Mágikus, hipnotikus, lenyűgöző alkotás Kótai Zoltán kamionsofőr filmje, a 91. Spanyol-Német fuvar, ami 2 óra 54 perc 54 másodperces terjedelmével messze túlmutat nemcsak a Youtube-on szokásos pár perces fingós videókon, de az egyetemes filmtörténet legjobbjain is: kevés rendező veszi magának a bátorságot, hogy ilyen látszólag semmitmondó nyersanyagból ilyen hosszú filmet készítsen. Kótai Zoltán megcsinálta. Le a kalappal előtte.

A 91. Spanyol-Német fuvar kétségkívül műfajteremtő alkotás, ami már abból is látszik, hogy a műfaját lehetetlen meghatározni: olyan road movie, amiben az égvilágon nem történik semmi; olyan oktatóvideó, amiből nem lehet megtanulni semmit; olyan turisztikai ajánló (útifilm), aminek láttán az idő nagy részében fogalmunk sincs arról, hogy hol járunk, és mit látunk; olyan kamionszimulátor, amiben más vezet helyettünk. Tehát egyik sem.

Akkor miért érdemes megnézni egyhuzamban, elejétől a végéig a csaknem 3 órás 91. Spanyol-Német fuvart?

Mert ez a valóság.

Márpedig ezt az unalmas, lélekölő, soknapos, sok száz kilométeres valóságot megélni sem egyszerű, egyetlen 3 órás filmben ábrázolni pedig igenis embert próbáló feladat.

Ha már a kamionozásnál tartunk: Moldova híres riportkönyve, A pénz szaga vicces történeteivel, kalandjaival, minden hájjal megkent kamionsofőrjeivel nemzedékek által kitaposott úton jár, amikor a rengeteg nyersanyagból kiválasztja azt, ami szerinte érdekes, illetve amire szerinte az olvasó kíváncsi. A 91. Spanyol-Német fuvar rendezője, Zoltán (nekem így, három óra intim együttlét után már csak Zoltán, remélem, nem haragszik) viszont tökéletes érzékkel hagy ki mindent a filmből, ami egy kis érdeklődésre is számot tarthatna, és épp ezzel alkot zseniálisat.

Itt nincsenek nagyívű sztorik, nincs szó otthon hagyott családról, gázáremelésről, nőkről, politikáról, fociról. Itt nincs seftelés, nincs rablás, és nem jön a rendőr. Az az igazság, hogy a 91. Spanyol-Német fuvarban nem jön senki. A 91. Spanyol-Német fuvar azzal ébreszt fel, hogy elaltat, attól egyedi, hogy teljesen átlagos, és úgy izgalmas, hogy nem történik benne az égvilágon semmi. Ezért tökéletes minden másodperce.

Laci, a GPS

A 91. Spanyol-Német fuvar összesen három szereplőt vonultat fel, ők név szerint:

• Zoltán, a tapasztalt kamionos
• Csabi, a fiatal, de tehetséges kamionos
• Laci, a GPS

Már ha nem számítjuk szereplőnek magát a MAN típusú kamiont, amit (akit) Zoltán kedvesen csak Sárga vasalónak nevez. Az alapfelállásban Csabi vezet, Zoltán és Laci felváltva beszél. Hármójukon kívül alig tűnik fel ember a filmben: néha másodpercekre egy parkolóőr, a benzinkúton talán egy másik kamionos háta, de nagyjából ennyi. A szereplők közötti viszony ugyanakkor egészen sajátos. Zoltán viszi a szót, a rutinos sofőr, aki pontosan úgy kommentálja a látnivalókat, ahogy bármelyikünk tenné egy hosszú úton, csak azért, hogy ne legyen csend, és megtörje a monotóniát. Jé, az ott egy ház. Az meg ott egy kamion (kolléga). Azok ott fák. De vajon milyen fák? Hm. Mindjárt elered az eső. De lehet, hogy megússzuk. Az ott egy folyó. Ki tudja, milyen folyó? Az ott a tenger. De most nem látszik, mert kitakarja egy domb. Na, most elmúlt a domb. Az ott a tenger.

Csabi, a fiatal, de tehetséges kamionos (tehetségéről akkor győződünk meg, amikor elsőre sikerül beállnia egy rámpához, és Zoltán megdicséri) szinte végig hallgat, a három óra alatt összesen tízszer ha megszólal, és akkor is leginkább helyesel arra, amit Zoltán mond.

