Az egykor szebb napokat látott amerikai Rolling Stone magazin 2014. november 19-i számában megjelent egy A Rape on Campus című cikk, amely a Virginiai Egyetemen történt brutális nemi erőszakot mutatott be. Sabrina Erdely írása egy Jackie álnevű diáklányról szólt, aki randizni indult egy házibuliba, ahol aztán heten megerőszakolták. A cikk már megjelenésekor hatalmas hullámokat vert, minden amerikai újság és tévécsatorna foglalkozott vele, online verziója a Rolling Stone történetének legolvasottabb olyan írása lett, ami nem valamilyen hírességgel foglalkozott.

A cikk nemcsak kényes és botrányos témája miatt futott be hatalmas karriert, hanem azért is, mert szinte közvetlenül a megjelenése után felbukkantak olyan hangok, amelyek megkérdőjelezték annak valóságtartalmát. A hangok egyre erősödtek, egyre több mainstream amerikai lap is arra az álláspontra helyezkedett, hogy amit Erdely írt, az teljesen nem lehet igaz. December 5-én a Rolling Stone nyilvánosan elnézést kért olvasóitól, és arról írt, hogy Erdely forrásai egymásnak ellentmondó dolgokat állítottak, és hiba volt ennyire vakon megbízni Jackie-ben, az állítólagos áldozatban.

Ezek után a magazin független vizsgálatot kért maga ellen, és ennek lefolytatására az egyik legjobb hírű amerikai újságíróiskola, a Columbia School of Journalism dékánját, az egyébként újságíróként Pulitzer-díjas Steve Collt kérte fel. Coll vizsgálatának eredményét a Rolling Stone főszerkesztőjének töredelmes bocsánatkérése mellett április 5-én publikálták, az írás pedig, ami sokkal inkább újságcikk, mint száraz vizsgálati jelentés, lebilincselő olvasmány annak, akit érdekel az amerikai média működése.

Egy forrás nem forrás

Coll jelentése érdekesebb és színvonalasabb írás, mint Erdely cikke, amelynek következményeként megszületett. Coll cikkének köszönhetően tudjuk, hogy Erdely tulajdonképpen maga keresett valakit, akin keresztül bemutathatná az amerikai egyetemek “nemierőszak-kultúráját”, és Jackie-hez a Virginiai Egyetem egyik szociális segítője segítségével jutott el. Erdely magyarázata szerint többek közt azért is bízott meg annyira Jackie-ben, mert egy hivatásos szakemberen keresztül került vele kapcsolatba.

Az amerikai magazinújságírást annak legmodorosabb és legmelodramatikusabb végéről megfogó A Rape on Campus nemcsak Jackie megerőszakolását igyekezett bemutatni. Az viszonylag egyszerű történetnek tűnt: a lány állítása szerint randizni ment egy diákkal, aki elvitte egy házibuliba, ahol az ő segítségével hét férfi is megerőszakolta. Az erőszakra a sztori szerint az egyetem Phi Kappa Psi diáktestvériségének (fraternity) épületében került sor, és Erdely cikke Jackie történetének bemutatásán túl igyekezett pálcát törni a teljes amerikai egyetemi-fraternity-macho-nemierőszak-kultúra felett. A cikk mellett volt egy “Az egyetemi nemierőszak-járvány” című kis keretes írás is.

Az nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen kényes téma különleges odafigyelést és érzékenységet kíván az újságírótól és az újságtól, Erdely és a Rolling Stone azonban annyira bíztak Jackie-ben, és annyira szerettek volna cikket közölni az egyetemi nemi erőszakok világáról, hogy minden újságírói szabályt áthágtak. És figyelmen kívül hagyták a talán legfontosabbat is: készpénznek vették és közölték Jackie szinte minden szavát anélkül, hogy az állításokat független források megerősítették volna.

A magazin azzal védekezett, hogy Jackie kifejezetten kérte, Erdely ne lépjen kapcsolatba azzal a diákkal, akivel az erőszak estéjén randizott. Ezt még meg lehetett érteni, az viszont már furcsább volt, hogy Jackie sokáig semmilyen részletet nem volt hajlandó elárulni Erdelynek a cikkben végül Drew-nak nevezett srácról, és amikor már a cikk megjelenése után végül kibökött egy nevet, kiderült, hogy nem tudja, pontosan hogy is kell azt írni. Ez volt a pont, amikor Erdely is rájött, hogy valami nem stimmel, hiszen teljesen életszerűtlen volt, hogy egy áldozat ne tudja, hogy írják élete legszörnyűbb élménye főszereplőjének nevét, ám ekkor már késő volt.

