Bár először hitetlenkedtünk, kiderült, hogy Orbán Viktor tényleg azt állítja, hogy ő maga személyesen rendelte el, hogy a minisztériumok vegyék ki a pénzüket a brókercégekből a Buda-Cash csődje után.

"Én rendeltem el. Tehát akkor, amikor láttuk, hogy a Buda-Cash bedőlt, és azt az értékelést kaptuk, hogy dominóeffektus érvényesülhet, és láttuk, hogy néhány önkormányzat a pénzével beszorult, akkor elrendeltem, hogy minden minisztérium nézze meg, van-e bármilyen kapcsolata bármilyen brókercéggel, és ott állomásoztat-e bármennyi közpénzt, és ha igen, akkor azt azonnal vonja ki. Ilyenkor egyetlen forint közpénzt sem szabad tartani brókercégeknél."

– mondta a miniszterelnök szerdán, egy soproni eseményen.

Nem sokkal később pedig kiszivárgott, hogy a Fidesz egyik erős embere azzal kérkedett egy március 4-i háttérbeszélgetésen, hogy ők már tudják, hogy – az akkor már bedőlt Buda-Cash-en kívül – még három brókercéggel is bajok vannak. Ezek között megnevezte a Hungária Értékpapírt, ahová másnap küldte ki a felügyeleti biztost az MNB, és Quaestort, amelynek egyik darabja (a kötvényet kibocsátó Hrurira kft.) hat nappal később jelentett ál-öncsődött, ami után rövidesen az MNB bejelentette, hogy valójában egy 150 milliárd forintos gigacsalást lepleztek le a cégcsoportnál.

Nagy a veszélye ezeknél a brókercéges ügyeknél, hogy idővel elkezdenek terebélyesedni és egyre bonyolultabbá válni, így a közvélemény egyre kevésbé tudja követni őket. Ez történt például a Kulcsár-üggyel, ahol 12 évvel a botrány kirobbanása után, most kezdődik újra a per, elsőfokon, és már senki nem tud semmit bizonyítani az ügy vélhetően elég erős politikai szálairól.

A Quaestor-csoport és az ott tartott állami pénz ügye viszont alapvetően olyan világos és egyértelmű, amennyire csak lehet.

Néhány részlet ugyan még nem teljesen tiszta, és nem látjuk az ügy méreteit pontosan. Csak azt, hogy nagyon nagy, hogy nagyon durva, és hogy a Fidesz legfelsőbb szintjéig ér.

1. A kiszervezett állampapírok

Van Magyarországon egy államháztartási törvény. Ez kimondja (79. §), hogy a központi alrendszerhez tartozó intézmények kizárólag a Magyar Államkincstárnál tarthatják az értékpapírjaikat, és államkötvényen kívül más értékpapírt nem tarthatnak. Ennek nagyon is van értelme, hiszen ki akarná, hogy politikusok döntése alapján spekuláljanak a közpénzzel.

A trükk az, hogy az állami irányítás alatt lévő cégekre nem vonatkozik ilyen szigorúan ez a kikötés. Ezért dönthetett úgy a Szijjártó-féle KKM (és nem kizárt, hogy akár más minisztériumok is), hogy az alájuk tartozó cégek, így például a Magyar Nemzeti Kereskedőház értékpapír-vagyonának egy részét – amikor néhány napja kivették, állítólag 3,8 milliárd forintot – ne az államkincstárnál tartsák. Ezért jött képbe a Quaestor a minisztérium magyarázata szerint, ugyanis a cég (vélhetően a Quaestor Értékpapírkereskedelmi Zrt.-ről van szó) állítólag "díjmentesen vezette az értékpapírszámlát".

A számlát önmagában elképzelhető, hogy díjmentesen vezette a Quaestor (bár egyrészt ott van az államkincstár, másrészt fura, ha a piaci szereplők közül csak ez a kicsi és gyenge pénzügyi szolgáltató ajánlott ilyen szolgálatatást az MNKH-nak), viszont attól még akármekkora jutalékokat leszedhettek minden egyes állampapír-tranzakció után. Az állampapír-kereskedésnek nincsen központilag szabályozott rendszere, ezért a kereskedő cégek maguk állapíthatják meg a jutalékot, amit a tranzakciók (minden vétel és eladás) után levettek. Ez egy többmilliárdos vagyon esetében egészen magas is lehetett.

A KKM valójában még mindig, négy helyreigazítás-pontosítás után sem adott arra magyarázatot, hogy miért nem a szinte bizonyosan olcsóbb államkincstárnál, és miért az ingatag helyzetű, gyanús Quaestornál vezették az értékpapír-számlát. Arra pedig pláne nincs magyarázat, hogy az Eximbank – ahol egyébként Rogán Antal korábbi belvárosi polgármester-helyettese, Puskás András is az igazgatóságban ül – feletti állami tulajdonosi jogok gyakorlásához szükséges dematerializált értékpapírokat miért éppen ennél a cégnél vezették.

2. Az ordítóan gyanús cég

Néhány szó a Quaestorról, amit bőven a botrány előtt is tudni lehetett. Ha egy pénzügyekhez alapszinten értő ember ránézett a cégcsoport számaira, elég gyorsan láthatta, hogy itt egy lassan vagy gyorsan, de elkerülhetetlenül bekövetkező összeomlásról van szó.

