormány is érez abból, hogy ha normális pálinkát akarnak, akkor a magyar főzdéket kellene segíteniük, Varga Mihály legújabb adócsomagjában például úgy változtatják meg az egészségügyi termékadó szabályait, hogy a pálinkának és a gyógynövényes likőröknek kedveznek. Egy ilyen lépés normális esetben hatalmas kedvezmény lenne a magyar kereskedelmi pálinkafőzdéknek, az elmúlt évek változásai azonban kérdéses, mekkora tényleges hatása lesz.

Az új adótörvények körüli balhét annak ellenére vitte el a netadó, hogy az alkoholt sokkal durvábban drágítja a kormány, mint az internetet tervezte.

A termékadó továbbra sem érinti majd a sört, a bort és a pezsgőt, és kivonták a hatálya alól a gyümölcspárlatokat (pálinka) és azokat a likőröket is, amikben nincs adalékanyag, de legalább hétféle gyógynövényt tartalmaznak (Unicum, Jager, Becherovka). Az ezen kívül eső párlatok és likőrök piaca viszont teljesen megváltozik. A sávos adó mértéke alkoholtartalom szerint változik 1,2 és 5 százalék között literenként 20 forint, 5 és 15 kötött 100 forint, 15 és 25 között liternként 300, 25 és 35 között 500, 35 és 45 között 700,

45 térfogatszázalékos alkoholtartalom fölött pedig literenként 900 forint az adó.

A vodka és a viszki kedvelői tehát vagy átszoknak a pálinkára, vagy kénytelenek lesznek felesenként 35-45 forinttal többet fizetni az italukért. Így a kommerszről is le lehet szoktatni a lakosságot, itt van például ez a 37,5 százalékos, féldecis Szilaj barackízű vodka (Összetevők: ivóvíz, gabonaszesz, aroma, színezék: E-150d). Most 122 forint, az új adó bevezetése után már 157 forint lesz. Persze aki korábban ezt vette, az már tud szerezni nagyjából ennyiért, ugyanilyen minőségű házi pálinkát is.