Szegény G. Fodor Gábor! Ő lett a példastatuálás áldozata, az évértékelő beszédet felvezető kis drámajáték központi figurája, akin keresztül Balog Zoltán és Orbán Viktor bemutatták, a „nyugi legyen már!” című előadást.
Felvezetőjében Balog Zoltán félreérthetetlenül, ám neve említése nélkül támadt G. Fodor Gáborra (Századvég), aki a Magyar Narancsnak nemrégiben azt mondta, hogy a „polgári Magyarország” csak egy reklámszlogen volt a Fidesz részéről, nem kell komolyan venni. Balog erre most nagyon komolyan vette a jelszót, és aztán Orbán Viktor is.
De míg Balog indulatosan beszólt G. Fodornak, addig Orbán Viktor távolságtartó, bölcs apafiguraként (vagy osztályfőnökként, ahogy a fideszesek a háta mögött nevezik; vagy törzsfőnökként, ahogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyint nevezi) rendet rakott civakodó csapatában:
„megértem az aggodalmat, de több önbizalmat remélek”.
Minden bizonnyal előre egyeztették ezt a kis szerepjátékot Baloggal, és az egész bőven túlmutatott G. Fodor személyén és interjúján. Szólhatott ez egyszerre arról, hogy az egész századvéges csapat túltolta a dolgokat (például az egész amerikai kitiltási botrányt ők kreálták tulajdonképpen, ők hozták be a köztudatba), és szólhatott arról is, hogy a nagy belső vitatkozást be lehet fejezni, mindenki örüljön annak, hogy kormányon vannak, és ne gyengítse senki direkt a tábort.
Az idei évértékelő keretes szerkezetet kapott. Az elején bemutatott dráma konfliktusának megoldására a beszéd végén visszatért Orbán, és nyomatékkal, szentenciaként ismételte. Mindenkire rápirított, aki a belső feszültséget kelti, és áskálódásával, intrikákkal vagy éppen önkritikával erjesztené az egységet.
A kiadott parancs szerint:
Ha nincs egység, akkor úgy jár a Fidesz mint 2002-ben, vagyis el fogja veszíteni a következő választást. Viták helyett dolgozni kell, az egyéni és csoportérdekeket vissza kell nyesni.
Így is fejezte be: Jó reggelt Magyarország, jó reggelt magyarok.
A veszprémi választási vereség értékelésekor először megengedte a véleményt, hogy talán kevés a vita, kevés az egyezkedés, és sok a cselekvés, és ez elbizonytalaníthatta a híveket. Aztán szólt, hogy nem ez a lényeg.
És sorra vette a Fideszt ért fő kritikákat, azzal, hogy ilyet csak az mond, aki baloldali, vagyis ellenség:
„Megértem az aggodalmat, de több önbizalmat remélek” – az elején elmondott felütés visszatért a kifejtős résznél. Nem a kritikák tartalmával kell foglalkozni, nem rágódni kell rajtuk, hanem élből elutasítani az urizálásról, korrupcióról, arroganciáról és a rossz gazdaságpolitikáról szóló támadásokat. „Aki mondja másra, az mondja magára!” a jelszó, nem szabad ezen gondolkozniuk a fideszeseknek, mert abból lesz a vereség.
Orbán a belső, fideszes viták mellett a külföldi vitákra reagált még. Újra részletesen előadta, hogy Európa a teljes szétesés küszöbén van, hiszen
Vagyis minden egész eltörött, megbukott a liberalizmus, a politikai korrektség, a multikulturalizmus, a régi európai rendszer úgy ahogy van.
Vagyis aki a magyar kormány vonalát támadja, az az öngyilkosságba kergetné az országot, ez lett az egyik, már korábban is ismertetett ideológiai lába a sajátos magyar külpolitikának.
Ebben a haldokló közegben Magyarország maga a virágzó élet: többet szülnek és kevesebben halnak meg a magyarok mint korábban, többen házasodnak és kevesebben válnak, a gazdaság pedig szárnyal.
(A magasabb születési szám megint egy kis átlátszó statisztikai trükközés, valójában csak 2010-hez képest emelkedtek a születési számok. Gyurcsányék és Medgyessyék alatt, a Sötétség Idején még több magyar született.)
Orbán Viktor személyesen is beleállt azokba az ügyekbe, amik miatt külföldről a legtöbb támadást kapta (illiberalizmus, oroszbarátság, új külpolitikai doktrína, stb.), mintegy megmutatva a saját példáján, hogyan kell viselkednie az urizálás és arrogancia miatt támadott jó fideszesnek.
Csakazértis, keményen ki kell állni.
A Washingtonból, Brüsszelből, Berlinből kritizált lépések nem hibák, hanem az új doktrína pillérei, és olyanok leszünk mint a Nyugatról szintén elszakadó törökök: pasák a saját hazánkban.
Erény mindent másképpen csinálni, mint ahogy a többiek tanácsolják. Csak ezzel a mindenkitől független külpolitikával lesz jobb az életszínvonal, kötötte máris össze politikai különutasságát az új politikai jelszóval, ami a:
Orbán egyszerre ígért gazdasági szigort, és jobb életet. A kettő összeegyeztethetősége kormánya történelmi nagy tette („köszönet Matolcsy Györgynek!”).
Orbán megígérte: nem vesz fel több hitelt, nem adósodik el jobban az ország. De azt is megígérte, hogy a keményen dolgozó embereknek jobb lesz (a brit konzervatív párt szlogenjét kölcsönözte itt, amely a közelgő választásokra a „hardworking people” jelszót dobta be, lásd ezt a két héttel ezelőtti videót). A magyarok munkát és olcsó rezsit akarnak, és a következő évek Orbán ígérete szerint a keményen dolgozó emberekről szólnak majd. Várható jóléti intézkedések:
Orbán az alsó-középosztály felé kalibrálta a célcsoportot, a 2006-ban már látott plebejus iránynak próbálhatnak új lendületet adni.
A feladat nem kicsi. Október óta legalább egymillió választó fordult el a Fidesztől. Orbán válasza erre:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.