Erős karakterek, de a 91. Spanyol-Német fuvar legeredetibb szereplője talán mégis Laci, a GPS.

Laci azért Laci, mert Jáksó László hangján mondja be, hol merre kell kanyarodni, hányadik kijáraton kell elhagyni a körforgalmat, és hol kell felhajtani az autópályára. Laci néha szőke nős viccekkel oldja az út monotóniáját, de Laciban nem az a legérdekesebb, amit mond, hanem az, ahogy Zoltán és Csabi viszonyul hozzá: teljes figyelemmel és odaadással. Nincs az a körforgalmas tréfa, sebességtúllépésre való vicces figyelmeztetés és persze szőke nős poén (hány szőke nő kell egy szoba kitapétázásához?), amire Zoltán és Csabi azonnal el ne halkulna. Türelmesen végigvárják, hogy mit mond Laci, mintha ott ülne, ott élne közöttük ő is, a társaság egyenrangú tagjaként. Földrajzi tudása, helyismerete olyan megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel ruházza fel Lacit, hogy útitársai akkor is türelmesen végighallgatják, ha huszonötödször mondja el ugyanazt a viccet, és Laci olyannyira egyenrangú tagjává válik a társaságnak, hogy Zoltán és Csabi szóba elegyednek, sőt időnként vitába szállnak vele:

– Te, nem mész egy picit gyorsan? Csak kérdezem – kérdezi Laci, a GPS egy meleg helyzetben, amikor épp hetvennel száguld a Sárga vasaló.
– Hát én itt hetvenes táblát látok, Lacika – mondja Zoltán.
– Most már ő is – veti közbe Csabi.
– Most már ő is. Átértékelte a kérdést – feleli Zoltán.

Egy másik alkalommal Laci, a GPS túlzásba viszi a szellemeskedést, mire Zoltán megfenyegeti:

– Ha sokat nyafogsz, kihúzom a töltőt, Laci – mondja a film egyik drámai csúcspontján.

De aztán persze nem húzza ki. Ez nem az a film.

Nem turizmus, profizmus

A 91. Spanyol-Német fuvar elején néhány pillanatra felvillan egy térkép, amiről kiderül, hogy az út (precízebben: a fuvar) Barcelonából a németországi Ulm melletti Gersthofenbe vezet, Franciaországon át.

Nagyjából 1300 kilométer, és aki vezetett már ennyit egyhuzamban, tudja, milyen unalmas és kimerítő tud lenni az út, még személyautóval is. Hát még egy kamionnal, 24 tonna rakománnyal, végig 70-80-nal, jó esetben 90-nel, végig a külső sávban!

Egy ilyen helyzetben csak az útba eső városok jelenthetnének némi turisztikai izgalmat, csakhogy ez nem turizmus, ez profizmus. Egy kamionos szempontjából a városnak az a lényege, hogy el kell kerülni, minél nagyobb ívben. Ez jórészt sikerül is, kivéve, amikor hőseink betévednek Ulmba, ahová Zoli pályafutása során egyszer már betévedt, és meg kellett fordulnia, ami az elbeszélésből ítélve és a jármű méreteit figyelembe véve legalább akkora hőstett, mint jumbo jettel leszállni a Himalájában. De most nem kell megfordulnia. Ez nem az a film.

Ebben a különös térben, a 91. Spanyol-Német fuvar Barcelonától Gersthofenig tartó, autópályák által kiszabott terében egy a GPS által nem ismert körforgalom fontosabb, mint egész Barcelona Miróstul, Gaudistul; egy lezárt autópálya-szakasz nagyobb izgalmat kelt, mint Montpellier meg Avignon együttvéve, és a Rajna, Európa egyik legnagyobb és legfontosabb folyója csak egy folyó, aminek még a nevét sem tudni, mert nem érdekes.

A filmbéli térnél már csak az idő a furcsább. Barcelonából Gersthofenbe az út személyautóval 12 óra alatt, napkeltétől napnyugtáig megtehető, de Zoltánnak, Csabinak és Lacinak ez hosszú napjaiba telik. Ha jól veszem ki, többször leállnak aludni egy parkolóban, a hétvégi kamionstop miatt pedig két teljes napot kénytelenek vesztegelni, ami a világ legfrusztrálóbb két napja lehet – még úgy is, hogy fogalmunk sincs, mi történik az alatt a két nap alatt, mert a kamera nem forog.

