A New York Times hosszú elemző-oknyomozó cikkben mutatja be, hogyan igyekezett Vlagyimir Putyin orosz elnök befolyásolni a bolgár vezetőket annak érdekében, hogy Bulgária semmiképp ne álljon a Déli Áramlat sikere útjába, és mindenképp megépítse az orosz gázvezetéket. A Déli Áramlat az orosz állami gázcégen, a Gazpromon keresztül még nagyobb befolyást biztosított volna Oroszországnak a kelet-európai országokban.

Magyar szempontból azért lehet igen érdekes a cikk, mert Bulgáriához hasonlóan Magyarország is részt vett volna a Déli Áramlat építésében, és a két ország energiaellátása már most is hasonló helyzetben van: leginkább az orosz exporttól függ. Külön érdekes, hogy Bulgáriában is épített volna egy új atomerőművet a Roszatom, ám ezt még korábban lefújta Bojko Boriszov első, nyugatbarátnak tartott kormánya.

Palagáz? Lófaszt!

A cikk a 2011-es történésekkel indul, mikor kiderült, hogy Bulgáriában óriási palagáz-készletek vannak. Putyin már ekkor is tervezte a Déli Áramlat építését, a bolgár vezetők pedig hajlottak a Déli Áramlat és az akkor még aktív EU-s Nabucco-projekt felé is, hiszen mindkettővel javíthattak volna Bulgária energiabiztonságán (Bulgária Magyarországhoz hasonlóan csak Ukrajnán keresztül kap orosz gázt, és ők a 2009-es orosz-ukrán gázvitát sokkal jobban megszívták, mint mi, itt Magyarországon). Viszont ha megkezdődött volna a palagáz kitermelése, Bulgáriának nem lett volna szüksége többé orosz gázra. Putyinnak még nagyobb probléma volt, hogy az akkori bolgár vezetés, Bojko Boriszov első kormánya,

az amerikai Chevronnak adta a jogot a palagáz kitermeléséhez.

Ebben az időben kezdett a palagáz-kitermelés ellen tiltakozó utcai tüntetések szervezésébe a bolgár szélsőjobboldali párt, az Ataka. Az ügyre hamar rákaptak a környezetvédők is, és végül a bolgár parlament nemcsak a Chevron-ügylettől táncolt vissza, de a palagáz-kitermelést is megtiltotta, ráadásul nem engedélyezték azokat a vizsgálatokat sem, melyekkel a bolgár palagáz-készlet nagyságát becsülték volna meg.

Az Ataka több szervezet szerint is Oroszországból finanszírozott nyugatellenes párt. Igaz, Volen Sziderov, a párt vezetője azt állítja, nem kapnak pénzt Moszkvából, de számos más jel is utal arra, hogy Sziderov maga is közel áll Putyinhoz. Kampányait Moszkvában kezdi, a párt rendezvényein fellépő orosz zenészeket Putyin kedvenc muzsikusaiként mutatja be, és orosz kitüntetést is kapott már az orosz-bolgár kapcsolatok építéséért.

- Atomerőmű? Lófaszt! - Igen? Akkor lófaszt!

A következő állomás (amit a New York Times cikke részben kihagy), hogy a Boriszov-kormány 2012-ben leállította a belenei atomerőmű-beruházást, amit a Roszatommal közösen valósítottak volna meg. A hagyományosan oroszbarát bolgár szocialisták aláírásgyűjtésbe kezdtek a beruházás érdekében, és bár az ügyben kiírt népszavazáson az erőmű támogatói nyertek, de nem mentek el elegen az eredményességhez, a Boriszov pártja által uralt parlament pedig 2013 elején végleg leállította az építkezést.

Ezek után kezdődött a bolgár rezsilázadás.

