Április 15-én kezdődik a cigánygyilkosságok másodfokú büntetőpere a Fővárosi Ítélőtáblán. A Budapest Környéki Törvényszék 2013. augusztus 6-án, első fokon tényleges életfogytiglanra ítélte az elsőrendű vádlott Kiss Árpádot, a másodrendű Kiss Istvánt és a harmadrendű Pető Zsoltot, a negyedrendű vádlott, Csontos István 13 év fegyházat kapott.

A vádlottak fellebbeztek, részben hatályon kívül helyezés és új elsőfokú eljárás, részben felmentés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a negyedrendű vádlott esetében súlyosbítást indítványozott, mert álláspontja szerint Csontosnak a katonai elhárítás egykori ügynökeként lehetősége lett volna megakadályozni a gyilkosságokat vagy azok egy részét.

A magyar kriminalisztika történetének legsúlyosabb bűncselekménysorozatát 2008-2009-ben követték el Kissék: kilenc alkalommal támadtak cigányokra lőfegyverrel és gyújtópalackokkal Pest, Heves, Szabolcs és Borsod megyei falvakban. A támadásoknak hat halálos áldozata, két súlyos és több könnyebb sérültje volt. Többnyire az M3-as autópálya közelében, a települések szélén fekvő házakat támadtak meg a késő éjjeli vagy kora hajnali órákban.

A cigánygyilkosok utáni nyomozás két évig eredménytelen volt, bár később, már az eljárásban kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal már az első gyilkosság előtt megfigyelte az egyik gyanúsítottat, de később megszüntette az adatgyűjtést.

A Nemzeti Nyomozó Iroda 2009 augusztusában fogta el a négy férfit egy debreceni zenei klubban, a Perényi 1-ben. A bíróságon az első, a másod és harmadrendű vádlott végig tagadta, hogy részt vett volna az emberölésekben. Azt elismerték, hogy megfélemlítési céllal megtámadtak cigánycsaládokat, de csak azokat az eseteket vallották be, ahol nem volt halálos áldozat.

A vádlottak közül csak a negyedrendű Csontos István tett terhelő vallomást társaira. Arra a furcsa körülményre is fény derült, hogy Csontos korábban hivatásos katona és a katonai elhárítás informátora volt. Csontos Istvánnal a Tiszalöki Büntetés-végrehajtási Intézetben beszélgettünk.

– 2010. szeptember 4-én ezt nyilatkozta a Népszabadságnak: „Odáig még nem jutottam el a nyomozati iratokban, hogy én hogyan kerültem képbe, illetve, miért engedtek el. Engem is ez érdekel a legjobban”. Azóta eltelt öt év, megszületett az első fokú ítélet. Most már tudja, hogy amikor tettestársait őrizetbe vették 2009. augusztus 20-án éjjel a zenei klubban, önt miért hagyták elsétálni a kommandósok?

– Erre a mai napig sincs magyarázat Talán, mert tényleg nem voltam képben. Az addigi életvitelem nem indokolta, hogy elkövető lehetek.

– Nehéz elhinni, hogy az őrizetbe vételkor még nem tudták a nyomozók, hogy ön is részt vett két gyilkosságban. Sokan úgy gondolták, ön vezette társai nyomára a rendőröket.

– Én dobom fel őket, vádalkut kötök, aztán mégis elítélnek 13 évre? Ez képtelenség…

– Utólag már egyértelmű, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda hibázott, amikor nem vették ott őrizetbe. Ezt támasztja alá az is, hogy az ügyészség szigorúbb büntetést kér önre. Szerintük megakadályozhatta volna legalább az utolsó, a kislétai gyilkosságot. Azzal például, ha KBH-s tartótisztjét beavatja. Vele a tiszalöki emberölés után is találkozott, miért nem mondta el neki, mibe keveredett?

– Mert féltem, Kiss Árpádtól, aki tudtomra adta, ha ők bebuknak, annyi nekem meg a szeretteimnek, mert maradnak majd szabadlábon olyanok, akik bosszút állnak értük, akik az ő segítőik voltak. De ezt a tárgyaláson számtalanszor elmondtam már, végül is ezt támasztották alá az igazságügyi pszichológiai és pszichiátriai szakvélemények is.

– Ennek ellenére az ügyészség és a bíróság is úgy gondolta, tudnia kellett, mire készülnek társai Kislétán.

– Pedig nem tudtam. Strandpapucs, nyári ruha volt rajtuk. Semmi nem utalt arra, mire készülnek. Az sem, hogy négyen együtt indultunk el, mert Tiszalök és Kisléta között többször utasítottak, hogy menjek velük, így voltunk például Budapesten bakancsot venni. Bűncselekményt ezeken az utakon nem követtek el.

