Jacob Rothschild, a világ egyik legnagyobb befektetési alapjának vezetője ezen a héten tette közzé évértékelőjét. Minden évben elemzi a befektetések helyzetét, és a következő év lehetőségeit a RIT (Rothschild Investment Trust) ügyfelei számára. Az alap összesen 2,3 milliárd font (közel ezermilliárd forint) értékű eszközöket tart, ebből mintegy 160 millió font Jacob Rothschild saját pénze.

A 79 éves üzletember mostani évértékelőjében így fogalmazott:

„Olyan geopolitikai helyzettel kell most szembenéznünk, aminél veszélyesebb nem fordult elő a második világháború óta.”

Az aggasztó helyzet szerinte azért állt elő, mert egyszerre több súlyos válság is fenyegeti a világot. Ezek a következők:

• Káosz és a szélsőségesek előtörése a Közel-Keleten.
• Orosz agresszió és terjeszkedés.
• Brutális európai munkanélküliség.
• Az EU egy részének aggasztó gazdasági helyzete.

Rothschild arra figyelmezteti a befektőit, hogy most ne a profitra gondoljanak, hanem örüljenek, ha sikerül megtartani a vagyonukat. Befektetési alapja híres arról, hogy általában tisztes hasznot hozott az ügyfeleknek, de most azt írja, hogy teljesen kiszámíthatatlan a közeli jövő.

Szerinte nagyon rossz jel, hogy 2014-ben a világgazdaság alig növekedett, holott már hat éve hatalmas összegeket költenek el az USA-ban és Európában is a gazdaság élénkítésére. A kormányoknak a magas államadósságok és az alacsony jegybanki kamatok miatt alig van lehetőségük beavatkozásra, ezért nem látszik, hogyan javulhat a helyzet.

4 dolog lehetséges

Egy másik Rothschildokhoz kötődő befektetési cég, a Rothschild Wealth Management tavaly év végén közölt előrejelzésében négy forgatókönyvet sorol fel, hogy mi jöhet most a világban. Ezek közül csak egy optimista (az USA megmenti a világot), egy nagyon pesszimista (globális válság lesz), kettő pedig arról szól, hogy talán később lesz rossz, nem rögtön (folytatódik a pangás, illetve az infláció elengedésével igyekeznek változtatni Nyugaton).

1. Pangás

Lassan mennek tovább a reformok, amivel életben lehet tartani a világgazdaságot, de az eladósodást nem lehet kinőni, és a gazdasági növekedés sem lódul meg.

Az eladósodott kormányok nem tudnak mit tenni a növekedés érdekében: adót sem mernek csökkenteni, és friss pénzt sem bírnak betolni a gazdaságba. Maradnak a mostani alacsony kamatok. A legerősebb országokban az állampapírok negatív kamatozásúak lesznek. Ahol megszorításokra lenne szükség, ott a politikusok nem mernek lépni.

Az eurózónában nagy átalakítások nem történnek, az északi és déli államok között a különbség és a feszültség tovább nő. Ebből könnyen lehet később válság.

Könnyen alakulhatnak ki buborékok, mert nehéz lesz normálisan pénzt keresni. Ha a kamatok alacsonyak, és növekedés is alig van, akkor bizonyos kockázatos befektetések túlértékeltek lesznek, és ebből újabb válság lehet.

Kínában megakad a fejlődés, a belső kereslet nem nő annyira, hogy enyhítse az általános pangás okozta exportgyengülést.

2. Az USA megmenti a világot

Az amerikai növekedés berobbantja a világgazdaságot. Beindul az amerikai építőipar, az olcsó energia felpörgeti a gazdaságot, növelik a versenyképességet, nő a foglalkoztatás. Emelkednek az adóbevételek, és ez elég az államadósság csökkentéséhez.

Ázsiában is javul a helyzet: a japán válságkezelés meghozza gyümölcsét, míg Kínában is folytatódnak a reformok, az állam egyre kevesebbet öl a veszteséges iparágak eltartására. Ha e két gazdaság erősödik, akkor egész Ázsia virágzásnak indul.

