Hihetetlen vonzása bír lenni ennek a Magyarországnál valamivel kisebb és kevésbé népes, de sokkal jómódúbb és öntudatosabb kis európai országnak. Elképesztő, hogy az ember Hegyeshalomnál (Kópházánál, Pomogynál, tökmindegy) átlép egy már nem is létező vonalat, és egyszerre azt látja, hogy a dolgok működnek, a házak, udvarok gyönyörűen rendben vannak, az autók tiszták, az emberek vidámak és elégedettek.

Nyilván van történelmi oka bőven, hogy miért van ez így, de az biztos, hogy Magyarországot nyugat felé elhagyva valahogy lenyugszik, kikerekedik és fényesebbé válik minden. Az ember érzi, ahogy töltődik felfele mentálisan, ahogy megnő benne az öntudat, ahogy egyre intenzívebben válik valami nagy, fontos és jó dolog részesévé, amit Európának hívnak. Nem rossz dolog a Balcsinál nyaralni, a horvát Adria is csodás bír lenni, Erdély fantasztikus, de az osztrákoktól hazajönni egy-két hát nyaralás után - abban is van kalória rendesen.

Akár Nieder- akár Ober-, Ausztria mindenképp csodálatos. Külön öröm, hogy annyira közel van, annyira baráti, sőt, rokoni, amennyire ritkán bír lenni a Külföld. Az ember kér egy Wienerschnitzelt, és a pincér magyarul kérdezi, hogy hozhat-e citromot hozzá. Vagy meglátogatunk egy modern borászatot, és észrevesszük, hogy a hordókra magyar kéz krétázta fel: VÖRÖS. Vagy belépünk egy gyönyörű kastélyba, és kiderül: ez is az Eszterházyaké. Mintha csak otthon lennénk, eltekintve attól, hogy az egész - működik.

Bár Promó Ottó jellemétől távol áll az érzelgősség minden formája, ha Ausztriáról kell jókat mondani, egy kis személyesség mégis okvetlenül be kell, hogy figyeljen. Van ugyanis három olyan, a szomszédos gazdag Sógorékhoz köthető élményem, amit nem tudok nem idetenni, ha nyaralási tippekről van szó. Az egyik a hajtányozás:

Akár családdal, szolidan, akár haveri társasággal, egy sínen guruló sörcsapot tekerve, mindenképp kiváló mulatság, egész elfogadható áron. Nem is értem, nálunk miért nincs még hasonló vállalkozás - elhagyott szárnyvonalból volna elég itt is.

Aztán ott van a Großglockner, a fizetős, de istenkirály kanyarokkal teli motoros-autós álomhágó. Az egzotikum kedvéért mormotákkal az úton, akiket illik nem elgázolni:

A harmadik nagy kaland pedig a wellness-fürdőzés, egy lélegzetelállító panorámájú, óriási, többszintes bádoglavór-komplexumban. Szó se róla, a magyar wellness-fürdők között is van bőven nagyszerű, de az Alpok árnyékában megbúvó Aqua Dome elképesztően fantasztikusan überfrenetikus:

És az a szemétség az egészben, hogy az ember folyton ilyesmibe botlik Ausztriában. Versenyautó-pályák, elektromos bringa-túrák, reggelire négyféle házi vajat felszolgáló bio-hotelek; nem lehet olyat elképzelni, ami a sógoréknál ne lenne és ne működne tisztán, kifogástalan minőségben, megfizethető áron.

De tényleg: hogy csinálják vajon? Mitől bír olyan csodás lenni a nyár is Ausztiában?

Címlapkép: Stift Melk an der Donau, © Österreich Werbung, Fotograf: Volker Preusser