• Mohamedou Ould Slahi 2001 novembere óta van fogságban, 2002 óta Guantanamón, a vád terrorizmus.
• Nyilvánosan soha semmilyen bizonyítékot sem mutattak be ellene.
• Írt egy naplót, 460 oldal kézírással, 2005 nyarán fejezte be.
• A szöveget az amerikai hatóságok sokáig nem engedték megjelenni.
• Hosszú pereskedés most januárban kiadták a naplót.

Mohamedou Ould Slahit Mauritániában a helyi rendőrök tartóztatták le, 2001 novemberében. A saját házából vitték el egyik reggel. Hamarosan átadták az amerikaiaknak, akik előbb Jordániába, aztán Afganisztánba, egy év múlva pedig Guantanamóba szállították. Azóta is ott van. 2010-ben egy amerikai bíróság úgy döntött, hogy el kell engedni, mert nincs bizonyíték ellene. Az USA kormánya fellebbezett, másodfokú ítélet még nincs az ügyében.

Egy terrorista vallomása alapján fogták el, a rá valló személyt 60 kiló robbanóanyaggal fogták el a kanadai-amerikai határon, még 1999-ben. Azt mondta Slahiról, hogy részt vett a 2001. szeptember 11-i merénylet előkészítésében.

Slahi a 90-es években Németországban járt egyetemre, mérnöknek tanult, és ott jóban lett iszlamista szélsőségesekkel. Kapcsolatban állt egy hamburgi terrorista csoporttal, és 1991-ben kiképzésen is részt vett Afganisztánban.

2005-ig írt naplót a guantanamói fogságáról. A kézzel írt szöveget jogászok perelték ki az amerikai államtól. Az őrök és kihallgatók neveit ki kellett takarni, de a naplóból könyv lett, ami ezen a héten jelent meg Amerikában, Guantanmói napló címmel. A könyvből a Spiegel és a Guardian is közölt részleteket, ezek alapján készült az alábbi összefoglaló.

Slahi azt írja, hogy sokáig nem volt hajlandó vallomást tenni, és nem volt hajlandó elismerni, hogy bűncselekményt követett volna el. A kínzások hatására viszont megtört, és egy idő után bármit elismert, a naplója szerint számára teljesen ismeretlen személyekre is terhelő vallomásokat tett. A vallomások hatására a kínzások abbamaradtak, és a fogva tartása körülményei is sokat javultak.

A kínzások

A napló szerint Slahit nagyon sokáig alig hagyták aludni. Naponta háromszor-négyszer vitték kihallgatni, kiszámíthatatlan időközönként. Mivel napfényt nem láthatott, ezért nem tudta, hogy mennyi idő telt el két kihallgatás között, de úgy érezte, hogy lényegében folyamatosan hozták–vitték, a nap 24 órájában.

Amikor nem kihallgatásra vitték, akkor rengeteget kellett innia. Hányásig kényszerítettek bele vizet, óránként felkeltették inni, ezért folyton vizelnie kellett, és emiatt nem tudott aludni.

Hol éheztették, hol pedig túl sok ételt kényszerítettek belé. Volt, hogy nagyon sokáig nem kapott enni, majd eléraktak egy hatalmas halom ételt, de közölték, hogy csak 3 perce van enni. Falni kezdett, majd 30 másodperc múlva elvették az ételt.

Amikor éhségsztrájkkal próbálkozott, akkor azzal fenyegették, hogy anális kényszertáplálással juttatnak ételt a szervezetébe.

Sokat fázott. Celláját annyira hűtötték, hogy a nap nagy részében reszketett. Máskor fullasztóan szűk kényszerzubbonyt raktak rá, ami alá jégkockákat csúsztattak.

Sokáig semmilyen személyes tárgyat sem tarthatott magánál. Egy nagyon vékony matracon és egy vékony takarón kívül a vallatások idején mása nem volt. Szappanhoz, fogkeféhez és WC-papírhoz sem jutott. Sokáig fürödni sem engedték - „undorodtam a saját szagomtól” - írta a naplójába.

Azzal fenyegették, hogy megerőszakolják. Azt mondták, hogy „amerikai módra” szexelnek vele. Férfi őrök elölről-hátulról dörzsölték magukat hozzá, elmondták, hogy miket csinálnak mindjárt vele. Konkrét szexuális aktus nem történt, a kínzásnak ez a része a napló szerint a megalázásáról szólt.

Azzal fenyegették, hogy az édesanyját is letartóztatják, ha nem működik együtt.

Eljátszották, hogy elrabolják. Átvitték egy másik börtönbe, ahol még brutálisabb őrök voltak, és ahol nem láthatta senkinek sem az arcát: minden őr maszkot viselt.

Az őrök folyamatosan szidalmazták, ő maga csak három mondatot mondhatott: Igen uram, Vallomást akarok tenni, Orvosra van szükségem. Mást nem mondhatott, különben megbüntették.

Többször is megverték. Volt hogy az ajkai akkorára dagadtak a veréstől, hogy nem tudott beszélni. Volt hogy a bordáit olyan erősen ütötték, hogy nem tudott lélegezni.

A karján és a lábain is sokszor láncok voltak, a bilincsek elszorították a végtagjait, illetve kényelmetlen pozíciókba kényszerítették. Ha megmozdult, belé rúgtak.

Volt, hogy elvitték motorcsónakkal a tengerre, és azzal ijesztgették, hogy bedobják a vízbe. Tengervizet itattak vele, hányásig töltötték bele.