Reggel foglalkoztunk a hírrel, miszerint kétmillióért vásárolt könyveket magának Kósa Lajos. Megdicsértük a kiválasztott tételeket és azt is, hogy személyesen megjelent az árverésen.

Most befutott Kósa Lajos közleménye, amelyik szerint

"a Központi Antikvárium által szervezett árverésen a magam részére csak a következő két könyvet vásároltam:

• 16. tétel Csokonai Vitéz Mihály (ford.): A tavasz – 42.000 forint
• 179. tétel (Táncsics) Stancsics Mihál(y): Népkönyv – 34.000 forint

Ezt a Központi Antikvárium által kiadott számla bizonyítja.

Minden más tételt és könyvet egy debreceni ismert könyvgyűjtő barátom kérésére, az ő pénzén, megbízása alapján neki vettem, mivel ő személyesen nem tudott megjelenni az árverésen.

A megbízás tényét előre be is jelentettem. Mindezt a Központi Antikvárium által a barátom részére kiállított másik számla igazolja."

Jelzésértékű lenne vajon, hogy mind a kettő saját könyvnek sok köze van a sajtószabadsághoz és cenzúrához? A Csokonai fordította verseskötet az árverési katalógus szerint

• "Először 1802-ben jelent meg. Kiadásának története viszontagságos. A cenzúra engedélyének megszerzése után Trattner nem vállalta hitelbe a nyomtatást, így Csokonai végül Komáromban talált megfelelő műhelyt. Széchényi Ferencet kérte fel támogatónak és neki szólt volna az ajánlás is. A gróf azonban feltételeket szabott, ezért annak felesége Festetich Julianna lett az "ajánló-levél" címzettje."

A Táncsics kötet pedig bizony az a könyv, amiért bebörtönözték az írót, hogy március 15-én jól kiszabadítsa az forradalmi tömeg:

• "Táncsics eredetileg folyóiratszerű sorozatot tervezett, de ez akkor meghiúsult. Miután e kiadás napvilágot látott, a hatóságok eljárást indítottak a szerző ellen, ezért gróf Batthyány Kázmér szlavóniai birtokán, Brodon rejtőzködött. 1847 márciusában elfogták, majd elítélték. 1848. március 15-én szabadította ki a pesti polgárság a budai várbörtönből."