Lyukas zászlóval ünnepelték Bukarestben Klaus Johannist vasárnap este a hívei, ezzel is jelezve, hogy a rá szavazók őt tekintik az 1989-es forradalom örökösének. A frissen megválasztott román köztársasági elnök maga is megjelent az Egyetem téren, ott, ahol 1989 decemberében a Securitate a tömeg közé lőtt.

Johannis az első kisebbségi, aki Románia első embere lehet. Elnökválasztási kampányában azt erőltette, hogy ő képviseli a nyugati szemléletet, ő az, aki túllendíti hazáját a balkáni viszonyokon és a korrupción.

Nagyszebenből Bukarestbe

Az 55 éves fizikatanár 2000 óta Nagyszeben polgármestere, és mint neve is mutatja, német nemzetiségű. Erdélyben a második világháború előtt még 700 ezer német élt, mára alig néhány tízezren maradtak. Legalább kétszázezret közülük Ceasusescu szó szerint eladott az NSZK-nak: fejkvótát kapott minden anyaországba települő németért. A kommunizmus összeomlása után indult a második nagy hullám, Johannis családjának nagy része is 1992-ben költözött Würzburgba.

Johannis hazai pályán nagyot ment az utóbbi másfél évtizedben. 2000-ben úgy választották Nagyszeben polgármesterévé egy német kisebbségi szervezet jelöltjeként, hogy a városban csak 1,6 százalék a németek aránya. Azóta kétszer újraválasztották, 88 és 87 százalékot kapott, ezzel a legnagyobb győzelmet érte el a romániai polgármester-jelöltek közül.

Nagyszeben óvárosát irányítása alatt teljesen felújították, 2007-ben a település Európa kulturális fővárosa volt, a román turizmus fellegvára lett az egykori szász teleülés.

Volt ő már a baloldal miniszterelnök-jelöltje is

A romániai pártrendszer kevésbé átjárhatatlan mint a magyaroroszági, mindenki volt már mindenkinek szövetségese. Így történhetett, hogy a most jobboldali jelölt Johannis volt már a szociáldemokraták miniszterelnök-jelöltje, sőt akkor lett országosan ismert politikus.

2009-ben ugyanis a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok egy kormányválság után őt jelölték kormányfőnek. Hiába volt mögötte a parlamenti többség, Basescu elnök végül a saját pártja által támogatott (liberális demokraták) jelöltnek adta a kormányfői megbízást.

Johannis 2009-ben külsős jelölt volt, csak 2013-ban lett országos párt tagja, akkor lépett be a Nemzeti Liberális Pártba, ahol rögtön alelnök lett.

Akkoriban a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták éppen pártközösséget alkottak, Szociálliberális Unió néven együtt kormányoztak, Victor Ponta vezetésével. Victor Ponta volt most a másik elnökjelölt, Johannis ellenében.

A nemzeti liberálisok idén februárban kiléptek a kormányból, és a magyarokat képviselő RMDSZ ugrott be helyettük, megmentve a kormánytöbbséget.

Kisebbségi parák

Ezért került az RMDSZ nagyon nehéz helyzetbe a mostani elnökválasztás második fordululójában. Kormánypártként nem kampányolhattak Ponta ellenében, ám választóik egyértelműen Johannist támogatták. A többségükben magyarlakta erdélyi településeken Johannis hatalmas többséggel győzött, Kovászna megyében például 78 százalékot kapott. Egyes szociáldemokrata politikusok máris árulozzák az RMDSZ-t, hogy miért nem volt képes a magyar szavazókat Ponta mögé állítani.

Érezte Johannis pártja, hogy érdemes a magyarokat győzködni, a párt alelnöke Mihail Ungureanu például tört magyarsággal még videóüzenetet is küldött nekik:

Johannis ugyanakkor személy szerint igyekezett nem kisebbségi emberként pozicionálni magát: a kampányban a plakátokon románoson Ioannisnak írták a nevét, és közölte, hogy nem ért egyet az erdélyi autonómiával. A németségével annyit kampányolt csak, hogy azt ígérte, Angela Merkel német kancellár fontos szövetségese lesz Romániának, ha ő vezeti az országot.

Johannis átforgatta a liberálisokat

Májusban az EP-választáson a frissen ellenzékbe vonult nemzeti liberálisok elég rosszul szerepeltek. Júniusban lemondott a párt elnöke, és helyére Johannist választották meg.

