• Egy nemzetközi újságírószervezet hozzájutott egy csomó titkos irathoz, amely a világ egyik legnagyobb bankjának svájci számlaadatait tartalmazza.
• A számlatulajdonosok között befolyásos emberek, fegyverkereskedők és elítélt bűnözők is vannak.
• Kiderült az is, hogy a bank nemcsak elnézte, hanem segítette is az ügyfelek illegális tevékenységét.

Fegyverkereskedők, diktátoroknak dolgozó közvetítők, gyémántcsempészek és más nemzetközi bűnözők - többek között ilyen ügyfelei voltak az HSBC nemzetközi bankóriásnak, derül ki azokból a titkos dokumentumokból, amelyek egy újságírószervezet birtokába kerültek.

A HSBC svájci privátbanki fiókjának belső működésén alapuló, kiszivárgott dokumentumok olyan bankszámlákkal állnak összefüggésben, amelyeken összesen több mint 100 milliárd dollárt tároltak. Az iratok egyedülálló bepillantást engednek a szupertitkos svájci bankrendszer működésébe.

A dokumentumokat a francia Le Monde újságon keresztül szerezte meg a Nyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists, ICIJ). Az iratokból kiderül, hogy a bank több olyan ügyfél pénzét is kezelte, akik illegális tevékenységet végeztek. A dokumentumokban szerepelnek neves sportolók, rocksztárok, hollywoodi színészek, politikusok és más befolyásos emberek is.

A londoni központú HSBC, amelynek 74 országban és 6 kontinensen vannak irodái, kezdetben azt kérte az ICIJ-től, hogy semmisítse meg a birtokába került adatokat.

A bank végül a múlt hónap végén egy békülékenyebb választ küldött, miután az ICIJ tájékoztatta őket a feltárt anyag teljes tartalmáról. A HSBC válasza ez volt: “Elismerjük, hogy a HSBC svájci magánbankjánál - és a teljes üzletágban általánosan -  a mainál jelentősen alacsonyabbak voltak a jogkövető magatartásra és a kellő gondosságra vonatkozó elvárások.”

A közlemény szerint a bank “az elmúlt években jelentős lépéseket tett a reformok bevezetésére, és azért, hogy kizárja azokat a klienseket, akik nem teljesítették a HSBC új, szigorú normáit (ez azokra is vonatkozik, akik esetében adóelkerülés gyanúja merült fel)”.

A bank hozzátette, hogy átfogalmazta az üzletpolitikájának ezt a szegmensét. “Az újrapozicionálás eredményeképpen a HSBC svájci magánbankja 2007 óta közel 70 százalékkal csökkentette az ügyfélbázisát.”

Megkérdőjelezhető adózási taktikák

Az ICIJ által megszerzett titkos iratok 2007-ig bezárólag tartalmaznak adatokat a számlákról, amelyek több mint 100 000 egyénhez és jogi személyhez köthetők, több mint 200 különböző országból. A dokumentumokban szerepelnek magyar címmel rendelkező, illetve magyar hangzású nevek is, amelyeket a Direkt36 nevű új tényfeltáró központ egyik munkatársa már hónapokkal ezelőtt megismert, de a kutatómunkája során az derült ki, hogy a nevek nyilvánosságra hozatalához nem fűződik közérdek. Nincsenek köztük politikusok vagy egyéb tisztviselők, illetve nem volt jele Magyarországhoz kötődő illegális tevékenységnek sem.

A legtöbb országban nem illegális, ha valaki offshore bankszámlákkal rendelkezik, és ha valakiről kiderül, hogy a HSBC magánbanknál van számlája, az önmagában nem jelez semmilyen törvényszegést. Az iratokban megnevezett emberek között voltak olyanok, akik bár valamilyen módon kapcsolatba hozhatóak a svájci bankszámlával (például egy ügyvédi meghatalmazáson keresztül), mégsem az ő tulajdonukban volt a számlán lévő pénz, esetleg csak egy része volt az övék.

