"Azonnal megválnék attól a kollégától, aki ezt a gazdasági minisztérium részéről tenné meg a jegybank döntésével kapcsolatban."

– utalt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter félreérthetetlenül Nagy Mártonra, a Magyar Nemzeti Bank hitelezésért felelős ügyvezető igazgatójára tegnap az Origónak adott interjújában.

Az ügy hátterében az van, hogy a kormány és a jegybank máshogy képzeli el annak a megállapodásnak a végrehajtását, amit az EBRD-vel és a hazai bankszektorrak kötött a kormány. A mostani helyzet szerint a kormány nem tervezi, hogy a hitelezés növelését írja elő a bankoknak a bankadó csökkentéséért cserébe, csak egy kérést fogalmazna meg.

Ezt Nagy Márton a jegybank részéről a nyilvánosság előtt, a Napi Gazdaságnak, majd az M1-nek adott interjúban is kritizálta, szerinte ugyanis ezzel az eszközzel kellene a hitelezést, és így a gazdasági növekedést ösztönözni. Erre jött válaszként Varga éles beszólása, miszerint ő egy ilyen megjegyzés miatt simán kirúgná a kellemetlenkedő alkalmazottat. Amit fel lehet fogni egy Matolcsy György jegybankelnöknek küldött üzenetként is.

Az MNB persze nem hagyta a dolgot válasz nélkül – ez nem meglepő fejlemény, hiszen Matolcsy György még Magyar Hírlapos újságírókkal is leáll személykedő vitákra közleményekben, szóval gyakorlatilag bárkivel –, közleményben reagáltak, továbbra is a vállalati hitelezés növeléséhez kötnék a bankadó csökkentését.

Ez azért érdekes, mert ilyen típusú nyílt, személyeskedő konfliktus eddig nem volt a fideszes gazdasági csúcsvezetésben.

Ráadásul ott van a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium egyik nagy vívmánya, a már többször elhalasztott, soha meg nem valósult adósságképlet, amit most kétharmados döntéssel tervez a kormány eltörölni. (Még a névleg létező Költségvetési Tanács elnöke, a kritikát ritkán megkockáztató Kovács Árpád is többször nyilatkozott úgy az utóbbi egy hétben, hogy mindenképpen el kell törölni a 2011-ben megalkotott, majd rögtön elhalasztott rendelkezést, ami most egy 700 milliárdos megszorítást okozna.)

Nem ez az első eset, amikor Varga Mihály kritikát fogalmazott volna meg a Matolcsy-féle gazdaságpolitika örökségéről. A miniszter ugyan 2013-as hivatalba lépése óta nem hajtott végre semmiféle érdemi fordulatot a kiszámíthatatlan, átgondolatlan és konfliktusos – esetenként jogsértő – döntések tömegét áttoló Matolcsy-korszakhoz képest, de azzal, hogy a kiszámíthatóságot erényként kezdte hangsúlyozni, egyértelműen az elhatárolódás volt a szándéka.

Akkor sem Matolcsyt dicsérte, amikor arra utalt, hogy az egész költségvetés függő helyzetbe került a korábban átmenetileg kivetett szektoradók miatt. A Figyelő értesülései szerint a Fidesz két gazdaságpolitikai főembere szóba sem áll egymással, legutóbb az Államadósság Kezelő Központ új vezetőjén is összekaptak (Varga Kármán Andrást szerette volna, de a Matolcsy által favorizált Barcza György lett a befutó).

Nem segít a helyzeten, hogy Varga Mihály és Matolcsy György szerepe nem pontosan lehatárolt. Matolcsy ugyanis – hiába tér ki nyilatkozataiban a kormány és a jegybank különállására – sokkal holisztikusabban gondolkodik annál, mint hogy megelégedjen a pénzpolitika irányításával. Jegybankelnöki beszédeiben máig a saját nemzetgazdasági miniszteri tevékénységével magyarázza az ország sikerét, és a jegybanki politikáját is a költségvetési politikával közös rendszer részeként képzeli el. Ez valószínűleg joggal szúrta eddig is Varga szemét, az újdonság csak annyi, hogy most már felszínre is kerülnek a konfliktusok).