Johannis vezetésével gyors jobbos fordulatot vett a párt. Az EP-ben a liberális frakcióból átléptek a néppártiba, és bejelentették, hogy egyesülnek a másik ellenzéki jobbközép párttal, a liberális demokratákkal. Közben a liberális demokraták is kettéváltak, a távozó elnökhöz (Traian Basescu) hű politikusok új pártot alapítottak.

Ez volt az első alkalom, hogy a nemzeti liberálisok és a liberális demokraták együtt indultak egy választáson, Liberális Keresztény Szövetség néven támogatták Johannist.

Csúnya kampány volt

Kezdettől világos volt, hogy ezt a választást vagy a szociáldemokrata miniszterelnök Victor Ponta, vagy pedig az új liberális pártelnök, Klaus Johannis nyeri. Ponta elég meggyőzően nyerte az első fordulót.

Ponta az egész kampányban nacionalista retorikát vitt. „Büszkék vagyunk, hogy románok vagyunk” volt a szlogenje, és ezzel alig rejtetten arra célzott, hogy Johannis nem román. A „hadsereg – egyház – család” hármas jelszóval állt ki, és igyekezett minél jobban mutatni, hogy az ortodox egyházat is képviseli. Ezzel is lehetett erősíteni, hogy az evangélikus Johannis idegen. Ponta szeptemberben indította a kampányát, a bukaresti Nemzeti Stadionban hetvenezer ember előtt mondott beszédével. Politikai ellenfelei szerint a Ceausescu-diktatúra látványvilágát hozta ezzel vissza.

Johannis kampánya Románia rendberakásáról, a korrupció legyőzéséről szólt, szlogenje „A jól intézett ügyek Romániája” volt. Johannis sokszor emlékeztette a választókat, hogy Ponta politikai pályafutását az az Adrian Nastase volt miniszterelnök egyengette, aki most éppen börtönbüntetését tölti. Kritikusai azt vetették szemére, hogy úgy csinál, mintha nem egy februárban még kormányon lévő párt elnöke lenne.

Hatalmas botrányt okozott az első forduló után, hogy a külföldön szavazó román állampolgárok ezrei nem tudtak szavazni, mert bezárt a követségi szavazóhelyiség, mielőtt bejutottak volna. Az előzetes felmérések azt mutatták, hogy a külföldön, jórészt Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban szavazó románok elsöprő többsége Johannist támogatta.

A botrány miatt lemondott a külügyminiszter, ám a második fordulóban megismétlődtek a tömegjelenetek, és megint ezrek rekedtek a nyugati nagyvárosok román konzulátusai előtt. A „Pontáék csalnak a külföldi szavazók távoltartásával” fontos érv lett a két forduló között. Ahogy az is számíthatott, hogy a magyar jelöltek kiesésével a magyar szavazók is Johannisra szavaztak.

Johannis és Ponta versengését sokan Romániában és még többen külföldön a nyugatos demokrácia és a keleti despotizmus közti vetélkedésként írták le. Ponta valóban többször átlépte a normális demokratikus működés határait: amikor például egy tudományos testület megállapította, hogy plágium a disszertációja, akkor feloszlatta a testületet, új tagokat nevezett ki, akik már nem találtak plágiumot. Vannak ennél persze súlyosabb botrányok is Romániában, de ez jól jellemzi a helyzetet.

Ugyanakkor vannak dolgok, amikben a jelöltek egyetértettek: így például mindketten inkább a NATO-t támogatják az Oroszországgal vívott új hidegháborúban. A Ponta-kormány amerikai hadihajókat engedett a Fekete-tengerre a krími válság idején, és Johannis is atlantista retorikát visz. Mindketten azt mondták egy tévévitában, hogy nem akarnak Orbán Viktorhoz hasonlóan Oroszország felé mozdulni. És mindketten utalgattak arra, hogy Romániának egyesülnie kellene Moldáviával, a román többségű ex-szovjet tagállammal. A területszerző politikát igyekeztek olyan kétértelműséggel kezelni, hogy ne legyen világos, hogy konkrét határmódosítást vagy az EU-n belüli egyesülést propagálják-e. (Moldávia idén írt alá társulási szerződést Brüsszellel, de a konkrét tagság innen még nagyon messze van.)

Johannis győzelme után újabb átrendeződés jöhet a román belpolitikában. Ponta azt mondta, hogy kormánya stabil, marad miniszterelnök. Ám veresége miatt lehet, hogy a helyzete korántsem lesz biztos, Romániában elég sűrűn váltják egymást a kormányok.