– Azt is vallotta a bíróságon, hogy Kiss Árpád, miután Tiszalök után elárulta neki, hogy ön a KBH informátora, Hódos Ernő tartótiszt meggyilkolását is kilátásba helyezte. Meglehetősen életszerűtlen, hogy Kiss Árpádnál, akiről tudja, hogy gyilkos, és akitől állítólag fél, még azzal is súlyosbít a helyzetén, hogy önként elárulja neki, besúgó volt. Arra nem gondolt, hogy tartótisztetjét, Hódos Ernőt figyelmeztesse a veszélyre, egyúttal védelmet kérjen tőle?

– Azt azért el kell mondanom, hogy akkor én már nem nagyon tudtam tiszta fejjel gondolkodni. Utólag nagyon sok mindent másképp csinálnék. Egyrészt azt hittem, hogy ha ezt elmondom Árpinak, akkor „elengednek”, szemmel fognak tartani, de már nem visznek magukkal. Hódos értesítésére azért nem gondoltam, mert ahogy már mondtam, azzal fenyegetett meg Árpi, hogy mindegy, ha őket elkapják is, rajtam és a családomon bosszút állnak. Azzal igyekeztem megvédeni Hódost, hogy Árpinak azt mondtam, hogy nem tudom Hódos telefonszámát, és azt sem, hol lakik. Hogy mindig ő hív, hogy hol és mikor találkozzunk.

– De ön tudta, hol lakik Debrecenben a tartótisztje, járt is nála nemegyszer.

– Hódosnál többször is voltam. Annak, hogy a tartótiszt lakásán találkoztunk, az volt az oka, hogy én a lakása közelében lévő megállóban szoktam leszállni a buszról.

– Meg gondolom az is, hogy olykor ön bütykölte meg a KBH-s tartótiszt otthoni számítógépét.

– Volt erre is példa…

– Hogy kik lehettek az elkövetők segítői, támogatói arra máig nem kaptunk választ. Eközben már a vádirat is leszögezi: a besenyszögi fegyverrablás negyedik elkövetője nincs meg. Jelenleg is nyomoznak utána.

– A TEK a besenyszögi ügyben engem is kihallgatott. De nekem ahhoz semmi közöm nem volt. Csak Tiszalök és Kisléta közelébe vittem Kisséket kocsival. Sofőr voltam, semmi más. Tudtommal Kisséket is újra kihallgatták.

– Ha tényleg voltak támogatók, miért nem merült fel a per során egyetlen konkrét név sem? Vannak tippjei?

– Ha tudnék ilyenekről, már csak a családom biztonsága érdekében is elmondanám, mert a családomat csak akkor fogom biztonságban tudni, ha mindenkit megtalálnak, de nem tudok senkiről. Nyilván vannak kint még segítők, a TEK aligha csak a negyedik besenyszögi elkövetőt keresi. Többször is hallottam Kiss Istvántól, hogy a bátyja nagyon komoly kapcsolatokkal rendelkezik. Szerinte Árpi olyan dolgokra képes, ami nem az átlagemberekre jellemző. Ezt vallotta egyébként Nyafi is. (Fehérné, Nyalka Éva – Kiss Árpád szeretője.) Ő olyan ember, aki másokat kihasznál, megfélemlít, manipulál, hogy saját érdekeit érvényesítse. A 2009. augusztus 19-i lehallgatási jegyzőkönyvből is kiderül, ahol az öccsét ekézi, hogy Kiss Árpád nem tűr ellentmondást.

– A besenyszögi vadászt, aki fegyvereket árult, Újfehértóról hívták föl. Ismer ott valakit?

– Senkit nem ismerek, nem is emlékszem, hogy jártam volna ott, legfeljebb csak átutazóban.

– És az onnan néhány kilométerre lévő Érpatakon?

– Ott sem voltam még soha. Nem ismerek ott sem senkit.

– Bázisuk, a debreceni zenei klub, a Perényi 1 bérlőjét, Barabás Zoltánt sem ismerte?

– Azt hiszem, egyszer találkoztam vele.

– Nem tudta, hogy Barabás Érpatakról való?

– Honnan tudtam volna?

– Ezt azért is kérdeztem, mert az ön vallomása szerint Kiss Árpád fel akarta venni a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Arcvonal nevű betiltott újhungarista, félkatonai szervezettel. Márpedig Érpatak köztudomásúan a szélsőjobboldali szabadcsapatok kedvelt kelet-magyarországi terepe, többször is megfordult már ott a régi és az új Magyar Gárda, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, nem beszélve a Magyar Nemzeti Arcvonalról...

