Most már tényleg a magyar sport legendái közé emelkedett Overdose. Sinkovics Gábor, a Nemzeti Sport legeslegnagyobb nekrológistája vett tőle búcsút. Olvasva szinte fáj, hogy a szerző nem tudott személyesen elköszönni a lótól.

"Most már elmondhatom neked, Dózi, mert épp az örök vadászmezők felé vágtatsz, így nem hallod: büszke voltam rád."

Egyrészt azért volt büszke rá Sinkovics, mert egész életében futkosott, rohangászott, közben mindenhova vitte a jó hírünket.

"De nemcsak a sikereid miatt voltam büzske rád, Dózi. Nyertél számos versenyt, de a dicsőség sohasem szállt abba a szép nagy fejedbe".

Sinkovics ezen a pont nem viccel, mert folytatja:

"Emlékszem, amikor ott álltam melletted Alagon a tréning után, izzadtunk mind a ketten egy forró nyári napon, és készült rólunk közös fotó, amelyen pontosan látszott, te szerényen a háttérbe húzódsz."

Mit kért cserébe a szerény ló a szép sikerekért?

"Dózikám, mindig beérted abrakkal a sok abrakadabra és varázsszó helyett."

A nemzet befogadta a lovat, bár Nottinghamshire-ben született. De persze magyarnak lenni sem könnyű, ezt is megtapasztalhatta a ló.

"Az már a te külön balszerencséd, hogy magyarnak vallhattad magad, és így az egész élettörténeted nagyon is magyaros lett: viták, botrányok a tulajdonjogod kapcsán, magyarázkodások, mi hiányzik ahhoz, hogy még jobb eredményeket érjél el".

Már azt is nehéz volt megélni, hogy kénytelen volt befejezni a pályafutását:

"Mintha az Aranycsapat vonult volna vissza, Dózikám, úgy éltük ezt meg".

De volt legalább egy kicsi vigasz:

"Úgy voltunk vele, majd nemzel sok kis Overdose-t, és te becsülettel teted a dolgod fedező ménként, hadd irigyeljen a többi csődör."

De még ez sem jött össze.

"Tízévesen még bőven élhettél volna a sok kanca között"

- szomorodik el a szerző, aki így búcsúzik Overdose-tól:

"Hiányozni fogsz".

(via Index)