Ami még csütörtök este is csak kardcsörtetésnek tűnt, péntek délben valósággá vált: egymásnak esett Orbán Viktor és Simicska Lajos, egykori szoba- és harcostársak, a két ember, akiknél senki sem felelősebb azért, hogy Magyarországon 2015 elején demokrácia és szabad verseny már csak nyomokban található.

Ennek fényében legyen világos: aki ebben a ki tudja, meddig tartó háborúban bármelyik oldalra áll, bármelyik félnek szurkol, az maga is szerepet vállal a magyar közjó további pusztításában.

Viszonylag ritkán szokta egy ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere a sajtóban “geci”-nek nevezni ugyanennek az országnak a miniszterelnökét. Pláne úgy, hogy ez a két ember közös, két évtizedes munkájával sikerült felépíteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a világ egyetlen olyan kleptokráciáját, amelynek van szerencséje az EU részeként gyakorlatilag azon élősködni.

A bűnözésre épülő, vagy legalábbis anélkül működésképtelen rendszerek jellegzetessége, hogy a folyamatos helyezkedés és marakodás időről-időre egészen primitív módon szabadul el. Magyarországon 2015 február 6-ig a az oligarchikus politikai elit a nyilvánosságtól távol tudta szétosztani a tortát és a koncokat, a médiabirodalmakat, a gázszerződéseket, közbeszerzéseket, EU-pályázatokat és persze a politikai pozíciókat. Most ez a helyzet megváltozott, bár a véres leszámolásokat valószínűleg meg fogjuk úszni.

Bérgyilkosok felbérléséhez, autók felrobbantásához ha másra nem, legalább egy kis bátorságra szükség van, ebben a háborúban pedig ilyesminek nem látni még nyomait sem. Az egészet elindító lemondási hullám is szép példája ennek. A Simicska pénzéből eddig főállásban hazudozó, revolverező szerkesztők hirtelen úgy érezték, hogy mostantól érdemesebb a másik oldal parancsait teljesíteni, és közösen elhagyták a süllyedő hajót.

Távozásuk leggusztustalanabb, emberi minőségükre legjobban rávilágító részlete az, hogy saját beosztottaikat egy szerkesztőségi villámértekezletre vagy egy köremailre sem méltatták. Szerencsétlen közkatonák, akik eddig a vezetők helyett lapátoltak a ganét, a saját lapjukból tudták meg, hogy összeomolhat a világuk.

Teljesen összeomlani persze nem fog, hiszen a most “lelkiismereti” okokból felmondókat tárt karokkal fogja várni az egyre nagyobbra hízlalt közmédia, és aki a Simicska-médiabirodalom alsóbb szintjeiről önként távozik, annak is nyilván találnak feladatot a propagandagépezetben. Ráadásul - a strómanrendszer kellemetlen hátulütőjeként - az sem biztos, hogy a Simicskához köthető egyes sajtótermékek valóban az ő ellenőrzése alatt maradnak-e.

Ezeknek az embereknek a munkaügyi problémái persze nem igazán érdekesek. Inkább az az izgalmas, hogy pontosan miért csapódott pont ezen a februári pénteken a szar a ventillátorba. A reklámadó csökkentéséért cserébe az RTL visszavesz a kormánykritkus híradóból, így a Simicska-birodalom hű csaholására kevésbé lesz szükség? Egyszerűen csak új médiabirodalom épül a Fidesz-közelében, és Habony Árpád mellett már nincs igény Simicska közvéleménybefolyásoló képességeire? Simicska Lajost a CIA beszervezte, és 2018-ban az ő pénzéből nyer majd a baloldal közös miniszterelnökjelöltje, Soros György?

Na és mi jön a következő napokban, mit tesz a teljesen eldurrant agyú Simicska? Ha úgy érzi, hogy nincs mit veszítenie, és tényleg nekiáll kipakolni, senki sem érezheti magát teljes biztonságban, még egykori barátja, Orbán Viktor sem. Mit tud ez ellen tenni a miniszterelnök? Simicska lesz a magyar Hodorkovszkij, az egykor a közöst hazatalicskázó oligarcha, akinek politikai ambícióit csak bötrönrácsokkal lehet megállítani?

Magyarország elemi érdeke lenne, hogy ez a háború gyorsan véget érjen, és valamennyi szereplője elessen a csatamezőn. Sajnos a háborúk nem így szoktak véget érni.