Európában a német ipar tovább zakatol, megy az export, stabil marad a belső fogyasztás. Az általános erősödéssel az eurózóna perifériáján is növekszik a gazdaság, és ettől csökken az adósság, erősödik a befektetők bizalma.

Világszerte növekszik az infláció, amit egy ideig hagynak is növekedni a jegybankok, hogy az adósságok is csökkenjenek. Aztán időben beavatkoznak, és minden visszaáll a normális kerékvágásba.

3. Új beavatkozási kísérlet

Elengedik az inflációt a nyugati világban.

A kormányok nem csökkentenek adót, de nem is költenek beruházásokra, így a pangás elkerüléséért a jegybankoknak kell lépniük: elengedik az inflációt. Ha 3-5 százaléknál nem megy túl az infláció a nyugati világban, akkor nem lesz ebből nagy baj, de félő, hogy ha egyszer hagyják nőni, akkor már nehéz lesz megállítani.

Rövid- és talán középtávon is meglódul a világgazdaság, de a hosszú távú kilátások sötétek maradnak.

A feltörekvő gazdaságok pénze erősödni fog, ami miatt a kormányok beavatkoznak, és adminisztratív eszközökkel visszafogják a külkereskedelmet, jön a protekcionizmus. Ez aztán visszaüt, végső soron gátolja majd a növekedést.

A bajban lévő bankokat és nagyvállalatokat továbbra is állami mentőcsomagokkal tartják életben, és ez megakadályozza, hogy a szükséges reformok megtörténjenek, ami hosszú távon szintén visszaüt majd.

4. Válság

Csődök sorozata, recesszió jön a fejlett világban.

Az európai pénzügyi válság nem enyhül, ez pánikot kelt, a befektetők menekülni kezdenek, bankok mennek csődbe. Ez globális válsághoz vezet.

Az is lehet, hogy nem Európából, hanem Kínából indul a globális válság. Ha Kínában bedőlnek a hitelek, az is hasonló következményekkel járhat, mint az európai pénzügyi rendszer összeomlása.

A kormányoknak egyetlen eszközük marad a beavatkozásra: pénzt nyomtatnak. Azonban ez sem segít, és csak az infláció lódul meg, miközben minden még bizonytalanabbá válik.

Csökken a fogyasztás és nincsenek befektetések, ettől csökkennek az adóbevételek, tovább nő a kormányok eladósodottsága. Az eurozóna ezt már nem bírja ki, szétesik az egész.

Az erősebb országok igyekeznek bezárkózni: visszatér a protekcionizmus. Az ipari termelők igyekeznek leértékelni a valutájukat, hogy menjen tovább az export.

A fejlődő országok megszűnnek fejlődőnek lenni, elfordulnak a nyugati kapitalizmustól, és inkább diktatórikus módszerekkel kísérleteznek.

A pangás a legvalószínűbb

Rothschildék szerint a legnagyobb esélye a pangásnak van, második helyre tették az USA-ból induló fejlődés lehetőségét, és az infláció elengedésének is valamivel nagyobb esélyt adnak, mint a nagy válság gyors beütésének.

Jacob Rothschild és a család

Jacob Rothschild egyenesági leszármazottja Meyer Amschel Rothschildnak, annak a frankfurti bankárnak, aki a családi vagyont az 1760-as években megalapozta. Jacob dédapja már Londonba tette át székhelyét, és ő volt az első zsidó vallású tagja a brit lordok házának. Az édesapja pedig a második világháborúban a brit titkosszolgálat tisztje volt.

A család a 19. században volt a csúcson, egyes becslések szerint övék volt a modern kor legnagyobb magánkézben lévő vagyona. Azóta ez részben az örökösök közti osztozkodás, részint veszteséges vállalkozások miatt sokkal kisebb lett, de a Rothschildok még így is nagyon gazdagok és befolyásosak.

Jacob Rothschild például saját házában fogadta többek között Ronald Reagan és Bill Clinton amerikai elnököket, illetve Margaret Thatcher brit miniszterelnököt is, továbbá közeli jóbarátja Henry Kissinger, az amerikai külpolitika meghatározó alakja, egykori amerikai külügyminiszter is.