• A békák és a többi kétéltű a világ leveszélyeztetettebb állatfajai közé tartoznak.
• 30-40 százalékuk jelenleg is a kihalás szélén áll, legalább 2000 faj szerepel a veszélyeztetett élőlényeket összegző listákon.
• A klímaváltozás és az ember pusztítása mellett komoly gondot okoz egy az egész világon terjedő bőrbetegség is.
• Ami már Magyarországon is felbukkant.

A kétéltűek veszélyezettsége összefügg azzal, hogy a többi szárazföldi osztály tagjaihoz képest jóval érzékenyebben reagálnak a környezetük apró változásaira is: a klímaváltozás és a víz-, illetve levegőszennyezés is könnyebben végezhet velük. Pusztulási hullámuk azonban előrejelzés is lehet: nem arról van szó, hogy a környezeti átalakulásokat csak a kétéltűek tapasztalják, hanem csak arról, hogy előbb, mint a többi élőlény. Ezért beszél több kutató is arról, hogy nyakunkon a hatodik kihalási hullám a bolygón.

A kétéltűek kipusztulási hulláma mára odáig jutott, hogy kutatók szerint előfordulhat, hogy Ázsiában egyes békafajok azelőtt pusztulnak ki, hogy egyáltalán felfedeznék őket.

A pusztulást több tényező közösen okozza: az élőhelyeik folyamatos szűkülése, a szennyeződések és a fertőzések is elősegítik a kétéltűek kihalását. Ezek közül is kiemelkedik egy bőrgomba, ami járványszerűen tizedeli a kétéltűeket most már az egész világon.

A B. dendrobatidis több, mint 200 kétéltűfaj pusztulásáért vagy kihalásáért felelős már. Alapvetően a fertőzés minden kétéltűfajt érint a Földön, teoretikusan mindegyik faj megbetegedhet, de nagy különbség van köztük abban, hogy melyik faj mennyire fogékony rá. Van faj, amelyiket egy év alatt kipusztítja a kór, és van, amelyik ugyan hordozza a bőrén, de nem betegszik meg tőle.

- mondja a betegségről Vörös Judit, a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusa.

Minden jel szerint ez a gomba okozhatta több más békafaj kipusztítása mellett a Chilében honos Darwin-féle békák egyik fajának kihalását. Amióta feljegyzések születnek ilyesmiről, még nem fordult elő kórokozó,, ami ekkora pusztítást végzett volna a gerincesek között.

A gomba kis ostoros zoospórákkal szaporodik. A vízfelszínen szabadon úszó zoospórák a kétéltű bőrére jutnak, és ott a keratinban gazdag hámrétegben megtelepednek és elszaporodnak, ezzel pedig a keratinréteg megvastagodását okozzák. És mivel a kétéltűek bőre nagyon fontos szerepet tölt be a légzésben, a vízháztartás és a hőháztartás szabályozásában, ez a strukturális változás felborítja mindezt, az állat élettani folyamatai pedig összeomlanak.  Vörös elmondása szerint a beteg egyedeket hőfürdővel vagy gombaölő szerekkel lehet ugyan kezelni, de a fő probléma az, hogy a betegség tünetei általában csak a végstádiumban jelentkeznek.

A gomba a Déli-sark kivételével a világ minden részén felbukkant már, pusztított már Közép-Amerika őserdeiben, Ausztrália keleti partvidékén, Új-Zélandon, de komoly problémát okozott Mallorcán, Madrid közelében és Svájcban is.

Az, hogy milyen mértékben pusztít, függ az ott élő fajok fogékonyságától, a klímától, az egyedsűrűségtől. A gombának van egy szaporodási hőmérsékleti optimuma, nem szereti a túl hideg vagy túl meleg helyeket, sem a szárazságot.