John Malkovich hollywoodi színész például a képviselőjén keresztül azt nyilatkozta, hogy semmit sem tud arról a számláról, amelyen az ő neve is feltűnik. Azt sejti, hogy Bernard Madoffnak, a csalás miatt elítélt volt tőzsdeügynöknek lehet köze az ügyhöz, aki korábban Malkovich pénzügyeinek egy részét is kezelte. Joan Collins brit színésznő képviselője azt mondta a ICIJ-nek: “1993-ban az ügyfelem egy londoni bankszámlán helyezett el pénzeket, és később fedezte fel, hogy (az ő utasítása nélkül) átutalták a pénzt a levelükben említett svájci bankszámlára”. A képviselő hozzátette, hogy nem történt semmiféle adóelkerülés.

David Bowie rocksztár azt válaszolta az ICIJ médiapartnerének, a Guardiannek, hogy ő 1976 óta Svájcban rendelkezik jogszerű lakóhellyel. Tina Turner - bár sokak számára ő testesíti meg az igazi amerikai énekesnő fogalmát - már közel két évtizede Svájcban lakik, és 2013-ban le is mondott az amerikai állampolgárságáról.

Sok esetben viszont az iratok valóban megkérdőjelezhető magatartásról adnak tanúbizonyságot. Például a bankárok abban adtak tanácsot a klienseiknek, hogy milyen lépéseket kell tenniük ahhoz, hogy el tudják kerülni az adójuk befizetését az anyaországukban. Más esetben az ügyfelek tájékoztatták arról a bankárokat, hogy a bankszámlájuk létezését nem vallották be az országuk kormányzatának.

Kicsempészett iratokkal kezdődött

Az ICIJ által megszerzett dokumentumok azokon az adatokon alapulnak, amelyeket eredetileg Hervé Falciani korábbi HSBC alkalmazott csempészett ki a bankból, és adott át a francia hatóságoknak 2008-ban. A francia adóhivatal nyomozást indított az iratokkal kapcsolatban, a Le Monde pedig erről a nyomozásról is szerzett anyagokat. A francia adóhivatal nyomozásáról megszerzett adatokat osztotta meg a Le Monde az ICIJ-vel - azzal a megjegyezéssel, hogy az ICIJ összehív egy olyan, különböző nemzetiségű újságírókból álló csapatot, akik minden szemszögből át tudják fésülni az adatokat.

Az ICIJ 45 országból több mint 140 újságírót hívott össze, többek között a Le Monde, a BBC, a The Guardian, a 60 Minutes, a Süddeutsche Zeitung, és még több mint 45 másik médium munkatársait.

Az újságírók volt és jelenlegi politikusok neveire bukkantak, többek között Nagy-Britanniából, Oroszországból, Ukrajnából és Romániából. Több ember jelenleg az USA szankciós listáján szerepel. Ilyen például Selim Alguadis török üzletember, aki állítólag fejlett elektronikai eszközökkel látta el Líbia titkos, nukleáris fegyvereket gyártó projektjét. Az iratokban feltűnik a Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz közel álló milliárdos üzletember, Gennagyij Tyimcsenko is, aki az egyik fő célpontja azoknak a szankcióknak, amelyeket orosz magánszemélyekre és cégekre vetettek ki a krími megszállás és a kelet-ukrajnai válság miatt.

Az iratokból nem derül ki sem Alguadis, sem Tyimcsenko pontos szerepe a svájci bankszámlákkal kapcsolatban. Tyimcsenko szóvivője azt mondta, hogy a szankciókat “erőltetett, és súlyosan hibás” okok miatt vetették ki, és az ügyfele “mindig teljes mértékben megfelelt minden adózással kapcsolatos szabálynak”. Alguadis azt közölte az ICIJ-vel, hogy “életem során sok bankszámlám volt török és nemzetközi bankoknál személyes okokból. Néha úgy éreztem bölcsnek, ha a megtakarításaimat off-shore számlákon tartom”. Hozzátette, hogy az amerikai szankciókat nevetségesnek tartja, és állítja, hogy semmi köze nem volt Líbiához.

