A liba/kacsamáj nagyon finom, én legalábbis nagyon szeretem. Aki bizonytalan, és tudni akarja milyen, amikor a legjobban készítik el, az próbáljon elmenni Pesten a Kispiac bisztróba vagy a Borkonyhába, és ott próbálja ki. Ezeken a helyeken nemcsak, hogy ez az étel az egyik fő attrakció, de valószínűleg a környéken máshol sem fogják sokkal jobban elkészíteni. A hízott máj, vagy foie gras persze nehéz, egészségtelen és drága, szóval nem olyasmi, amit minden nap eszik az ember.

És nagyon sokan elvből nem vásárolnak ilyet, ez a világ egyik leggyűlöltebb étele.

A (magyar) libamáj, illetve a libatömés ellen a Négy Mancs nevű, bécsi székhelyű nemzetközi állatvédő szervezet indított kampányt 2006-tól, aminek hatására több nyugati áruházban levették a polcokról ezeket a termékeket. Európában Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Németország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Lengyelország, Svédország, Svájc, Hollandia betiltotta a libák és a kacsák tömését. 2012-ben volt egy próbálkozás, hogy a tilalmat kiterjesszék az egész unióra, ez viszont elbukott.

Amerikában, Kalifornia államban 2004-ben fogadtak el egy törvényt, ami nem csak a tömést, de a hízott máj árusítását is betiltotta. A szabály 2012-ben lépett életbe, de pár hete egy bíró megsemmisítette. Azóta újra lehet ilyesmit rendelni az éttermekben, miközben egyes állatvédő szervezetek próbálnak fellebbezni.

Ez a vita nagy részben arról szól, hogyan helyes bánni az állatokkal, és hogy a szárnyasok tömése, amire a hizlalt máj előállításhoz szükség van, állatkínzás-e.

Minden állatnak elég szar

Az ipari állattartás sokszor tényleg borzalmas dolog. A piaci logikáját követve költség- és mérethatékonysági szempontok miatt minél több állatot, minél kisebb helyen, minél gyorsabban próbálnak felhizlalni, hogy aztán levágják őket, és eladják a húst. Amit az ember legtöbbször eszik, az nem egy kertben kapirgáló csirkéből, vagy egy mezőn legelésző marhából van, hanem egy gyárból jön. Ezért lehet relatív olcsón hozzájutni, és ezért van, hogy a hagyományosabb, az állatok számára jobb körülményeket biztosító organikus vagy hasonló neveken futó gazdálkodásokból érkező hús lényegesen drágább.

Jelentő különbségek lehetnek a gazdaságok között, de alapvetően minden ipari körülmények között felnevelt állat élete nyomorúságos. Ha valaki rendszeresen eszik húst, akkor a kérdés sajnos nem az, hogy rossz körülmények között tartják el a májukért hizlalt libákat vagy kacsákat, hanem az, hogy rosszabb körülmények között tartják-e ezeket az állatokat, mint a többit.

A kaliforniai betiltásért azután indult el a lobbi, hogy a 2000-es évek elején nyilvánosságra került néhány videó az államban működő egyetlen májat termelő farmról. Ezen tényleg gyomorforgató körülményeket lehetett látni, sok beteg, mozgásképtelen állatot, a legdurvábbak pedig azok a felvételek voltak, amiken patkányok lakmároztak az élő, de magatehetetlen szárnyasokból. Ha a bemutatott videókat nem manipulálták, akkor máj-kérdéstől teljesen függetlenül jól tette az állam, hogy beavatkozott, és bezáratta azt a konkrét farmot.

Ebben a videóban vannak kockák az eredeti felvételekből, de tényleg nagyon gusztustalanok, ennek megfelelően nézzenek bele.

A másik kifogás az állatok hizlalásával és tömésével függ össze.

A halakat se katonázzák ám fel maguknak

Érdemes tudni, hogy szinte minden állatot hizlalnak, nem csak a libákat és a kacsákat. A szarvasmarhák "természetes körülmények" között például füvet esznek, aminek nem nagyon jó a tápértéke, ezért az állatokat vágás előtt nagyobb energiatartalmú takarmányra állítják át, így hízni kezdenek, több és jobb minőségű húst adnak vágáskor.

A kacsák és a libák ősei olyan vándorló madarak, amik természetes körülmények között is a májukban és a bőrük alatt raktározzák az energiát a hosszú vándorlások előtt, amikor sokáig nem jutnak táplálékhoz. Ebből a szempontból az az érv, hogy az állatok megnagyobbodó, elzsírosodó mája önmagában a kegyetlenség jele volna, nem állja meg a helyét.

A tömés maga már sokkal vitathatóbb eljárás. Ezt a vágás előtti időszakban csinálják, enélkül a szárnyasok nem, vagy túl lassan híznának meg, így nem lehetne gazdaságosan tartani őket.

Amikor ledugnak egy csövet az állat torkán, és azzal táplálják, az nem szép látvány. Ezeknek a madaraknak persze teljesen más a fiziológiája, mint az emberé, nincs hányási, öklendezési reflexük, eleve képesek egészben lenyelni egy még élő, ficánkoló halat. A nyelőcsövük ellenálló, rugalmas, a tömés pedig a légzésben sem akadályozza őket. Ezzel együtt valószínűleg még a legjobb körülmények között tartott szárnyasok sem szeretik a tömést, az kifejezetten kellemetlen nekik, még ha nem is olyan traumatikus, mint az ember elsőre gondolná.

Nem csak finom, politikai célokra is kiválóan alkalmas

A libamáj azért jó ügy az állatvédőknek, mert alapvetően drága. Egy luxuscikk. Az emberek egy részében a tartás vagy előállítás körülményeitől teljesen függetlenül visszatetszést kelt, mert  a náluk tehetősebbek eszik. Az olcsó, mindenki számára elérhető csirkehús elleni kampányhoz még akkor is nehezebb lenne támogatókat gyűjteni, ha pontosan be lehetni mutatni, hogy a csirkegyárban mennyire szenvednek az állatok.

Ebből a szempontból lehet ez egy politikus számára is kényelmes ügy, amiben elkötelezett állatvédőként mutatkozhat, miközben nagyon komoly gazdasági érdeket nem sért, tömegigénnyel nem kerül szemben. Magyarországon más a helyzet, mint mondjuk az Egyesült Államokban: itthon relatív sokan élnek libázásból, exportra megy a máj, és az ipar vidéken képzetlen munkaerőt foglalkoztat, szóval a tilalomnak érezhető negatív gazdasági és társadalmi következményei lennének.

Nem könnyű sok racionális érvet felhozni a mellett, hogy a libamáj fogyasztása valamilyen kiemelkedően bűnös élvezet, de állatvédelmi szempontok alapján a gyorsétteremi burgerek meg teljesen rendben vannak. Helyes, ha az állam az állattartás körülményeit szabályozza, meghatároz minimumfeltételeket, de ha ezeket betartják, akkor valószínűleg fölösleges egy ilyen konkrét terméket betiltani, ahelyett, hogy az egyes fogyasztók lelkiismeretére bíznák, hogy mi az, ami nekik még belefér.

(Aki akar még olvasni érveket a libamáj fogyasztás mellett, az nézze meg ezt az írást a SeriousEats-en, aki pedig a betiltásra akar jó okot, az a LA Times-on nézzen körül.)