- mondja Vörös, aki beszélt arról is, hogy a gomba rengetegféleképpen terjedhet: vízfolyásokkal, vízimadarakkal, széllel, magukkal a kétéltűekkel, de leghatékonyabb terjesztője az ember. Például azzal, hogy más kontinensekről származó terráriumi állatokat eresztett ki a lakóhelyén vagy idegen fajokat telepített be, amelyekkel együtt bejutott a gomba is. Jó példa erre az új gombafaj, a B. salamandrivorans, ami Dél-Kelet-Ázsiában honos, és terráriumi gőtékkel jutott el Nyugat-Európába. Ezt a gombafajt csak tavaly írták le, egyelőre nagyon keveset tudni róla. De az látszik, hogy hatalmas pusztítást végez a foltos szalamandra-állományban Hollandiában.

A legfrissebb kutatások szerint a B. dendrobatidis nagy valószínűséggel minden kontinensen előfordult, ahol kétéltűek élnek. Vörös szerint a probléma abból lett, hogy az ember a gombatörzseket áttelepítette idegen kontinensekre, és a gombatörzsek hibridizálódva egy virulens változatot eredményeztek. Egyes területeken pedig azt gyanítják, hogy a klímaváltozás okozhatta a kórokozó elszaporodását.

A Science tavaly októberi számában publikált tanulmányt egy 27 fős nemzetközi kutatócsapat, ők a járvány terjedéséért a globális kereskedelem mellől hiányzó biobiztonsági intézkedéseket okolták, és sürgették, hogy minden, határokon átívelő kétéltű-kereskedelem során kötelező legyen vizsgálni az állatok egészségügyi állapotát. A környezeti biztonság kérdése ugyanis nem ér véget ott, hogy milyen ételeket eszünk és hogy milyen növényeket ültetünk. Az ökoszisztémát csak egészében, működése közben lehet megérteni, és ennek fontos eleme az is, hogy honnan hova milyen nem őshonos állatokat szállítunk.

A kórokozó már Magyarországon is felbukkant, eddig öt fajon találták meg a gombát. A gyepi békán, a sárgahasú unkán, a kecskebékán, a nagy tavibékán és az alpesi gőtén.

"De egyelőre a hazai kétéltűállományban nem tapasztaltuk a fertőzéshez köthető állománycsökkenést, tehát úgy tűnik, hogy ezek a fajok hordozták a kórokozót, de nem betegedtek meg. Míg Nyugat-Európában jelentős kihalásokat okozott már, itt Közép- és Kelet-Európában egyelőre nem veszélyezteti a kétéltűeket. Persze nem tudhatjuk, mikor kerül hozzánk is egy virulens gombatörzs, vagy változik meg valami, ami a helyi gombaváltozatot fertőzőbbé teszi. Az új gombafaj, B. salamandrivorans bekerülése a hazai szalamandraállományokba például hatalmas pusztítást végezne."

- mondja Vörös a magyarországi helyzetről. Nálunk egyre több szakmai program foglalkozik a kétéltűek védelmével, a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében több, mint tíz éve vizsgálják az ország több területén kijelölt kétéltűállományokat, a nemzeti parkok és civil szervezetek pedig számos kétéltűmentési programot szerveznek, elsősorban a tavaszi vonulások alatt. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya országos természetvédelmi célú ponttérképezési programjával a civil lakosság bevonásával próbálja feltérképezni a hazai fajok pontos előfordulását.

Mindezzel együtt Vörös szerint a hazai kétéltűeket leginkább az élőhelyeik tönkretétele, megszüntetése, kiszáradása és az idegenhonos fajok betelepítése veszélyezteti.

A kétéltűek eltűnése nem egyszerűen csak a biodiverzitás csökkenését okozza, ami persze már önmagában is probléma. De ezeknek az állatoknak borzasztóan fontos szerepe van az ökoszisztémánk működésében. Másodlagos fogyasztóként fontos szerepet játszanak a táplálékláncban, eltűnésükkor elszaporodhatnak azok a rovarok, melyek a kétéltűek elsődleges táplálékát jelentik. Ezek az állatok emellett érzékenységük miatt bioindikátorok is, azaz jelzik, hogy milyen állapotban van a környezetük. A jelzések alapján elég rosszban.

A végveszélybe került kétéltűekkel egy külön magyar nyelvű honlap is foglalkozik, azt itt lehet megtalálni.

(Felső kép: Phyllomedusa distincta, azaz majombéka Brazíliában. AFP/YASUYOSHI CHIBA)