– Én nem azt mondtam, hogy Kiss Árpád kapcsolatot keresett, hanem azt, hogy kijelentette, neki van kapcsolata a Nemzeti Arcvonalhoz.

– Közel hat éve van elzárva. A perben tettestársaira vallott. A különböző fegyintézetekben, ahol eddig elhelyezték, érte fenyegetés, inzultus?

– Nem támadtak eddig meg idebent, ha erre gondol. A börtönben fenyegetést sem kaptam, bár korábbi zárkatársaim, akik természetesen tudták, ki vagyok, nem egyszer együtt ültek itt-ott tettestársaimmal, éreztették velem, hogy én vagyok a közellenség. Mondták, többször nézzek a hátam mögé… A másodrendű vádlottal, egyszer, még valamikor 2009 szeptemberében egy autóban szállítottak bennünket, de nem beszélgettünk. Az elválasztó rácson át Kiss Pisti csak annyit súgott oda „Figyelj ám oda, miket mondasz…” A tárgyalások idején, a bírósági váróban el voltunk különítve, ők hárman együtt voltak, engem mindig külön helyre vittek, már csak a teremben találkoztam velük.

– Ezek szerint nem telnek nyugodtan a napjai. Fordult orvoshoz?

– A börtönpszichológushoz jártam beszélgetésekre, de gyógyszert nem szedtem. Igyekszem a körülményekhez képest egyben maradni lelkileg is és fizikailag is. De nem vagyok nyugodt, mindig az motoszkál bennem, hogy csak azért nem bántanak sem engem, sem a családomat, mert az engem erősítene a bíróság előtt. Akkor kiderülne feketén-fehéren, hogy léteznek a segítők.

Az ügyvéd szerint az ügyészség bűnbakot keres

Csontos ügyvédje, Barcsi István szerint az ügyészség fordítva ül a lovon, saját hibáiért bűnbakot keresett, és ezt védencében próbálja megtalálni: „2009. júniusában készült egy jelentés az Nemzeti Nyomozó Irodán (NNI). Eszerint a tiszalöki lövést követően Polgáron igazoltatták védencemet. A jelntésben az állt, hogy Csontos István fellépése, az, amit és ahogyan az őt igazoltató rendőrnek előadott, különösen a katonai múltja érdemessé teszi arra, hogy jobban odafigyeljenek rá. 2009. augusztus elejére összeállt a hívásforgalmazásokból is egy mátrix. Az egyik elemző nagyon helyesen rájött arra, hogy bár az elkövetéskor használt kártyákat cserélgették, a telefonokat nem, így azok IMEI számából kirajzolódott a kép. Azt már korábban feltérképezték, hogy adott IMEI számú készülékek forgalmaznak az elkövetések idejében és körzetében, de nem tudták a hívásokat személyhez kötni egészen addig, amíg a tiszalöki eset után hazafelé elakadtak, és Kiss Árpád felhívta F.-né Ny. Évát, akit viszont már be lehetett azonosítani. Az áttörést tehát ez az elemzés hozta meg, és bár a kislétai emberölés után pár nappal született, ehhez az adatokat jóval korábban megkapta az NNI és az ügyészség. Akkor kinek is állt volna módjában megakadályozni a kislétai gyilkos támadást?”

Az ügyészi fellebbezésről az ügyvéd így vélekedik: „Az ügyész a vádbeszédben hosszú órákon át bizonygatta, hogy miért nem valósult meg bűnszervezet. A törvényszék mégis megvalósulni látta és erre alapozva hozta meg az ítéletet. Már a védőbeszédemben is utaltam arra, mi az ügyész kötelessége: az eljárás minden szakában figyelembe venni a vádlottra vonatkozó enyhítő bizonyítékokat is. Az elsőfokú ítéletben tehát nem tükröződött az ügyészi álláspont, a bíróság súlyosabban értékelte a cselekményt. Az is nyilvánvaló, hogy a tárgyaláson eljáró ügyész, tekintettel az ügy kiemelt jellegére, feletteseivel is egyeztette a tárgyalóteremben előadottakat. És annak ellenére, hogy a vádiratban foglaltnál súlyosabban értékelt cselekmény miatt jóval súlyosabb büntetést kapott védencem, az ügyész további súlyosításért fellebbezett, bár a korábban kifejtett meggyőződése ellen való az ítélet. Némileg vulgárisan fogalmazva: elmagyarázta, mennyire nem szereti az eperfagyit, majd kapott mégis egy gombóccal. Erre kért még kettőt…”

Tódor János