A dokumentumokban olyan nevek is megtalálhatók, akikkel szemben bírósági eljárás folyik. Ilyen például az angol futballklub, a Portsmouth FC volt tulajdonosa, Vlagyimir Antonov, akit Litvániában egy állítólagos 500 millió eurós csalás miatt állítottak bíróság elé. Az ügyfelek között van Margulan Szejszembajev kazah bankár is, akit azzal vádol az Alliance Bank, hogy lopott a pénzintézettől. Az iratokban feltűnik Tancred Tabone, az Enemalta máltai olajcég volt vezetője, akit most azzal vádolnak, hogy kenőpénzeket kért.

Tabone ügyvédje azt írta egy közleményben, hogy az ügyfele tagad minden vádat, és hozzátette, hogy “hivatalosan feljogosította a svájci hatóságokat, hogy mindezeket az információkat közöljék… Ebben a tekintetben rendben vannak a pénzügyei”. Antonovot egy olyan számla haszonélvezőjeként tartják számon, amelynek az összege 65 millió dollár. Szejszembajev több számla haszonélvezőjeként is fel van tüntetve.

Az ICIJ adatelemzése azt mutatja, hogy a számlákhoz köthető egyének közül sokan külön óvintézkedéseket tettek, hogy gondoskodjanak személyazonosságuk védelméről. Tették ezt attól függetlenül, hogy a HSBC többször is arról biztosította az ügyfeleket, hogy már eleve védik őket a svájci bankokra vonatkozó szigorú titoktartási szabályok.

Sok számla nem a pénzt birtokló emberek nevén volt, hanem olyan cégekhez tartozott, amelyek off-shore adóparadicsomokban vannak bejegyezve, például a Brit Virgin-szigeteken, Panamában, vagy a távoli csendes-óceáni szigeten, Niue-ban. Több ezer másik számlatulajdonos a személyazonosításra alkalmatlan, pusztán számokkal jelölt számlát használt.

Kérték, ne utaljon 20 milliót egyszerre

A dokumentumok megkérdőjelezik azokat a korábbi HSBC-nyilatkozatokat is, amelyek szerint a banki alkalmazottak sosem segítették az ügyfeleiket az adóelkerülésben. 2008 júliusában például Chris Meares, a HSBC magánbankjának akkori vezetője azt mondta egy brit parlamenti meghallgatáson: “Megtiltjuk a bankárainknak, hogy adóelkerülésre biztassanak bárkit, vagy abban érintetté váljanak”.

A dokumentumok szerint három évvel korábban egy gazdag brit ügyfél, Keith Humphreys (az angol Premier League-ben játszó futballklub, Stoke City FC igazgatója) elmondta a HSBC vezetőjének, hogy egy családtagjának az egyik svájci számláját nem vallották be az angol adóhatóság előtt. Az iratok szerint akkoriban több mint 450 000 dollár volt a számlán.

Humphreys azt nyilatkozta az ICIJ médiapartnerének, a Guardiannek, hogy a svájci számla nem az ő nevén, hanem az édesapjáén volt, és a létezését később önkéntesen bevallották a hatóságoknak. Azt mondta, a számlát “azokkal a pénzügyi tanácsokkal összhangban nyitották, amelyeket abban az időben adtak neki”, és 2011-ben jelentették be a brit hatóságoknál, amikor 147 165 font volt rajta.

Egy másik esetben egy alkalmazott ezt a feljegyzést csatolta egy később adócsalás miatt elítélt ír üzletember, John Cashell anyagaihoz: “Aggódik, hogy az ír hatóságok tudomást szereznek a számla létezéséről. Újra megerősítettem, hogy ez a veszély nem fenyegeti.” Cashell nem válaszolt az ICIJ megkeresésére.

Volt példa arra is, hogy magának a banknak vált kellemetlenné egy szerbiai üzletember 20 millió eurós tranzakciója.  A banki alkalmazottak viszont csak annyit kértek tőle, hogy kevésbé feltűnően viselkedjen: “Elmagyaráztuk, hogy bár a mai napon nem akadályozta meg a bank az ügyfél pénzátutalását, jobbnak látnánk, ha ezeket a tevékenységeket alacsonyabb léptékben végezné. Az ügyfél megértette az aggodalmunkat, és a jövőben kisebb összegeket fog használni” - szerepel a dokumentumokban.