Országszerte tízezrek vonultak utcára a magas rezsi ellen tiltakozva, többen még fel is gyújtották magukat. A rezsi a bérekhez és a nyugdíjakhoz viszonyítva valóban baromi magas volt a külföldi energiaszolgáltatók által uralt bolgár energiaszektorban, és a tüntetésekből a Boriszov-kormány arroganciája elleni általános elégedetlenségi mozgalom nőtt ki, Boriszov azóta többször mégis azt nyilatkozta, hogy

szerinte az oroszok buktatták meg a kormányát 2013 márciusában, és az Ataka szimpatizánsai szervezték a tüntetéseket.

A Boriszovék lemondása után hivatalba lépő technokrata Marin Rajkov ügyvivő kormánya azonnal bejelentette, hogy lehetséges a belenei beruházás újraindítása.

Ha nem lófasztoztok tovább, adunk egy csomó pénzt

Az orosz vezetés pedig a Déli Áramlat érdekében is azonnal felvette a kapcsolatot az új bolgár kormánnyal.

Boriszovék már aláírták a Déli Áramlattal kapcsolatos előzetes megállapodásokat, és ekkorra már részben pont Putyin mesterkedései miatt a Nabucco-projekt is behalt, így az orosz vezetéknek nem igazán volt alternatívája. Az oroszok csak azt akarták felmérni, hogy minden oké lesz-e a beruházással.

Bojan Sztojanov, a Rajkov-kormány energetikai miniszterének helyettese elmondta a New York Timesnak,

hogyan próbálta megvesztegetni az orosz Duma egyik, Putyin követeként bemutatkozó tagja.

Sztojanov azt mondta, hogy kinevezése után nem sokkal találkozóra hívta egyik elődje, ám amikor elment a helyszínként megjelölt szófiai szivarbárba, látta, hogy tárgyalótársa nem egyedül érkezett. Vele volt Alekszandr Babakov, a Duma alsóházának tagja, aki a francia média szerint az oroszbarát francia radikális jobboldali párt, a Front National hatalmas orosz banki kölcsönét intézte.

Babakov fel szerette volna mérni, hogy a bolgár energetikai minisztérium új vezetése hogy áll a Déli Áramlathoz, amikor pedig Sztojanov elmondta neki, hogy szerinte nem biztos, hogy az orosz vezeték ilyen formában történő megépítése Bulgária hosszútávú nemzeti érdekeit szolgálja,

Babakov azzal válaszolt, hogy nagyon kényelmes életet tudna biztosítani Sztojanovnak, ha segít a beruházás elindításában.

Sztojanov a találkozóról részletesen vallott a bolgár titkosszolgálatnak is, jelenleg ugyanis épp belső vizsgálat folyik azt illetően, hogyan tudta Oroszország ilyen eredményesen befolyásolni a bolgár döntéshozókat a Déli Áramlat ügyében.

Lefagyasztom a micsodáidat!

2013-ban már jól látszott, hogy az Európai Uniónak nem tetszik a Déli Áramlat tervezete, hiszen az, hogy a vezetéket kizárólag az orosz Gazprom működtetné, ellenkezne az EU-s versenyszabályokkal. Erről José Manuel Barroso, az Európai Bizottság korábbi elnöke személyesen is beszélt Putyinnal, és diplomaták visszaemlékezései szerint az orosz elnök iszonyatosan ideges volt a tárgyalás alatt.

„Ha még egy szót szól a versenyről, lefagyasztom a micsodáit.”

- állítólag ezt kiabálta Putyin a tárgyalópartnerének. Barroso a New York Times megkeresésére azt mondta, nem emlékszik a pontos szavakra, de arra igen, hogy az orosz elnök végig azzal érvelt, hogy ezek az EU-s versenyszabályok Oroszország és a Gazprom ellen irányulnak.

