Angela Merkel olyan pofonba futott bele szerdán egy rostocki iskolában, mikor egy hatodikos palesztin kislánnyal próbált meg beszélni a menekültkérdésről, amekkorát a politikai ellenfelei az elmúlt évtizedben nem tudtak bevinni neki. Rá kellett jönnie, hogy mennyire életszerűtlen az, ahogy Európa a menekültekkel bánik.
A német kormány tavasszal indított egy kampányt „Jól élni Németországban" címmel, ez amolyan Nemzeti Konzultáció, ahol Angela Merkel bejárja az országot, hogy közelebb vigye az emberekhez a politikát és megismerje, hogy milyen problémák foglalkoztatják őket leginkább.
A kampány legutóbbi állomása egy rostocki iskola volt, ahol Merkel a hatodikos diákokkal beszélgetett 80 percen keresztül a klímaváltozásról, állatvédelemről, környezetvédelemről, a melegházasságról és a menekültektől.
Merkel egyébként is szívesen beszél gyerekek előtt, ezzel a műfajjal elvileg nem lehet mellényúlni: a srácok meghatódnak, hogy eljön közéjük a híres ember, a politikus pedig magabiztosan mozoghat a fiatalok között, mert biztosan nem fogják megszorongatni őket. A legutóbbi választási kampányát is kifejezetten megtolta, mikor a kancellár egy berlini gimnáziumban történelemórát tartott.
Rostockban a szervezők minden témához kiválasztottak egy-egy értelmesebb gyereket, hogy kérdezzenek a kancellártól.
Az integráció kérdését éppen a Libanonból származó Reem Sahwillra bízták, aki első kézből tudott mesélni arról, miben tudtak segíteni neki a tanárai, hogy minél gyorsabban beilleszkedjen és hol lehetne még javítani a folyamaton. A kislány egyszerűen mindenkit lenyűgözött, a társaihoz képest sokkal határozottabban és értelmesebben tudott beszélni Merkellel, pedig még csak négy éve tanul németül. Elmondta, hogy a német mellett beszél még arabul, angolul és egy kicsit svédül is, jövőre pedig el szeretné kezdeni a franciát is. Nagy álma, hogy a gimnázium után pedig egyetemre járhasson.
Merkelnek és a műsorvezetőknek felcsillant a szeme, hogy végre egy tökéletesen integrálódott bevándoló gyerek, akit pozitív példaként mutathatnak majd, hogy igen, működik a rendszer.
És tényleg, kellő támogatással Reemből szinte bármi lehetne Németországban.
Aztán még kicsit szerették volna még beszéltetni a lányt, ezért megkérték, hogy meséljen még egy kicsit a családjáról is. Reem itt már valamivel zavartabban mondta el, hogy Libanonból érkeztek, az apja korábban hegesztőként dolgozott, itt viszont nem kaphat munkát, mert csak ideiglenes tartózkodási engedélyük van. Nem is értik, hogy miért van az, hogy a külföldiek nem találhatnak olyan gyorsan munkát az országban, mint a németek, ha egyszer dolgozni szeretnének. Egyébként most egy elég nehéz időszakot élnek meg, valószínűleg itt kell hagynia az iskolát, mert vissza fogják toloncolni őket Libanonba.
Merkelt ezen a ponton hagyta cserben a 25 éves politikai rutinja: a leghidegebb hangon magyarázta el a lánynak, hogy igen, teljesen természetes, hogy nem kaphatott minden család menekültstátuszt, mert Libanonban amúgy sincs polgárháború, így hiába tettek meg mindent az elmúlt években, hogy integrálódjanak, vissza kell menniük.
Csak azzal tudta bíztatni, hogy épp most gyorsítanak a menekültügyi eljáráson, ezért ha legközelebb ide jönnek, akkor már nem kell négy évet várniuk, hogy kitoloncolják őket.
Reem, aki az előbb még a német integrációs modell csodája volt, most már arról beszélt, hogy el sem tudja képzelni, hogyan fog kinézni a jövője, ha visszaküldik a Közel-Keletre. Merkelnek pedig nem esett le, hogy ha ott áll előtte valaki, akinek azon múlik a sorsa, hogy miként kezelik a menekültkérdést, akkor nem beszélhet sikersztoriként a kitoloncolások felgyorsításáról, mintha csak egy sajtótájékoztatón lenne.