A cégcsoport egészének 2013-as mérlege és eredménye (nyilvános adatok alapján):

• Árbevétel: 10,4 milliárd forint.
• Adózott eredmény: 64 millió (tehát 0,06 milliárd) forint
• Eszközök: 102 milliárd forint (ebből 45 milliárd kétes értékű ingatlanvagyon, és ennél picivel több pénzügyi eszköz)
• Kötelezettségek: 94 milliárd forint, ebből 45 milliárd forint magas hozamot fizető kötvényadósság
• Saját tőke: 6,5 milliárd forint

Tehát a cégcsoport nagyon el volt adósodva, alig termelt nyereséget, viszont nagyon drágán finanszírozta magát. Ha csak a kötvényadósságokat nézzük, azok kamatainak fizetése elvihette az összes Quaestor-cég összes éves bevételének közel felét. A néhány tízmilliós nyereségből viszont pláne lehetetlen lett volna sokáig tovább finanszírozni a céget. Csak újabb és újabb, egyre drágább hitelek felvételével, adósságok (kötvények) kibocsátásával tudta a rosszul működő cég továbbgörgetni az adósságait.

Ez már így papíron is egy katasztrófa. És akkor még a nem bennfentesek nem is tudták, hogy emellé Tarsolyék odatettek egy 150 milliárdos pilótajátékot (aminek utóélete a magyar gazdasági bűnözés legendás kabaréjelenetei közé fog kerülni).

A Quaestor agresszív ügynökei által beszervezett és megtévesztett mezei kisbefektetőknél meg lehet érteni, hogy átverték őket a kötvényekkel. Az viszont teljesen érthetetlen, hogy az állam – a háta mögött a felügyeletet és elvileg az ország legjobb gazdasági szakembereit tömörítő Magyar Nemzeti Bankkal, a titkosszolgálatokkal és hadseregnyi jogásszal, tanácsadóval – miért nem vélte úgy, hogy ezekkel mégsem kellene üzletelni. Még akkor sem, ha Szijjártó Péter még a győri időkből jóban volt Tarsoly Csabával. Erre nincs nagyon mentség.

3. A bennfentesek

A bennfentes kereskedés az egyik legkomolyabb tőkepiaci bűncselekmény. Egy piac csak akkor működhet jól, ha mindenki nagyjából hasonló esélyekkel fér hozzá a kulcsfontosságú információkhoz. Ezt tényleg nehéz betartani, sőt, de azért törekedni illene rá.

Orbánék nem így tettek, amikor elkezdtek értesülni az újabb és újabb brókercégek problémáiról, mielőtt a közvélemény bármit megtudott volna. Információkhoz jutottak, és rögtön elkezdtek befektetési döntéseket hozni ez alapján. Ez most már nem puszta spekuláció, mivel maga a miniszterelnök ismerte el.

Közben azok, akik közel vannak a tűzhöz a Fidesznél, pletykálni kezdtek az ügyről egymás között, amivel esélyes, hogy a baráti üzletemberekhez elég gyorsan, és még időben eljutott az infó. Ők és üzlettársaik még időben kivehették a pénzt.

(A másik lehetőség, hogy nem voltak bennfentes információik, szintén elég ijesztő. Ebben az esetben ugyanis maguk kezdtek el gyanakodni a Quaestorra. Tehát tudták, hogy az állammal több ponton üzletelő cég alapjai futóhomokra épültek.)

4. A dominóhatás

Orbán Viktor a várt "dominóhatás" miatt vetette ki az állami pénzt a brókercégekből március elején. Pedig akkor még csak egy szereplőről, a Buda-Cashről derült ki váratlanul, hogy csaltak (hogy hogyan csaltak, és ezt hogyan titkolták másfél évtizeden át, arról még mindig nem tudunk sokat).

Ha Orbán tényleg egy esetből azt az általánosító következtetést vonta le, hogy minden brókercég gyanús, az nagyon ijesztő. Gyakorlatilag a brókercégek átfogó bedöntése érdekében tett egy hatalmas lépést: maga gyorsította fel a dominóhatást.

Ezzel az egésszel, tehát az állami cégek pénzének kivételével és a Quaestor-csődről való pletykák terjesztésével könnyen lehet – és sajnos elég valószínű –, hogy belökték a Quaestor megtévesztett kisbefektetőit a busz alá. Hogy aztán a károk egy részét kifizettessék a pénzügyi szektor azon szereplőivel, akik nem szerveztek gigantikus csalásokat.

A Quaestor-csalás tehát a felépülő időszakban még számíthatott az állami pénzekre, a kipukkadáskor viszont az időben kapcsoló állam járt jól.

+1. Ki fogja ezt kivizsgálni?

Az ügy szálai nagyon szövevényesek, és félő, hogy a politikai és gazdasági elit jelentős részét behálózzák. Ilyenkor nem lenne rossz, ha lennének olyan intézmények, amelyek függetlenül, pártatlanul és átfogóan vizsgálják ki az ügyeket. Melyek is ezek? A Matolcsy György, és a korábban az NGM-nél nála dolgozó Windisch László vezette, most már lassan egy éve felügyelőbizottság nélkül működő pénzügyi felügyelet. A három éve még fideszes parlamenti képviselő Domokos László vezette Állami Számvevőszék. A Lázár János alá tartozó Kormányzati Ellenőrzési Hivatal. És természetesen a Polt Péter vezette ügyészség.