Közben a második legnagyobb orosz bank, a VTB befektetési üzletága megszállta Bulgáriát, igyekezett minél több projektet és céget finanszírozni, hogy a pénz esetleges megvonásával minél jobban lehessen zsarolni a bolgár döntéshozókat. A VTB 10 százalékos tulajdonrészt szerzett a Corporate Commercial nevű bolgár bankban is, ahol a bolgár energiamágnások többsége tartotta a pénzét.

Új bolgár kormány, stadiontámogatás

Közben Bulgáriában választások voltak, és a szintén technokrata Plamen Oresarszki kormánya került hatalomra. A parlamentben egyik párt sem tudott egymagában többséget szerezni, így az Oresarszki kormányt egy furcsa, de oroszbarát koalíció támogatta, ami Boriszovék jobboldali pártja ellen szerveződött. A szocialisták és a török kisebbség liberális pártja mellett a szélsőjobboldali Ataka szavazta meg ebben az időben a kormánypárti törvényeket.

Nem sokkal az Oresarszki-kormány hivatalba lépése után megérkezett Bulgáriába Alekszej Miller, a Gazprom vezetője, hogy letárgyalja a Déli Áramlat bulgáriai építését.

Az építkezéshez 3,1 milliárd eurónyi (majd 1000 milliárd forint) orosz pénzt ígért, és azt, hogy a Gazprom nagyvonalúan támogatni fogja az épp új stadionra vágyó CSZKA Szófiát, a főváros legfontosabb focicsapatát.

A kormánynak azonban nem volt könnyű dolga, hiszen az EU is minden erejével igyekezett megakadályozni az építkezés megindulását, és nyomozást indított annál a bolgár konzorciumnál, amelyik a Gazprom helyi partnereként építette volna a vezetéket. Közben pedig az eredetileg a Boriszov-kormány ellen indult tüntetéseket is nagyon hülyén kezelte a kormány, így azok nem haltak el, a demonstrálók követelései kiszélesedtek, és teljes bolgár politikai megújulást követeltek.

A Gazprom nem tűrte jól a várakozást, az első találkozó után 3 hónappal Miller ismét Szófiába utazott, ezúttal titokban. Diplomaták szerint a Gazprom vezetője csak 40 percet akart beszélni Oresarszkival, de a miniszterelnök egy későbbi interjúja szerint 5 órán át tárgyaltak. A találkozó jegyzőkönyve titkos, így pontosan nem tudni, miről volt szó, az viszont sokatmondó, hogy a találkozó másnapján már ünnepélyes ceremónián hegesztettek össze a munkások a tengerparton egy bolgár és egy orosz zászlós csődarabot.

Minden sínen

2013 végén a karácsonyi szünetben aztán a bolgár kormány titokban elkészítette a Déli Áramlat kivitelezési szerződéseit. A bolgár média hamar fel is derítette, hogy a legtöbb drága megbízást a Deljan Peevszki médiamágnáshoz köthető építőipari cégek kapták. Peevszkire pedig más botrányai miatt épp nagyon ki volt hegyezve a bolgár közvélemény, és a kormány ellen tüntetők előtt is Peevszki volt az egyik főgonosz. A médiamágnás, aki a kormányt támogató török liberális párt egyik képviselője is volt, majd mindenféle előképzettség és egyeztetés nélkül kinevezték a nemzetbiztonsági szolgálatok élére, tagadta, hogy a Déli Áramlat pályázatain nyertes cégek hozzá kötődnének.

Orosz részről pedig Putyin egyik haverja, a nemrég almabizniszre átnyergelő Gennagyij Timcsenko cége építkezett volna.

Az egyetlen akadály az építkezés előtt az EU-s versenyjogi szabályozás maradt.

Ezért 2014 áprilisában - miközben Oroszország épp megszállta a Krímet - a bolgár parlament a kormányt támogató koalíció és az Ataka szavazataival elfogadott egy jogszabályt, amivel kivonták volna a Déli Áramlatot az uniós szabályok alól. A módszer egyszerű volt, azt írták a törvénybe, hogy a Déli Áramlat nem gázvezeték, hanem valami más: egy

„tengeri gázösszekötő.”

