Úgy tűnik elég sokaknak kimaradt, hogy az új polgári törvénykönyv hatályba lépése, azaz tavaly március közepe óta meglehetősen sok ponton változott a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos szabályozás, ráadásul előnyére.

A válás utáni gyermekelhelyezés az egyik legforróbb téma, amin ölre tudnak menni a népek, ha a nemek háborúja az aznapi műsor.

Merthogy "köztudott", hogy a bíróságok (aka a bíróNŐK) MINDIG és automatikusan az anyának ítélik a gyereket, az egyedülálló szülőségért folytatott harcban a nemi sztereotípiákkal is keményen megharcoló férfiakat pedig szándékosan megfosztják a szülői jogaiktól.

Nos, hát azt mi sem állítjuk, hogy a családról és a nemi szerepekről meglehetősen konzervatívan gondolkodó országban épp a bírák lennének a progresszív gondolkodás úttörői, azonban a fenti általánosítás sem felel meg a valóságnak.

A nosztalgiázni szerető kommentelők kedvéért utánaolvastunk, mi volt a helyzet egészen az egy évvel ezelőtti jogszabály-változásig. Találtunk egy doktori disszertációt, amelyben Dr. Visontai - Szabó Katalin a Szegedi Járásbíróság 2008 és 2013 közötti gyakorlatát elemezte. Az általa feldolgozott adatok több ponton közel egyezőek a válásokról ismert országos statisztikákkal, ezért úgy gondoljuk, hogy többé-kevésbé tükrözhetik az országos adatokat.

E szerint

• A válások valamivel több mint felében volt a feleknek kiskorú gyermeke. A gyermekek átlagéletkora váláskor 9,4 év volt, ezeket a házasságokat átlagosan 12 év után bontották fel, és a legtöbb válásnál egy kiskorú gyermeke van a szülőknek.

• Az válóperes ügyek a 92,9 százalékában a szülők a bíróság bevonása nélkül megegyeztek a gyerekeik válás utáni elhelyezéséről.

• A válást követően a gyerekeket a szülők megegyezése alapján 86 százalékában az anyánál, 10 százalékában az apánál helyezték el, és minél kisebb volt a gyermek, annál biztosabb volt, hogy az anyához kerül. "Ez az adat gyakorlatilag semmit sem változott 27 év alatt (…), tehát nem a bíróság volt anyapárti, hanem a szülők maguk" - írja Visontai-Szabó Katalin egy 2008-as kutatásra hivatkozva.

• Ha a gyerek elhelyezéséről a szülők nem tudtak megegyezni, és a bíróságot kérték, hogy ítélkezzen az ügyben, akkor az apáknak a szegedi és a pesti bírósági tapasztalatok szerint is jóval jobbak voltak az esélyei arra, hogy a gyermeket végül náluk helyezzék el.

• Mindössze a házassági bontóperek 8 százalékában kértek a felek a gyermek(ek) vonatkozásában közös szülői felügyeletet, és kevesebb mint 3 százalékában váltott felügyeletet (hogy a gyerek hol az egyiküknél, hol a másikuknál lakjon).

A bíróságok bár a magyarok többségéhez hasonlóan ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerek a nő dolga (vagy ahogy dolgozatból is megtudhatjuk, hogy a gyerekekről való gondoskodás a nők vérében van), azonban a párok még a bíróságoknál is inkább hajlanak arra, hogy a konvencionális megoldást válasszák.

Ez a sztereoítpia, amit a doktori disszertációba is sikerül beleírni, azonban nem csupán poros, de téves is. Egyszerűen nem igaz, hogy a nők úgy általában, "biológiai okokból" alkalmasabbak lennének a gyereknevelésre a férfiaknál. És nem csak a tanulható, begyakorolható tevékenységekről van szó, mint a lázcsillapítás, a fürdetés vagy az öltöztetés. Mi is írtunk róla korábban, hogy orvosi kutatások is bizonyítják, a gyerekeikről való gondoskodás ösztöne a férfiak vérében is "benne van", már ha elegendő időt töltenek a gyerekeikkel.

Ezt az ósdi és a szülőket válás után egyenlőtlen helyzetbe hozó, sok konfliktust generáló gyakorlatot azonban már több mint egy éve egy jóval szimpatikusabb, a gyerek érdekeire összpontosító, európaibb szabályozás váltotta fel.

Tavaly március közepétől az elvált szülők is egyenlőek

Az új Ptk. a korábbinál jóval közelebb hozta a magyarországi szabályozást az európai országokéhoz. A korábbinál sokkal rugalmasabb, és figyelembe veszi a családok sokféleségét, egyedi megoldásokat is lehetővé tesz. A kiindulási pontja az, hogy az elvált szülők közösen és egyenlően osztoznak a gyerekekhez kötődő döntési jogokon és a kötelezettségken akkor is, ha elválnak, és nem élnek már együtt, függetlenül attól, hogy kivel él a gyerek. (Kivéve, ha másképp állapodnak meg, vagy ha nagyon indokolt esetben, a gyerek érdekében hozott bírósági ítélet kényszeríti őket más megoldásra.)

A szülőket arra ösztönzik, hogy a válást követően is gyakorlatilag közösen, de legalábbis együttműködve neveljék a gyerekeiket.

Azaz:

• A bíróság nem ítéli a gyereket sem az anyának, sem az apának. Megszűnt a gyermekelhelyezés fogalma.

• A felügyeleti jog már nem csak azt a szülőt illeti, akivel a gyerek él, hanem alapértelmezett esetben mindkét szülő egyenlő jogokkal rendelkezik a gyerek kapcsán a válás után is.

• Nem muszáj rögzíteni a gyerekkel való kapcsolattartás szabályait. A közös szülői felügyelet esetén feltételezik, hogy a szülők képesek megállapodni arról, hogy melyikükkel mennyi időt töltsön a gyerek, vagy hogy mikor és meddig lakik egyiküknél, vagy a másikuknál. (Ha ez nem sikerül, akkor jön csak be a képbe a bíróság, vagy a gyámhatóság.)

• A gyerek lakóhelyéről és a gyermektartásról továbbra is meg kell egyezniük, de a gyerekkel lakó szülőt a korábbiaktól eltérően nem illeti többlet jog.

• A bíróság szankcionálási céllal elvonhat bizonyos jogokat a szülőtől. Azonban a szülői felügyeleti jogot csak akkor korlátozzák, ha ezt a gyermek érdekében feltétlenül szükségesnek ítélik.

Az eddigi, 8 százalék körüli kivételből tehát általános szabály lett.

Kutatási adatok híján azt egyelőre nem tudjuk, mindez hogyan működik a gyakorlatban, sikeres-e a szülőket az együttműködésben és válás után is szoros kapcsolattartásban érdekeltté tevő törvény.

Amint megtudunk valamit, jelentkezünk!

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?