Van abban valami bizarr, hogy

"Bátorságpróba"

címen rendeztek konferenciát a Terror Házában, ahol a felszólalók aztán vallásos áhítatban dicsérték a hatalmasokat. Nem is tudnék hirtelen kevésbé bátor dolgot elképzelni annál, mint hogy emberek, akiknek az egzisztenciája az államtól függ, egybegyűlnek, és nagyon szép dolgokat mondanak az államról.

Persze tök szuper, hogy van ilyen, nagyon szórakoztató, de azt nem teljesen látom, hogy a jobboldali a politikai közösség számára ebből milyen érték lesz.

- Te, tudtad, hogy ennyire jók vagyunk?

- Igen, tudtam. Nagyon jók!

Taps-taps-taps.

Ha a posztot eddig elolvasták, akkor a lényegében tudják, hogy mi történt.

Jó-jó, de milyen jó?

A "Bátorságpróba" nem a konferencia felszólalóira vonatkozott, hanem a kormányra, sőt azon belül is a kormányfőre. Már a meghívóban sem árultak zsákbamacskát a szervezők, ez volt mindjárt a második mondat:

"A második Orbán-kormány négy évét értékeljük: a mérleg pozitív."

Ebben az értelemben mondjuk a "mérleg" szót használni kicsit félrevezető volt, bennem legalább is azt a képzetet keltette, mintha lehettek volna téves, vagy legalább is vitatható intézkedések 4 év alatt, de összességében lenne pozitív a szaldó, és ezeken fognak a felszólalók végigmenni. Na, most nem ez történt, hanem másfél órán keresztül szinte megszakítás nélkül zengett a dicshimnusz.

Egyetlen percig sem kétlem, hogy az Orbán-kormány mindenféle intézkedése sokak életére pozitívan hatott. A devizahitelesnek több körben nyújtottak tényleg érezhető, jelentős segítséget, a középosztály családtámogatása, de még a szimbolikus gesztusok, például nemzetpolitika egy része is ilyen. Ezek vitathatóak, de teljesen természetes, hogy az ilyen eredményekre büszkék a Fidesz környékén. Ezekben és más hasonló ügyekben simán van másfél óra muníció, lehet mire triumfálni.

Ehhez képest amikor Schmidt Mária kiáll, és azt mondja, hogy

"bátor és helyes döntés volt ragaszkodni az antikommunizmushoz, ami a Fidesz legfontosabb identitáspontja maradt"

azt nagyon nehéz megérteni.

A Fidesz nem antikommunista. Nem antikommunista dolog már a legyen-olcsóbb-a-kifli-a-boltokban típusú politika sem, de végképp nem antikommunista az ügynökakták nyilvánosságának folyamatos elcsalása, kommunista ügynökök államtitkári kinevezése, meg kommunisták kitüntetése, simogatása sem. Miért erőlteti ezt magától bárki kötött időben, ahelyett, hogy mondana még egy szívet melengető mondatot a kettős állampolgárságról, vagy a gyerekek után járó adókedvezményről? Azokkal is bőven lehet vitatkozni, de legalább létező dolgok, szemben a Fidesz antikommunizmusával, ami nem az.

Nem egy ilyen téma volt a konferencián.

Ez a bátorság-szál volt az, amire próbálták a részvevők feltűzögetni a saját gondoltaikat: Orbán Viktor bátor különadót vet ki a multikra, Orbán Viktor bátran megmondja a frankót Brüsszelnek,Orbán Viktor bátran kimondja, amit a politikai korrektség által gúzsba kötött Nyugaton senki sem mer. Ezeknek a bátorságával kapcsolatban is eszembe jut a fej, meg kézingatós alföldis gif az X-Faktorból, de ha valaki tényleg "jól" akarja érteni, akkor rá tudja húzni ezekre a bátorságot. Aztán jön, hogy

"bátorság kell a rezsiharc elindításához (...) bátorság kellett, hogy Orbán nemzeti konzultációkon kérdezze meg azok véleményét, akikét nem szokták."

Hogy mi?

Hát ezek a magyar politika közelmúltjának legcinikusabb húzásai voltak, amik tényleg kizárólag kommunikációs szempontokat, a szavazatszerzést szolgálták. Lehet mondani, hogy ügyes, okos, ravasz, de hogy

bátor lenne a rezsicsökkentés?!

Ezen a ponton eszembe jutott, hogy lehet, hogy teljesen rosszul ismertem ennek a szónak a jelentését. Megnéztem, nem.

Milyen Merkel?

Schmidt Mária előadásának második fele olyan volt, mintha a beszélő kizárólag a közmédiából tájékozódna a magyar miniszterelnökkel és a világ ügyeivel kapcsolatban, viszont minden szót elhinne, amit ott hall.

"Őt magát [Orbánt] Európa egyik legbefolyásosabb politikusaként kezdték számon tartani. Több európai vezetőre inspirálóan hatott. A briteket megihlette a rezsicsökkentés és a különadók rendszere, az olaszok korlátozták a nyugdíjas bírák hivatali idejét."

A több előadás is erős volt. Például amiben az ellenzék azzal fogadta el az új alkotmányt, hogy "benne élnek", amiben Orbán ellen ármánykodott az "ellenőrizhetetlen és számonkérhetetlen médiaelit", vagy amiben a liberális értelmiség a népakarattal szemben olyan ördögi eszközöket próbálna alkalmazni, mint az Alkotmánybíróság.

Ezzel együtt messze Schmidt volt a legjobb.

"Értenünk kell, hogy az Orbán elleni támadások, Obama vagy Clinton beszólásai (...) egyaránt abból a félelemből eredtek, hogy Orbán precedenst teremt"

– mondta ki előadása vége felé.

Ma éjjel biztosan nem lennék az álmatlanul forgolódó amerikai elnök helyében.