Időközben pedig az is kiderült, hogy Erdely és szerkesztői a Rolling Stone-nál sok olyan részletben sem próbálták meg ellenőrizni a sztori hitelességét, amikkel kapcsolatban Jackie nem kért különleges elbánást. Coll cikke egymás után sorolja erre a példákat, és végítélete egyértelmű: nem szabad úgy cikket írni, hogy annak lényegi állításainak egyetlen forrása van, aki ráadásul maga az áldozat. Akkor sem, ha nemi erőszakról van szó.

Egy rakás áldozat

Nem Erdely cikke volt az első rossz és hazugságokat tényként beállító cikk az amerikai sajtó történetében, azonban kényes témájának és hirtelen támadt népszerűségének köszönhetően sokkal komolyabb károkat tudott okozni, mint egy egyszerűen csak rossz újságírói módszerekkel megírt rossz cikk.

Például tönkretette a Virginiai Egyetem, különösen a Phi Kappa Psi diáktestvériség utóbbi fél évét. A cikk novemberi megjelenése után számos tüntetés volt az egyetemen, az állítólagos nemi erőszak helyszínéül szolgáló épület előtt ezek néha olyan feszültek voltak, hogy letartóztatásokkal értek véget. A Phi Kappa Psi most azt tervezi, hogy beperli a Rolling Stone-t.

Rossz színben lett feltüntetve az egyetem minden illetékese és a helyi rendőrség is, amely hosszas vizsgálat után aztán 2015 márciusára arra jutott, hogy a Rolling Stone által leírt bűncselekmény egyszerűen nem történt meg. Jackie együttműködni sem volt hajlandó velük. És rossz színben lettek feltüntetve azok a nők is, akiket tényleg megerőszakoltak.

Egyetlen rohadt alma

Miután kiderült, hogy Erdely cikke egyszerűen nem igaz, több amerikai újság is arról írt, hogy a Rolling Stone évtizedekkel vetette vissza a nemi erőszakok áldozatainak ügyét. Erdely eleve azért írt cikket, mert a “nemi erőszak kultúrája” és annak gyakorisága körüli vita 2014-re állandó téma lett az amerikai közbeszédben és médiában. Az utóbbi években a feminizmus, a női egyenjogúság, a férfiak privilégiumai egyetemi szeminárimokról és tudományos folyóiratokból hirtelen átkerültek a legszélesebb nyilvánosság elé, és gyorsan kiderült, hogy ez sem lesz sokkal simább kör a hatvanas évek polgárjogi küzdelménél, amely az amerikai feketék jogait tűzte zászlajára.

Az utóbbi hónapokban amerikai cikkek, blogposztok, tweetek és kommentek milliói születtek, amelyek Jackie hazugságából a női nem teljes egészének megbízhatatlanságára, szavahihetetlenségére és romlott erkölcseire következtettek. Azok a nők, akik tényleg nemi erőszak áldozataivá váltak, ezentúl még jobban meggondolják majd, hogy történetükkel a nyilvánosság vagy akár bíróság elé merjenek állni, hiszen a Rolling Stone hazug cikkének híre most tényleg szinte minden amerikai háztartásba eljutott, pedig azok úgy egyébként nem szoktak újságírás-technikai kérdésekkel foglalkozni.

Szakemberek szerint a hamis nemi erőszak-vádak az összes vád 2-10 százalékát teszik ki (hozzá kell tenni, hogy ezek nagyon vitatott számok), így Jackie esete egyáltalán nem nevezhető gyakorinak. Az pedig még ritkább, hogy egy ekkora vihart kavaró cikkről kiderüljön, hogy úgy hazugság, ahogy van. Most mégis az a helyzet, hogy egy újságíró és egy magazin hülyesége, akárcsak az egész kupacot megfertőző egyetlen rohadt alma, alaposan betett azon nők ügyének, akiket valóban megerőszakoltak.

Kevésbé fontos, de szintén nagyon szomorú, hogy a Rolling Stone-nál senki nem fizetett állásával a hibáért, és még azt sem mondták, hogy a jövőben inkább nem rendelnek Erdelytől cikkeket. A jó hír viszont az amerikai média elképesztő képessége az önvizsgálatra.