Úgy tűnik, az HSBC alkalmazottait nem aggasztotta nagyon az a leírás sem, amelyet egy kanadai orvosról, Irwin Rodierről kaptak. “Ez az ügyfél egy egy kicsit paranoid, például minden alkalommal, amikor Zürichbe jött, először Párizsba repült, és onnan egy bérelt autóval vezetett Zürichbe. Mindezt azért, hogy ne lehessen rekonstruálni az utazása végcélját, stb.”

Rodier azt nyilatkozta az ICIJ médiapartnerének, a CBC/Radio-Canadának, hogy azóta elrendezte az adóügyeit a kanadai hatóságokkal.

Az ICIJ-nek szóló közleményében a HSBC azt mondta: “A svájci privátbanki ipar korábbi működése nagyon különbözik a maitól. A magánbankok, a HSBC svájci magánbankját is beleértve, azt feltételezték, hogy az adófizetési kötelezettség az egyes ügyfelekre vonatkozik, nem pedig azokra az intézetekre, akik banki szolgáltatásokat nyújtanak nekik.”

Egy kis segítség adóelkerüléshez

Az iratokból kiderül, hogy néhány európai ügyfélnek tanácsokat adott a bank arra vonatkozóan, hogy hogyan kerüljék el a banki megtakarításokra kivetett forrásadót, amelyet az Európai Unió országaiban 2005-ben vezettek be. Svájc korábban hozzájárult, hogy alkalmazni fogja az adót, amelynek European Savings Directive (ESD, Európai Megtakarítási Direktíva) lett a neve.

Az ESD viszont csak személyekre vonatkozott, cégekre nem. Az iratok azt mutatják, hogy a HSBC kihasználta ezt a kiskaput, és ennek a felhasználásával olyan szolgáltatásokat kezdett reklámozni, amelyek segítségével az egyéneket papíron cégekké változtatták. Dokumentumok bizonyítják, hogy 2005 során nap mint nap érkeztek ügyfelek Svájcba, hogy brit fontban, euróban, svájci frankban, amerikai dollárban, sőt, még dán koronában is vegyenek ki készpénzt - néha kifejezetten használt, kis címletű bankjegyeket kértek.

A dollárt és eurót kivevők egyike volt egy ingatlanfejlesztő, Arturo del Tiempo Marques, akit 2013-ban Spanyolországban hét év börtönbüntetésre ítéltek kokaincsempészet miatt. Az ő számláin több mint 3 millió dollár volt. Marques nem válaszolt az ICIJ megkeresésére.

Egy másik tranzakció során a brit iparmágnás, Richard Caring biztonsági emberek kíséretében vett fel több mint ötmillió svájci frankot készpénzben, 2005 szeptemberében.

A HSBC dolgozói azzal magyarázták, hogy átadták a hatalmas összeget készpénzben Caringnek, hogy az iparmágnás azt mondta: egy másik svájci bankban szeretné elhelyezni a készpénzt, de nem szeretné, hogy ha az egyik bank tudomást szerezne a másikról. Azt írták: “RC hosszan beszél a diszkréció fenntartásának fontosságáról”.

Caring egyik képviselője azt mondta a Guardiannek, hogy az ügyfele nem hajtott végre adóelkerülést, és “széles körben használt és elfogadott adózási alapelvek szerint használt offshore alapokat”.

Fegyverkereskedők számlái

Az ICIJ által megszerezett iratokban többször felbukkannak fegyverkereskedelemhez köthető nevek is. A HSBC ügyfele maradt például Aziza Kulsum és családja még azután is, miután az ENSZ nyilvánosságra hozta, hogy az 1990-es években a véres burundi polgárháborút finanszírozta.

Az ENSZ 2001-es jelentésében azt is leírták, hogy Kulsum kulcsszerepet játszott a Kongói Demokratikus Köztársaság illegális koltán kereskedelmében. Ezt a stratégiai fontosságú fémet használják elektronikai eszközök készítésekor. A világ koltán készletének jelentős része a közép-afrikai háborús övezetekből származik, ahol fegyveres csoportok felügyelnek több bányát, kizsigerelik a bányászokat és illegális fémkereskedelemből szereznek bevételt.

