Áder János szerint hiába volt minden fogadkozás, az emberiség tavaly is folytatta a Föld ellen nagy gőggel megkezdett hadjáratát, azt a háborút, melyben - ha így folytatjuk - végül nem lesz, aki győztest hirdessen.

Hm.

A köztársasági elnök erről hétfőn este beszélt, amikor köszöntötte a Budapesten akkreditált nagyköveteket a hagyományos újévi államfői fogadáson a Művészetek Palotájában. Áder János hangsúlyozta: Európának - és a többi földrésznek - békére, a Földnek pedig az eddiginél lényegesen kevesebb szennyezésre lenne szüksége.

Hm.

A Köztársasági Elnöki Hivatal tájékoztatása szerint az államfő az előző évet felidézve azt kérdezte: tavaly ilyenkor ki gondolta volna, hogy Európában ismét dörögni kezdenek a fegyverek? Ki számíthatott arra, hogy egy lelőtt utasszállító gép ártatlan áldozatait kell majd gyászolnunk? Ki hitte volna, hogy a jelenkor európai szótárába visszakerülnek olyan szavak, mint az agresszió és az annexió?

Hm?

Mint mondta, 2014 ráadásul nemcsak a politikában volt a megpróbáltatások éve. 2014-ben tovább égtek az erdők, még több gyárkéményből dőlt a sűrű füst, még több méreg került a vizeinkbe. Ugyanakkor folytatódott a felelősség eltagadása, született néhány összekacsintós különalku, vékony hitű ál-ígéret, miközben rendületlenül fűtöttük tovább a Földet.

Hm.

„Mintha évről évre újra be akarnánk bizonyítani, hogy erősebbek vagyunk, mint amilyen bölcsek”

- fogalmazott az államfő.

Hm.

Feltette a kérdést: nem lenne okosabb megfogadnunk azt a régi népi bölcsességet, hogy többet ésszel, mint erővel?

Hm!

Áder János hangsúlyozta, hogy az előttünk álló években Európának - és a többi földrésznek - békére, Földünknek pedig az eddiginél lényegesen kevesebb szennyezésre lenne szüksége.

Hm.

„A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy a tudósok által évtizedek óta jelzett problémákra megoldást találjunk, hogy szövetségre lépjünk, hogy egyezségre jussunk, hogy közösen cselekedjünk. Gyermekeinkért, unokáinkért.”

Hm.

Szólt arról is, hogy a Művészetek Palotájában a vendégek egy különleges produkciónak lesznek a tanúi: Somnakaj, egy szépre szomjazó, emelkedni vágyó cigánylány történetének, zenében, táncban, dalban elbeszélve. Mint fogalmazott, a színpadi játék a cigányság, a roma közösség nagy dilemmájába enged betekintést. Annak eldöntésébe, mi a fontosabb: őrizni az identitást vagy inkább igazodni a változó világhoz.

„Ez a kérdés nemcsak a kisebbségeket érinti: akár akartuk, akár nem, mostanra mind a globális falu lakóivá váltunk.”

Hm.

Hm?