• Perkupán három, felfegyverzett rendőrt futamított meg egy család egy hete, mert nem akarták, hogy elvigyék a focipályán bírót verő 17 éves gyereket.
• A rendőrök figyelmeztető lövéseket is leadtak, de az csak arra volt elég, hogy a pillanatnyi megtorpanást kihasználva el tudjanak menekülni.
• A rendőröket intézkedésre oktató két tiszt szerint az egyszerű járőrök nincsenek felkészítve megfelelően a fizikai küzdelemre, és az eszközeik sem alkalmasak arra, hogy ilyen helyzetben rendet tudjanak tenni.

"Chuck Norris, amikor bemegy a rosszarcú bűnözők közé, és rendet rak, nem törődik a jogszabályokkal, ráadásul puszta kézzel is tud harcolni. Ez nem jellemző a magyar kékinges rendőrökre."

Ezt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának két oktatója mondta lapunknak. Oláh Attila hadnagyot és Fonbank Roland századost azután kerestük meg, hogy Perkupán menekülni kényszerült három rendőr egy feldühödött család elől. A rendőrök azért a fiúért jöttek, aki korábban egy meccsen megverte a bírót. A család nem akarta elengedni a gyereket, dulakodás alakult ki, az egyik rendőrhöz egy biciklit vágtak hozzá, elesett, a földön fekve pedig megrugdosták. A rendőrök fegyvert rántottak, figyelmeztető lövéseket adtak le, majd elmenekültek. Egyikük sípcsontja eltört. Miután megjött az erősítés, a család több tagját előállították. Az egyetem oktatói a konkrét esetről nem, de általánosságban beszéltek arról, hogyan fordulhat elő, hogy nem is egy, de három fegyveres rendőr nem bír el rájuk támadó civilekkel. Azt mondják, hogy a Perkupán történekig  "egy nagyon hosszú folyamat legvégén jutott el az összetört és elgyötört rendőrség". Szerintük egy ilyen eset után már mindenkinek be kell látnia, hogy ez így nem mehet tovább. Ők úgy látják, hogy "összeomlott a rendőrök tekintélye, mesterségesen generálják a rendőrellenességet, buzdítják az embereket, hogy fényképezzék, azonosítsák, jelentsék fel a rendőrt". Azért a vészvillogóval a gyroszos előtt álló vagy a teljesen feleslegesen bilincselő rendőr is sokat tesz a tekintélye rombolásáért. Egyáltalán nem ritka, hogy intézkedő rendőröket atrocitás ér, ezek célja a kiképzők szerint általában a megalázás, kisebb bántalmazás. A támadók nem okoznak komoly sérüléseket, leköpdösik, megráncigálják, megtépik a rendőr ruháját, megpróbálják ellehetetleníteni az intézkedésüket.  A tisztek szerint az egyszerű rendőrök jelentős százaléka fizikálisan nem is alkalmas a csoportos támadás elhárítására, küzdősportokban sem annyira jártasak, hogy legyűrjék a túlerőt. Az eszközeik pedig rosszak.

"Senkitől sem várható el, hogy többszörös túlerőt le tudjon küzdeni, ez csak a filmek által sugallt tévhit"

- mondják a kiképzők. Kevés az intézkedés gyakorlására szánt idő, a Rendészettudományi Karon három év alatt összesen 210 óra. Ebbe mindent bele kell érteni, lőgyakorlatokat, rendőri közelharcot, bilincselés gyakorlását, de elméleti órákat is. Ez már főiskolai szint, arról, hogy az átlagos járőr milyen képzést kap, milyen óraszámban, a kar kiképzői nem kívántak nyilatkozni. (Nyilván sokkal kevesebb idő jut minderre alacsonyabb szinten.) Ráadásul egy ilyen fajta intézkedésnél legalább annyira fontos lenne a pszichológia és a kommunikáció, mint a pontos célzás.

Fogalmuk sincs, mi vár rájuk

Kockázatos feladatokra elvileg a készenléti rendőrök vagy a bevetési egység van felkészítve, a kékinges rendőrök nem. Így nem is várható el tőlük, hogy megoldjanak olyan helyzeteket, amihez speciális képzettség, megfelelő létszám és jó minőségű felszerelés szükséges. Ettől persze kerülhetnek és kerülnek is ilyen helyzetbe. A kiképzők azt mondják, hogy éppen a járőrnek kellene a legjobb felszerelést, a legjobb kiképzést kapnia, hiszen ő az, aki nem tudhatja, mivel fog szembesülni egy intézkedés során. Ha egy speciális egység megy ki egy helyszínre, tudják, mivel állnak szembe, míg a járőr egyik pillanatról a másikra kerülhet életveszélybe. Az, hogy fegyver van a rendőröknél, önmagában nem számít. Elsősorban kommunikációval kell megoldani az ilyen helyzeteket. A kényszerítő eszközök csak ezután jöhetnek. Ezekkel több baj van.

• A gázspray például hatástalan részeg ember ellen.
• A gumibot régi idők letűnt romantikáját idézi, amikor még jól végigverték az embereket, mára azonban elavult.
• Bilincselni tömegben nehéz.
• A fegyver pedig a legvégső eszköz. És nem is mindig válik be. Alkalmazása pedig nagyon szigorú jogszabályi háttérhez kötött.