Ami a rendezői koncepció szerint érdekes az útból, az az autópálya, ahol az időt nem órák és percek szabdalják, hanem a sofőrcsere, a tankolás és a fizikai szükségletek: evés, ivás és “a folyó ügyek intézése”, ahogy Zoltán egy alkalommal tréfásan nevezi. A néző viszont teljesen elveszíti az időérzékét, teljes napok, napszakok esnek ki úgy, hogy csak az utalásokból derül ki,, mikor állt le a kamera, és mikor indult újra.

Az, hogy a 91.Spanyol-Német fuvarban nem történik semmi, persze túlzás. Inkább a történés definíciója változik meg. Amikor az ember napokig bámulja egyfolytában a leállósávot, esemény lesz Laci bármelyik megszólalásából, izgalmas akció, ha elered az eső, és drámai fejlemény, ha le van zárva az autópálya, és néhány kilométeren át szűk elkerülő úton kell haladni. Megesik, hogy egy ponton a Sárga vasalóval szembejön egy másik kamion, és akkor egy pillanatra úgy tűnik, hogy

lehet, hogy nem férnek el egymás mellett,

de elszpojlerezem a poént: simán elférnek. Ez nem az a film, ahol nem férnek el.

Nem látunk se rakodást, se tankolást, és nemhogy féltengelycsere nincs, de még egy árva durrdefekt nem sok, annyi se. Azt is csak Zoltántól tudjuk meg, hogy egy spanyol autópálya-menti vendéglőben, az El Matadorban 12 euró az all you can eat menü, de sem azt nem látjuk, hogy néz ki, sem azt nem tudjuk meg, hogy mit evett Zoltán és Csabi. Csak azt, hogy sokat. Ebben a filmben soha nem szól zene, egy pillanatra sem kapcsolják be a rádiót, és az útra vonatkozó tőmondatokon kívül az égvilágon semmiről sem beszélgetnek. Mondom, profizmus.

Zoltán, Csabi és Laci, a GPS útközben soha, de tényleg egyetlen egyszer sem előznek meg senkit és semmit, soha nem lépik túl a megengedett sebességet, az indexet következetesen irányjelzőnek nevezik, és mindig időben cserélnek a vezetőütésben, ahogy azt a törvényben le van írva. Ennyi eseménytelenség közepette már egy sebességváltás is igazi dráma, főleg, hogy egy ilyen kamionban rengeteg sebesség van – a felezőt is számítva összesen 16, és nem feltétlenül szekvenciálisan vált az ember, hanem mondjuk fél 2-ből indul, aztán egyből 3-ba, mert a gép "úgy szereti" (ezt persze nem ebből a filmből tudom, hanem Zoltán egy korábbi, rövidebb lélegzetű oktatóvideójából).

Az egyik legmelegebb helyzet akkor adódik, amikor hőseink egy emelkedőn mennek fölfelé a Sárga vasalóval, de Csabi – talán pillanatnyi figyelemzavar, talán az évtizedes rutin hiánya, ennyi idő távlatából talán már maga sem tudná felidézni – nem húzatja ki rendesen a motort az aktuális sebességben, és egy hangyányit lelassul a kamion. A pattanásig feszült helyzetben áll elő Zoltán, a rutinos róka, az életre szóló jó tanáccsal: “A fölső sort ki kell húzatni rendesen, 1600-1700-ig, és utána mehet a fölváltás.” Felírtam, 1:51:59-nél mondja, sose felejtem el.

De a 91. Spanyol-Német fuvarban mégsem a körforgalom, a sebességváltás, a parkolás és a hasonló feszült helyzetek a legjobbak. Hanem azok a hosszú percek, félórák, amikor araszolnak ők, Zoltán, Csabi, és Laci a végtelen sötétségben, az autópályán, a külső sávban, és annyira nem történik semmi, hogy még az eső sem hajlandó eleredni, a tenger meg úgyse látszik a dombtól, és ők csak mennek, csak mennek, és nem szólnak egy szót sem. Se Zoltán, se Csabi, se Laci, a GPS.

*** 

Kótai Zoltán további nagy formátumú filmjei a Youtube-on:

• 68. Portugál-Francia fuvar 1. rész (2:27:33)
• 68. Portugál-Francia 2.rész (1:13:26)
• 77. Olasz-Német fuvar (3:58:31)
• 88. Német-norvég fuvar (1:45:23)
• 90. Német-spanyol fuvar (nem összetévesztendő a 91. Spanyol-Német fuvarral; 1:25:30)
• 132. Német-Német-Osztrák fuvar (2:30:34)