Nagy meglepetés érte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást kutatókat 2004-ben. Az ősrobbanás egyik legfontosabb bizonyítékaként szolgáló háttérsugárzásról készül hőtérképen megmagyarázhatatlannak tűnő hideg foltot találtak.

Azt, hogy az ősrobbanás után keletkezett forró plazma sűrűsége nem egyenletes, már a korábban készült mérésekből is tudták, mert azok is mutattak hőingadozást. De 2004-ben egy, az átlagos hőingadozástól négyszer nagyobb mértékben, 70 mikrokelvinnel eltérő foltot találtak.

A jelenség a Világegyetem keletkezését magyarázó fizikai modellben olyan kis valószínűséggel fordul elő, hogy magyarázatra szorult.

Az új magyarázatot a Frei Zsolt vezette Lendület-kutatócsoport dolgozta ki, elméletük szerint a sötét foltot nem a mikrohullámú háttérsugárzás hőmérsékletingadozása magyarázza, hanem a forrás és Földünk között található óriási szupergalaktikus struktúra. Magyarán:

a hatalmas, anyagban ritka részeken áthaladó háttérsugárzás hullámhossza nő, vagyis a sugárzás "lehül", sűrűbb térrészeken áthaladva viszont csökken a hullámhosz, azaz "felmelegszik" a sugárzás.

Ez a felismerés vezetett egy, a Naprendszertől 3 milliárd fényévnyire egy galaxisokban szegény terület, úgynevezet supervoid felfedezéséhez, amit az ELTE Hawaiin dolgozó vendégkutatója, Kovács András a Pan-STARRS1 teleszkópja és a NASA WISE műholdjának látható, illetve infravörös tartományban készített felvételeiből összeállított háromdimenziós térképén azonosított.

Kovács, Frei és kutatótársuk, Szapudi István szerint a most felfedezett supervoid még a maga kategóriájában is szokatlanul nagynak számít, 1,8 milliárd fényéves átmérőjével ez az ember által valaha felfedezett leghatalmasabb struktúra a világegyetemben. Tanulmányukat az egyik legnevesebb asztrofizikai közlöny, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society áprilisi számában publikálták. (Via MTA)