Kulsum számlái közül kettőt még 2001 előtt lezártak, egy harmadik, 3,2 millió dollár értékű számlát pedig nem részletezett “jogi okokból”, egy ismeretlen időpontban befagyasztottak (bár nem zártak le). Kulsum férje valamilyen, szintén nem részletezett módon kapcsolatban állt egy másik számlával is, amelyet viszont nem zártak le, és további 1,6 millió dollár volt rajta elhelyezve valamikor 2006/2007-ben. A HSBC úgy hivatkozott Kulsumra, mint “üzletasszony (nemesfémek és kövek)”, illetve mint egy cigarettagyár tulajdonosára.

Egy másik gyanús számla a Katex Mines Guinee név alatt tűnik fel. Az ENSZ egy 2003-as jelentése szerint a Katex Mines cég mögé rejtőzve Guinea honvédelmi minisztériuma szállított fegyvereket a libériai lázadóknak a 2003-as harcok során. Mindkét oldalon gyerekkatonák harcoltak, több száz ember meghalt és több mint kétezer megsebesült. A számlán 7,14 millió dollár volt még három évvel azután is, hogy nyilvánosságra hozták az ENSZ Katex Minesról szóló jelentését.

Véres gyémántok

Az ICIJ elemzéséből látszik, hogy a HSBC ügyfelei közül több mint kétezren felbukkannak olyan iratokban, amelyek összefüggésben állnak a gyémántiparral. A nevek között megtalálható például Emmanuel Shallop, akit később azért ítéltek el, mert véres gyémántokkal kereskedett.

Véres gyémántoknak nevezik azokat a drágaköveket, amelyeket háborús övezetekben bányásznak ki, és amelyeket később azért adnak el, hogy további háborúkat finanszírozzanak belőlük. Többek között az angolai, elefántcsontparti és Sierra Leone-i polgárháborúk során kibányászott drágaköveket bélyegeztek meg ezzel a névvel.

A dokumentumokból kiderül, hogy a HSBC tisztában volt azzal, hogy a belga hatóságok már nyomoztak Shallop után - miközben a bank segítséget nyújtott számára. “Egy dubaji cégszámlát nyitottunk neki… Az ügyfél nagyon óvatos az elmúlt időszakban a belga adóhatóságok nyomása miatt, akik a gyémántokkal kapcsolatba hozható adócsalás miatt folytatnak nyomozást vele szemben.“

Shallop ügyvédje ezt mondta az ICIJ-nek: “Nem akarjuk kommentálni az ügyet. Az ügyfelem adatvédelmi okok miatt nem akarja, hogy a nevét bármilyen cikkben megemlítsék.”

Az iratok sok sötét történetre derítenek fényt, de van köztük egy ironikus sztori is.

A HSBC ügyfelei között olyan emberek is szerepelnek, akik rajta vannak az Interpol, a Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezetének leginkább keresett bűnözőinek listáján, például a véres gyémántokkal üzletelő Mozes Victor Konig és Kenneth Lee Akselrod. A HSBC-nek viszont ugyanígy ügyfele Elias Murr is, aki az Interpol Egy Biztonságosabb Világért Alapítványának testületi elnöke. Ez egy olyan szervezet, amelyet azért hoztak létre, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés ellen harcoljon.

Murr kezdetben sikeres üzletemeber volt, aki később politikai pályára lépett. Libanon belügyminisztere volt 2004-ben - ebben az időben a HSBC-nél rendelkezett számlával, amelyet a Calloford Invetsments Limited cégen keresztül tartott fenn. 2006-2007-ben a számlán 42 millió dollár volt.

Murr szóvivője azt mondta, köztudott, hogy az ügyfele és családja vagyonos, a családjának pedig már azelőtt voltak svájci bankszámlái, mielőtt Murr megszületett volna. A számla nincs összefüggésben a politikai szerepvállalásával. “Nem illegális és nem is gyanús, ha egy libanoni állampolgár bárhol bankszámlát nyit és tart fenn.”

Fordította: Zöldi Blanka