Tisztáznunk kell valamit: Vida Ildikó kérni kérheti a bizonyítékokat, de megkapni szinte biztos nem fogja

Vida Ildikó szerdai, a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozata óta terjed a magyar sajtóban az az állítás, hogy a beutazási tilalommal sújtott Vida

bármikor bemehetne az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére, hogy kikérje a bizonyítékokat, amelyek alapján korlátozták amerikai beutazását.

Olyannyira népszerű lett ez a feltevés, hogy ma már politikai pártok közleményben követelik Vidától, hogy kérje ki az amerikaiaktól a bizonyítékokat, sőt, még felettese, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is ezt kérte tőle.

Megspórolnék egy fölösleges utat a NAV elnökének: hiába kérné, nem kapná meg a bizonyítékokat.

Azt, hogy a beutazási botrányban érintett magyar állampolgárok amerikai beutazását a 7750-es elnöki proklamáció (.pdf) alapján tiltották meg, a budapesti amerikai ügyvivő már a botrány kirobbanásakor elismerte. Arról viszont, hogy a döntést milyen eljárásban és bizonyítékok alapján hozták meg, azóta sem tudunk semmit.

Maga a 7750-es elnöki proklamáció abban világosan fogalmaz, hogy kit tilthatnak ki, az eljárás menetéről viszont csak annyit ír, hogy

„E proklamáció alkalmazásának procedurális szabályait a Külügyminiszter saját diszkrecionális jogkörében állapítja meg”.

Hogy ez az eljárás hogyan zajlik, arról a téma szakértőinek kizárólag nevük elhallgatását kérve nyilatkozó külügyminisztériumi tisztviselők csak annyit árultak el, hogy

  • a minisztérium tisztviselői rendszeresen egyeztetnek korrupcióellenes civil szervezetekkel;
  • az általuk felvetett korrupciógyanús ügyeket gondosan kivizsgálják;
  • hogy más országok rivalizáló politikai frakciói véletlenül se használhassák politikai csatározásuk eszközének az Egyesült Államokat, "a bizonyítékokat nagyon szigorúan vizsgálják ki";
  • A vádak megerősítésére olykor banki kivonatokba is betekintenek;
  • Az eljárás teljesen zárt;
  • A vonatkozó amerikai jogszabályok alapján vízumügyekben semmilyen személyes adatot nem hoznak nyilvánosságra.

Arról azonban a szaksajtó sem ír, hogy az érintettek kikérhetik, illetve megkaphatják-e a bizonyítékokat, melyek alapján kitiltották őket. Hiába kerestem az ügyben az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét és külügyminisztériumát is - előbbi nem tudott felvilágosítást adni, a washingtoni külügyminisztérium egyik munkatársa pedig, akire "egy külügyi szóvivőként" hivatkozhatok csak, nagy általánosságban elmondta, hogy a hat magyart a 7750-es proklamáció alapján tiltották ki, és a vízumügyeket is szabályozó bevándorlási törvény (Immigration and Naturalization Act, INA) 222-es paragrafusa alapján a vízumügyeket bizalmasan kezelik. Ezért megkerestem a téma legnagyobb amerikai szakértőjét, a külföldi korrupcióval foglalkozó amerikai törvénynek (Foreign Corrupt Practices Act, FCPA) külön blogot szentelő Richard L. Cassint is.

Kérdésemre, hogy a beutazási tilalommal sújtottak kérhetnek-e betekintést a bizonyítékokba, azt írta, hogy kérni kérhetnek, de

„az amerikai törvények alapján a Külügyminisztériumot semmi sem kötelezi bizonyítékok átadására, még az érintett személynek sem",

mi több,

„bizonyos vonatkozó törvények konkrétan tilthatják, hogy ezeket az információkat az érintett tudomására hozza”.

Ha netán a külügyminisztériumnak volna is lehetősége a bizonyítékok kiadására, Cassin – aki a 7750-es proklamáció kiadása, 2004 óta követi az ezzel kapcsolatos történéseket – nem tud róla, hogy „ilyen értesüléseket valaha a nyilvánosság vagy akár csak az érintettek rendelkezésére bocsátották volna”.

Az amerikai külügy nem szokta megerősíteni, de cáfolni sem a tilalom alá eső személyekre vonatkozó találgatásokat – bár arra Cassin szerint is volt már példa, hogy az amerikai külügy képviselői akaratukon kívül megerősítettek ilyen értesüléseket. De ez a kivétel.

Más forrásból úgy értesültem, hogy a vonatkozó amerikai jogszabályok alapján az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége kérés esetén is kizárólag arról tájékoztathatja a kitiltottakat, hogy

melyik törvényi passzus - ez esetben a 7750-es elnöki proklamáció - alapján korlátozták beutazásukat.

Magyarán: további részleteket a beutazási botrányban érintettekről az amerikaiaktól legfeljebb szivárogtatások útján tudhatunk meg. De a történetnek van egy fontos szereplője, amelyik az eddig elhangzottak alapján tisztában lehet a kitiltottak személyével és tudhat a kitiltás okáról is:

bár André Goodfriend többször is elmondta, hogy először október 6-án, majd október 13-án, végül október 17-én csak arról a tényről tájékoztatták a kormányt, hogy hat magyar állampolgár beutazását megtiltották, Orbán Viktor október 24-én Brüsszelben különös nyilatkozatot adott az Eurológusnak:

Ön szerint a hat magyar köztisztviselő kitiltása az USA-ból közügy vagy magánügy?
Nem tudhatjuk, hiszen nem tudjuk, mi az információ.
Köztisztivselőkről van szó!
Ezt tudjuk?
Ezt mondta a Magyarországra akkreditált amerikai ügyvivő nagykövet Budapesten.
Akkor ez nem esik egybe a valósággal. Is-is válasz. Magánszemélyek és állami alkalmazásban állók.

Ez alapján úgy tűnik, hogy pontosan tudja, kiket tiltottak ki.

A beutazási tilalomról azt is tudni kell, hogy az nem bűnvádi feljelentés. Goodfriend azt is többször elmondta, hogy magában a beutazási tilalom ügyében a magyar kormánynak nincs tennivalója, az nem olyasmi, ami alapján bármilyen jogi eljárást lehetne lefolytatni. A beutazási tilalom csupán az Egyesült Államok döntése, amiben megtagadja bizonyos személyek belépését az országba. De Goodfriend azt is mindig hozzátette, hogy a tilalmat olyan információk - korrupcióellenes civil szervezetek beszámolói, szivárogtatók bejelentései - alapján rendelték el, melyek

a magyar kormány rendelkezésére állnak.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.