Átviszi az emberi testet a golyó

Már a 2007-es, Széna téri bankrablás megmutatta, hogy nem jók a rendőrségnél használt lőszerek, áthatolnak egy ember testén, és megsebesíthetnek ártatlanokat is. Ott négy leadott, a rablót eltaláló lövésből kettő túszt is ért. Ennek ellenére a járőrök továbbra is ilyen lőszert használnak, mert ezt kapják. Márpedig ha egy vasvillás támadón áthatol a golyó, és megsebesít egy ártatlant, akkor a rendőr bajba kerül. Tömegben ezért is csak nagyon körültekintően lehet használni a fegyvert. Ugyan a jogszabály ad némi lehetőséget tömegben lévő személlyel szemben lőfegyver használatra, de a kiképzők a valóságban nem tudnak olyan helyzetet elképzelni, amikor ez megvalósulhat. Hiszen minden esetben fennáll a veszélye, hogy vétlen személy sérül meg, ami alapvetően kizárja a fegyverhasználatot. Miközben másodpercek alatt kell felmérni a helyzetet, aztán dönteni majd cselekedni.

"Hősködni nem szabad. Csak olyan helyzetbe szabad belemenniük, amit meg is tudnak oldani"

- mondják. Az alap, hogy ugyanannyian adják le a szolgálatot, ahányan felvették azt. Elsődleges szempont a saját, a társak és az ártatlanok testi épségének védelme. Ha szükség van rá, akkor a kiképzők szerint nem szégyen a taktikai visszavonulás, amíg meg nem érkezik az erősítés. Az elmúlt időszakban sokat romlott a rendőrök tekintélye, de saját társaikra még számíthatnak. Ha egy rendőr bajba jut, a kollégák azonnal ugranak, hogy segítsenek.

Mi van, ha előkerül a fegyver?

Az a legvégső eset. Sokszor elég felhúzni a fegyvert, és az üvöltözés szintjén marad a konfliktus, de változó, hogy milyen közegben hatásos. A felhúzott fegyver a Hollywood-efektusnak köszönhető, mindenki, a rendőrök is néznek filmeket. De leginkább blöff, tényleg csak a legvégső esetben ad le célzott lövést a rendőr. Így a fegyver felhúzása vagy bejön vagy nem. A kiképzők azt mondják, hogy egy taktikailag rosszul megválasztott, nem megfelelő helyzetben előkerülő fegyverből nagyon nagy baj lehet. "Oktatóként nem taníthatjuk arra a rendőrt, hogy blöfföljön, hanem kizárólag a jogszabályok szigorú betartására nevelünk, semmi más nem elfogadható" - mondják. Iskolázottabb, jogszabályt ismerő embert nem riaszt meg a fegyver, tudják, milyen következményekkel jár annak használata, nyugodtan kiabálják, hogy lőjj le, tisztában vannak vele, hogy a rendőr nem fogja a fegyverét használni. Kevésbé iskolázott, nagy filmfogyasztóknál még okozhat meghátrálást vagy megadást az élesre töltött fegyver. Perkupán is így tudtak pár pillanatra megrémíteni az erőszakos családot, hogy el tudjanak menekülni. Az az idő már elmúlt, amikor a csendőr pusztán a megjelenésével félbeszakított egy verekedést. Egy rendőr most előbb hagyja magát megcibálni, minthogy használja a fegyverét.

A baj nem a jogszabályokkal van, mind a rendőrségi törvény, mind a Büntető törvénykönyv a kiképzők szerint nagyon jó. Szerintük az ítélkezési gyakorlat jelent gondot. Hiába ad sok lehetőséget a rendőrnek a jogszabály, ha utána meghurcolják érte, a rendőr nem fogja alkalmazni a megengedett eszközöket sem. "Amíg a kamerának és a közönségnek kell dolgozni, addig a rendőr tudja, hogy könnyen baja származhat az intézkedésből, és inkább defenzíven fog viselkedni" - vélik az oktatók. A becsületes állampolgár viszont azt várja a rendőrtől, hogy rakjon rendet, így ez alapvető konfliktushoz vezet. A Btk. nagyon jó büntetési tételeket fogalmaz meg az intézkedő rendőr védelmében, de ha nem szabják ki azokat a rájuk támadókra, akkor semmit nem érnek. Az oktatók szerint

"Amíg egy hivatalos személy elleni erőszakot meg lehet úszni pénzbírsággal, addig nem lesz visszatartó ereje az elvben szigorú büntetéseknek."

Azért ez nem Amerika

Az Egyesült Államokban kevesebbet dilemmáznak a rendőrök a fegyverhasználaton, igaz, sokkal nagyobb is a kockázat, mint Magyarországon. Idén június elsejéig rendőrségi akcióban 467-en haltak meg. Itthon a rendőr ritkán, évente alig pár esetben használja a fegyverét ember ellen. Hogy hányszor támadtak csoportosan rendőrre, arról hiába kértünk, nem kaptunk statisztikát a rendőrségtől. A folyamatok a kiképző tisztek szerint rosszak, és nem nagyon látják, hogy mitől következik be bármilyen változás. A perkupaihoz hasonló összes történetből készül esettanulmány, a kapitányságokon az eligazításkor megosztják ezeket az ügyeket országszerte, hogy mindenki tanuljon belőle, és fel tudjanak készülni, mi várhat rájuk.