Az Európai Uniónak természetesen nem tetszett a jogszabály, így újabb vizsgálatot indítottak. Az akkori bolgár ellenzék (tehát Boriszovék, akik azóta újra kormányon vannak) egy közérdekű adatigénylés során egy hónap alatt megszerezték a szerződéseket előkészítő dokumentumokat. Állításuk szerint az iratok bizonyítják, hogy

a Kreml és a Gazprom közvetlenül is részt vett a bolgár jogszabály-előkészítésben.

A dokumentumokban, melyeket azóta a New York Times is megszerzett, olyan jogszabály-tervezet is van, amit egy Gazprom-leányvállalatnál írtak és onnan küldték el a bolgár hivatalnokoknak. Dragomir Sztojnev, Bulgária akkori energetikai minisztere egy interjúban azt mondta, hogy ez csak lobbitevékenység volt, a Gazprom nem diktálni akarta a feltételeket, csak javaslatokat tett.

Egy júniusi keltezésű, az orosz energetikai miniszternek írt levelében Sztojnev viszont már „az orosz fél által javasolt jogszabály-módosításokról” beszél, és beszámol róla, hogy azokat részletesen megvitatta a bolgár parlament és jórészt el is fogadta őket.

Jön McCain

A Déli Áramlatról szóló jogszabályról azonban már sosem tartották meg a végleges szavazást, ugyanis a durvuló ukrán válság miatt a Európai Bizottság kifejezetten kérte (utasította) a bolgár kormányt, hogy állítsa le az építkezést. Kérését az EU azzal támogatta meg, hogy több milliárd eurónyi bolgár fejlesztési pénzt zárolt. Ekkor már az amerikai szankciók is érintették a vezetéket orosz részről építő Gennagyij Timcsenko érdekeltségeit, ezért az Egyesült Államok szófiai nagykövete figyelmeztette a kormányt: ne üzleteljenek Timcsenkóval.

Ha esetleg ez nem lett volna elég, ekkor utazott Szófiába McCain szenátor is, aki kísérőivel több órán át tárgyalt zárt ajtók mögött Oresarszki miniszterelnökkel. A tárgyalás után Oresarszki bejelentette, hogy szüneteltetik a Déli Áramlat építését.

Az orosz válasz nem váratott magára: elkezdődött a bolgár bankválság.

A befektetők először épp azt a Corporate Commercial bankot rohanták meg, amivel korábban társul az orosz VTB, és amin keresztül a Déli Áramlat bulgáriai építését finanszírozták volna. Viszont mikor a bank részvényeseinek ki kellett volna segíteniük a vállalatot, a VTB nem volt hajlandó pénzt adni, így a  Corporate Commercial összeomlott, és elkezdődött a bolgár bankválság.

A történet végül 2014 decemberében zárult, mikor Putyin törökországi látogatásán bejelentette, hogy ha ennyire ellenzi az EU, akkor nem épül meg a Déli Áramlat. Az orosz elnök azt is mondta, hogy

„Elegem van a bolgárokból.”

A Déli Áramlat leállítása viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy Putyin vereséget szenvedett volna. A Nabucco megfúrása óriási orosz stratégiai siker volt, és több diplomata szerint Oroszország a Bulgáriához hasonló közép-európai államokban számos csatornán keresztül óriási politikai befolyást szerzett. Csak most, a bolgár titkosszolgálat vizsgálat során derül, mennyire nagyot. Bulgáriában például orosz stratégiai siker volt a Chevron palagáz-monopóliumának megakadályozása, sőt az egész palagáz-bányászat ellehetetlenítése is. Ezen kívül az utóbbi néhány évben több soron megmutatta a bolgár politikusoknak, hogy mennyit tud ártani, ha az ország vezetői nem neki tetsző döntéseket hoznak.