• Azzal párhuzamosan, hogy Orbán Viktor tolongó médiaérdeklődés közepette értékelte az elmúlt évek kormányzását péntek délelőtt, zajlott egy jóval kisebb figyelmet kiváltó, de a jobboldali kormányzás szempontjából ugyanolyan fontos rendezvény is Budapesten.
• Az V. Magyar Világtalálkozó keretében a jobboldali szellemi holdudvar legjelentősebb alakjai foglalták össze, merre tart most Magyarország.
• A Quo Vadis Európa? címmel meghirdetett fórum minden szempontból kiegészítő párja volt Orbán pénteki szereplésének. 

Ha a közpénzek ide-odacsatornázásról, a közbeszéd eltereléséről van szó, Orbán Viktor körül csak úgy tobzódnak a szakemberek. Habony Árpád, G. Fodor Gábor és a teljes Századvég-iskola tökéletesen alkalmas e napi feladatok koordinálására. De ez még önmagában nem tehet naggyá egy nemzetet, az ilyesmihez ugyanis az EU-s források kreatív lehívása mellett víziókra, történelmi éleslátásra is szükség van. Ezért lehet talán azt a finom különbségtételt is megtenni, hogy míg az Orbán beszédeit író, napi döntéseit befolyásoló szakemberek tekinthetjük a kormány agyának, az eseményeket egy lépés távolságtartással figyelő tekintélyek töltik be a gerinc szerepét. Pénteken ők kaptak szerepet a Magyar Világtalálkozó fórumán, itt ugyanis többek között

Schmitt Pál, Pozsgay Imre és a CÖF jogásza, ifjabb Lomniczi Zoltán szólalt fel.

Mindhárom szakember abból a témából tartott előadást, ami jelenleg a legfontosabb számára: Schmitt Pál az olimpiáról, Lomniczi a Soros-bérenc civil szervezetek ekézéséről, Pozsgay Imre pedig Pozsgay Imre történelmi érdemeiről.

Nagyon jól járnánk egy olimpiával

Schmitt Pál rögtön magasról indított, és a Qui vadis olimpiai mozgalom? kérdés feltétele után elkezdett érvelni amellett, hogy miért érne meg Budapestnek olimpiát rendeznie 2024-ben. Az ember, aki nem tud akkorát bukni, hogy azt megérezze, hihetetlen könnyedséggel prezentálta a budapesti olimpiarendezés összes előnyét, amiről jövő hétre már amúgy kész megvalósíthatósági tanulmánya is lesz a kormánynak.

Azt Schmitt is elismerte, hogy egy olimpia megrendezéséhez szükség van széleskörű társadalmi támogatásra, de ezzel szerinte nem is állunk rosszul, mert bár széleskörű méréseket még nem végeztek., mégis úgy tudja, a magyarok 60 százaléka támogatja a budapesti olimpiát. Lennének persze kihívások, ha minket választanának 2017-ben, például százezer szálláshelyre lenne szükség, de a volt köztársasági elnök szerint az agglomeráció becsatolásával és vidéki helyszínek kialakításával ez megoldható lenne. A NOB azt is engedélyezi, hogy egyes sportágak versenyszámait külföldön rendezzük meg, például felmerült hogy a vadvízi evezés mehetne Szlovákiába, a vitorlázás pedig az Adriára, de erről még nem tárgyaltak senkivel, és amúgy is az a cél, hogy az összes sportágat határainkon belül tartsuk.

Schmitt szerint újtípisú olimpiák jönnek majd, a vezérelv a fenntarthatóság lett

Vegyél ki annyit a forrásainkból, amennyire neked szükséged van, és hagyd hogy a következő generáció is kivegye a sajátját.