Merkelnek eddig kifejezetten az erőssége volt, hogy minden vitát távolságtartással tudott kezelni, és kivárta, amíg kialakult az a legkényelmesebb álláspont, ami mögé biztonságosan beállhat. Sokak szerint ezért nem tudnak vele mit kezdeni az ellenfelei, ennek köszönheti, hogy még a harmadik ciklusában is a legnépszerűbb politikusok között van. Mikor viszont szemben áll valakivel, aki már az otthonának érzi Németországot, és tőle várná el, hogy megoldást nyújtson a helyzetére, akkor ez a távolságtartás inkább képmutatásba csap át.
„Ez a nagyon kemény dolog a politikában, hogy így előttem áll olyan egy elképesztően szimpatikus ember, mint te, de te is tudod, hogy Libanonban a palesztin menekülttáborokban még ezren és ezren vannak ilyenek, és ha azt mondjuk, hogy gyertek mindannyian és még Afrikából is, akkor azt a helyzetet már nem tudnánk kezelni."
Reemnek ezen a ponton lett világos, hogy ha még a világ egyik legbefolyásosabb embere sem képes legalább valami kicsit is biztatót mondani neki, akkor ő és a családja tényleg nagyon nagy szarban van. Hiába tettek meg mindent, hogy értékes tagjai legyenek a német társadalomnak, hiába hitték el Németországnak valóban szüksége van a jól képzett és dolgozni akaró bevándorlókra, így is elküldik őket.
A németeket nagyon megosztotta Merkel közömbös viselkedése, az sem hatotta meg őket, hogy odament megsimogatni a síró kislányt, akiről először azt hitte, hogy csak a lámpaláz miatt bőgte el magát. Sokak szerint Merkelben annyi empátia sincs, mint egy görögdinnyében. A Twitteren a #merkelstreichelt (Merkel simogat) hashtag alatt kezdtek el terjedni a felháborodott posztok:
Itt van Merkel össze együttérző fellépése HD-ben:
Endlich: Die Merkel-Kollektion auf Video ist da. #merkelstreichelt pic.twitter.com/SRcGwoz3Zd
— Sascha Lobo (@saschalobo) July 16, 2015
Menekültkérdés megoldva:
Flüchtlingsproblem gelöst. #merkelstreichelt pic.twitter.com/AIlTAXw5Qi — DiesDasAnanas (@Dies_Das_Ananas) July 16, 2015
Görög válság megoldva:
Griechenlandkrise gelöst! #merkelstreichelt pic.twitter.com/dDykcKUP67 — DiesDasAnanas (@Dies_Das_Ananas) July 16, 2015
Még nem nagyon lehetett látni olyan rendezvényt, ahol Merkel ennyire kínosan leszerepelt volna. A jelenet megmutatta, hogy egy politikusoknak mennyivel könnyebb nagy általánosságban, idegen emberek tömegeként beszélni a menekültekről, akik nem tisztelik a kultúránkat és el akarják venni a munkánkat, mint amikor kiderült, hogy teljesen normális emberekről van szól.
Ugyanakkor a palesztin lány történetéből az is látszik, hogy önmagában miért nem megoldás, ha a Európa országai csak azokat az eljárásokat gyorsítják fel, amivel gyorsabban kidobálhatják azokat, akik a mostani szabályok szerint nem jogosultak menekültstátuszra, de közben nem adják meg a lehetőséget azoknak, akik egy kis segítséggel tényleg hasznos tagjai tudnának lenni a társadalomnak. Ráadásul Németország éppen az az állam, amelyiknek a gyorsan öregedő társadalma miatt a legnagyobb szüksége lenne a bevándorlókra. Már évekkel ezelőtt felismerték, hogy az ország jólétét az ott dolgozó közel 7 millió külföldi biztosítja, akik jóval több adót fizetnek be, mint amennyi szociális juttatást igényelnek.
Merkel beégése már csak azért is érthetetlen, mert a német törvényhozás még júniusban fogadta el azokat a módosításokat, amik éppen a Reemhez hasonló menekültek helyzetét rendezné. Így azok, akik Németországban iskolába jártak, 4 év után megkaphatnák a tartózkodási engedélyt.
Erről beszélt pénteken Aydan Özoguz bevándorlási, menekültügyi és társadalmi integrációért felelős államminiszter. Szerinte senkinek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy régóta Németországban élő embereket elküldjenek.
A bevándorlásügyi miniszter a Spiegelnek azt mondta, hogy ugyan nem ismeri a kislány helyzetét pontosan, de a rostocki iskolai fórumon készült videófelvétel alapján kiválóan beszél németül és tudható, hogy már hosszabb ideje Németországban él. A kormány pedig éppen az ilyen élethelyzetek rendezésére módosította a vonatkozó törvényt, hogy "a beilleszkedett fiataloknak perspektívát adjunk".
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.