Magyarországon nem csak a gazdaság lendülete akadt el úgy általában az utóbbi közel egy évtizedben, hanem a javakhoz való hozzáférés is egyre egyenlőtlenebbé vált. Ez rengeteg embernek nyomort és kiszolgáltatottságot jelent.

Ezt a helyzetet elemzi végig 23 tanulmányban és még 6 kommentárban a TÁRKI Társadalmi Riportjának idei kötete, amely egyébként állami finanszírozás híján úgy volt, hogy megszűnik, de végül magánadományokból mégis meg tudott jelenni. Cserébe nem kell megvenni a kötetet, a tanulmányokat ugyanis felrakták a netre, itt meg is lehet őket találni.

A kötet az utóbbi két év legfontosabb társadalmi folyamatait követő empirikus vizsgálatok összegzésére tesz kísérletet, és a kép, amit kapunk, elég lehangoló. A tanulmányokból nagyjából egybehangzóan az derül ki, hogy a 2010-ben hatalomra jutott kormány lépései csak rontottak az egyébként sem ideális helyzeten.

A legérdekesebb ezek közül talán a kormány szociálpolitikai lépéseinek – ha lehet így mondani – sarokköve, a közmunka. A kormány arra jutott, hogy a munkanélküliség nem azért magas, mert a válságban összeomlott a gazdaság, hanem azért, mert a munkanélküliek lusták, szóval ha kapják a segélyt, akkor nincs kedvük dolgozni. (A közmunkáról szóló tanulmány szerzőivel, Cseres-Gergely Zsomborral és Molnár Györggyel itt beszélgettünk részletesen a témáról.)

Ebből az alapállásból nem is következhetett más, mint hogy azokat a segélyeket, amelyeket azok kaptak, akik nem kapnak munkát, jó keményen megvágják – miközben ugye a válság hatására csak nőtt a szegénység és a nyomor:

A segélyeket mindenesetre tényleg megvágták. A "munkanélküli segélyt" (amit olyan sokszor neveztek át, hogy alig lehet követni, de Magyarországon alapvetően a nagyobb összegű "álláskeresési járadékból" és az alamizsnaszerű összegű "szociális ellátásból" állt) sokkal szigorúbb feltételek mellett lehet csak megkapni, és az összege is kisebb lett.

Az eredmény: rengeteg ember kiszorult az ellátásból.

A kormány szociálpolitikájának válasza erre az volt, hogy emelte a közmunkában dolgozók keretszámait. Ők megkapják nagyjából azt az összeget, amit korábban munkanélküliként kaphattak volna, viszont mindezt a helyi hatalmi viszonyoknak sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben.

Ahogy duzzadtak fel a közmunkások sorai, úgy csökkent az esélyük összességében, hogy normális munkát találjanak a munkaerőpiacon:

Erre ugyanis azoknak van esélye, akik jobban képzettek, vagy olyan helyen laknak, ahol eleve alacsonyabb a munkanélküliség. A közmunka szorítása így zárul be, sokaknak lehetetlen kijutni a büntető jellegű rendszerből.

Persze nem ez az egyetlen egyenlőtlenséget növelő lépés, ott volt az adórendszer átalakítása, vagy a helyzeten valószínűleg csak rontó oktatási reformok. Az oktatásban egyébként különösen csapnivaló a helyzet a rendelkezésre álló felmérések alaján, amit ez a tanulmány összegez, és szintén gazdag empíria bizonyítja, hogy a romák mennyivel rosszabb esélyekkel indulnak el a magyar társadalomban, és hogyan szakadnak le. Az is elég érdekes, hogy az egész EU-ban nálunk emelkedett a legerőteljesebben a még mindig a szüleikkel élő fiatalok aránya:

Talán nem is véletlen, hogy a magyar társadalom 2001-hez képest még olyanabb, azaz még fenéknehezebb piramis lett:

Ahelyett tehát, hogy szélesedett volna a középosztály, valójában szűkült, és csak a kiszolgáltatottabb helyzetben élők száma nőtt.

Akinek sok a szöveg, de a lényeget be szeretné fogadni, a TÁRKI készített egy félórás videót, amiben a jelentésben lévő tanulmányokat foglalja össze.