- foglalta ezt össze, ezért a jövőben egy olimpiarendezés nem fog akkora gazdasági és környezeti terhekkel járni, mint azt a közelmúlt példái mutatták. És az olimpiának rengeteg haszna is lenne, mint például az egészséges életmód propagálása,társadalmi mozgósítás, hiszen 80 ezer önkéntesre lenne szükség, hogy tegyen egy nemzeti ügyért, lenne gazdasági és vársofejlesztési haszna és persze ott a nemzeti büszkeség érzése is. Szerencsére egyelőre mindehhez politikai támogatás és erős médiatámogatás is rendelkezésre áll, most pedig elkezdődik majd a társadalmi párbeszéd minderről.

Egyedül a világgal szemben

Visszautalt Schmitt előadására Pozsgay Imre is, aki mint elmondta, hazafias alapon az olimpia rendezése mellett van, ugyanakkor nem bízik a NOB döntési mechanizmusában, ezért nem bízik a magyar sikerben sem.

Majd ezután egy történeti áttekintést adott, nagyjából arról, hogy nélküle azért nehéz lett volna rendszert váltani.

Volt szó mindenről: lengyelekről, szovjet belviszályokról, arról, hogy a magyarok nem tudták elfogadni az idegen kultúrát és ellenőrzést maguk fölött, és arról is, hogy ő már a Központi Bizottságot is figyelmeztette a nyolcvanas években, hogy meggyengültek a konszolidáció feltételei a társadalomban.

És igaz ugyan, hogy a Kádár-rendszer ellenzéke harminc éven át állította, hogy 1956 forradalom volt, de ennem nem volt társadalmi hatása. Arra volt szükség, hogy hogy ezt valaki a hatalmon belülről mondja ki. Ezzel pedig le is lehetett szerelni azokat az erőket az MSZMP-ben, akik akár rosszindulatú beavatkozásra is képesek lettek volna.

1956 átértékelése sorsfordító esemény volt. Nem azért mert én csináltam, hanem mert rám bízta a sors.

Majd Pozsgay, miután felvázolta, hogyan jött létre személyében a hatalom oldalán is a békés átmenet lehetősége, összefoglalta, ki mindenkivel tárgyalt ezekben az években, kezdve II. János Pál pápával (aki arra figyelmeztette, hogy a komminzmus bukása még nem a kapitzalizmus igazolása), egészen az idősebb Bushig.

Busht is hamar kiismerte amúgy Pozsgay, amikor az amerikai elnök 1989-ben Budapesten járt, és bejelentette, hogy 20 millió dollár értékben ösztöndíjakat és támogatást nyújtanak a Közgáz diákjainak, a magyar politikus hamar átlátott a szitán:

Szemem sem rebbent, udvarias ember voltam.

- mondta erről, de látta, hogy ez az amerikaik számára filléres tétel, mint megtudta, épp annyi volt akkor a lottónyeremény New Yorkban. Innentől látta, hogy mit lehet remélni az amerikaitól.

Pozsgay szerint az elmúlt 25 év esélyei és lehetőségei elszálltak, de ebből kell most kilábalni.

Be kell bizonyítani, hogy magyarnak lenni nem istencsapása, hanem óriási lehetőség.

- zárta az egykori államminiszter.

Monopolizált jogvédelem

A legnagyobbat a CÖF jogásza, ifj. Lomniczi Zoltán futott, akit elve mint a hazai civil szervezetek egyik legtekintélyesebb ismerőjét konferálták fel. Kezdésnek egy kinyomtatott Google-keresési lapot mutatott fel, azt mutatva ezzel, hogy mi történik, ha az ember rákeres a civil jogvédelem kifejezére.

Tasz, Helsinki Bizottság, Neki, Norvég Civil Alap, Ökotárs, sorolta a találatokat Lomniczi, aki szerint ugyan ezen szervezeteknek vannak elvitathatatlan érdemik, de azt látni kell, hogy részben vagy egészben, de mind Soros György alapítványaiból tartják fenn magukat. Szerinte ez a hazai jogvédő szervezetek négyötödére igaz, épp ezen az arányon szeretnénk változtatni a CÖF-fel.

Majd részletesebben is elkezdte megnézni, milyen témákat kínál a TASZ honlapja: drog, fogyatékosok, romák. Lomniczi szerint ezek voltak jellemzőek a 2010 előtti civil jogvédelem legfontosabb területei, de szerinte ha most teremben felmérést végezne, a jelenlévők nem pont ezeket az ügyeket tartanák fontosnak. Hanem például pénzügyi fogyasztóvédelmet, a médiával szembeni mentálhigiénés védelmet vagy a felvidéki-vajdasági magyarok jogfosztottságának kérdését

Ehhez képest ezek a témák 2010-ben nem kerültek előtérbe a jogvédő civil szervezeteknél, és ifjabb Lomniczi elmondása szerint ő emberi hangon, kulturált keretek között többször vitázott már ezeknek szervezeteknek a képviselőivel, de amikor rákérdezett arra, miért nem foglalkoztak 2010 előtt olyan kérdésekkel, mint mondjuk a 2006-os rendőrattak, tiszta, egyenes választ nem kapott.

Ami teljesen képtelen állítás, hiszen például abban az ügyben a TASZ képviselte a rendőrattak áldozatait az állammal szemben.

De Lomniczit ez az apró ellentmondás nem zökkentette ki, hogy kimondja ítéletét: szerinte a megrendelő portfóliójába nem férnek bele ezek az ügyek.

Szerinte ráadásul elfogadhatatlan, hogy egyes civil szervezetek kiközösítenek maguknak olyan területeket, mint mondjuk a drogfogyasztók vagy a fogyatékosok képviselete, és ezeket az ügyeket csak a Soros által támogatott szervezetek vihetik, kasztokat képezve így.

1989 előtt a táradalom érdekérvényesítő ereje a nullával lehetett egyenlő, bár erről Pozsgay államminiszter úr biztos többet tud

- sütötte el szinte biztos véletlenül a délelőtt egyetlen igazán találó beszólását Lomniczi, aki szerint ugyan a Soros-féle civil szervezetek úttörő tevékenysége elvitathatatlan, de most már itt vannak ők, a CÖF is. El is kezdtek ajánlásokat tenni, mert az például nincs rendben, hogy a külföldi forrásokból dolgozó Transparency International képes belpolitikai folyamatokat is elindítani.

Ott van például a TI korrupciós indexe, amiről a civil szervezet azt mondja, hogy egzakt számok alapján készült, a CÖF szerint viszont nem, és az egész arra alkalmas, hogy

egyes politikusokat megbélyegezzen.

És ez még semmi, mert közben pedig a TI a korrupció témakörét gyakorlatilag monopolizálta.

Ezért a CÖF azzal az ajánlással élt, hogy a külföldről érkező támogatásokat minden szervezet tüntesse fel és számoljon fel el velük rendesen, ahogy a CÖF is elszámol az adományaival honlapján. Lomniczi utalta arra is, hogy adományozóik között felbukkant most "FpontSZOPÓ Viktor" neve is, szerinte nem kizárt hogy hackertámadás eredményeként.

Ha pedig egy szervezet nem számol el és nem működik transzparensen, akkor joggal várható el, hogy az állam bizonyos jogokat megvonjon tőlük. Épp tegnap jelent ajánlásuk nyomán a Közlönyben csütörtökön az a javaslat is, hogy a jövőben a civil szervezetek vezetőinek is kelljen vagyonnyilatkozatot benyújtaniuk, hiszen hihetetlen pénzek fölött diszponálnak. Lomniczi reméli, a Transparency International vezetője az elsők között fog elszámolni vagyonával, ahogy azt például Csizmadia László CÖF-elnök is megteszi.

Lomniczi ezek után még foglalkozott a CÖF devizahiteles programjával, előadása végén pedig megjegyezte, reméli nem esett ki nagyon a civil szerepéből.

Az V. Magyar Világtalálkozó ezzel nem ért még véget, a hétvégén a Syma-csarnokban lesz a Világfalu című rendezvény, aminek idén három vendége van:

Afrika, Vajdaság és Törökszentmiklós