Ha a török kormány az Iszlám Államot akarná megállítani, akkor beszállhattak volna már tavaly is a terroristák elleni koalícióba. A török parlament már év végén megadta a felhatalmazást, hogy bevessék a hadsereget az Irakban vagy Szíriában. Aztán végül annyi történt, hogy a határ mentén felsorakozva szépen végignézték, hogy ahogy a pár kilométerre tőlük a dzsihádisták szétlövik a szíriai kurdok városát, Kobanét, a törökországi kurdokat pedig nem engedték át segíteni.

Mikor tavaly az USA azt kérte a törököktől, hogy szálljanak be az Iszlám Állam elleni koalícióba és a támadásokhoz engedje neki használni a déli határnál lévő bázisait, a török kormány inkább kihátrált. Úgy gondolták, hogy ez a konfliktus túl közel van ahhoz, hogy közvetlenül is beavatkozzanak.

Úgy voltak vele, hogy amíg a két ellenség, a dzsihádisták és a kurdok elvannak egymás gyilkolászásával délen, addig nekik nincs sok dolguk ezzel a helyzettel.

Aztán addig vártak, hogy most egyszerre háborúzhatnak mindkettőjük ellen.

Múlt héten a török hadsereg vadászgépei mégis beszálltak az Iszlám Állam észak-szíriai állásai elleni bombázásokba, valamint megengedték az amerikaiaknak, hogy használják a légi bázisukat Incirlikben.

Ezzel szinte egy időben elkezdték lőni az ISIS ellen harcoló kurdok állásait Irakban és a Szíriában, mivel azok együttműködnek a Kurd Munkáspárttal (PKK).

A török kormány a Kurd Munkáspártot ugyanolyan veszélyes terrorszervezetnek tartja, mint az Iszlám Államot,

így mivel a szíriai és iraki kurdok is szorosan együttműködnek velük, valószínűleg nem a hétfői marad ez egyetlen olyan alkalom, amikor összetűzésbe kerülnek a török hadsereggel.

Hogy ebből milyen átláthatatlan háború alakulhat ki, azt jól mutatja a török beavatkozás ürügyéül szolgáló múlt heti erőszakhullám is.

Ez azzal kezdődött, hogy az Iszlám Állam felfogadott egy kurd származású egyetemistát, hogy a törökországi Suruç-ban robbantson fel 32 diákot, akik éppen a kurd Kobanéba indultak volna segíteni az újjáépítésben.

A mészárlást nemcsak Törökország, hanem a Kurd Munkáspárt is ellene irányuló támadásnak vette, ezért úgy álltak bosszút az Iszlám Államon, hogy megöltek két török rendőrt, mert azt feltételezték róluk, hogy összejátszanak a terroristákkal. Erre viszont a török kormány gurult be, és elkezdte bombázni a Kurd Munkáspárt állásait, amire a a PKK újabb merényletekkel válaszolt.

Ezzel gyakorlatilag véget is ért a 2013 óta tartó békefolyamat.

Ennek hatására

• a kurdok vs. török kormány,
• a kurdok vs. Iszlám Állam,
• és a török kormány vs. Iszlám Állam

konfliktusok már három országban zajlanak egyszerre.

Ráadásul ott van még az Egyesült Államok is, aminek úgy kell együttműködnie a kurdokat is lövő Törökországgal az Iszlám Állam elleni harcban, hogy ők közben a kurd szárazföldi erőket támogatják a terroristák ellen.

Ahmet Davutoğlu török miniszterelnök azt mondta, hogy addig folytatják a támadásokat az ISIS és a kurdok ellen, amíg úgy érzik, hogy veszélyt jelentenek az országra, viszont szárazföldi csapatokat nem terveznek Szíriába küldeni.

Van ennek bármi értelme?

Az elmúlt időszakban annyira megváltozott a helyzet Észak-Szíriában, hogy a törököknek muszáj volt lépniük valamit. Az amerikai légitámadásoknak köszönhetően egyre jobban elkezdték kiszorítani az Iszlám Állam csapatait nyugat felé, ezzel pedig leginkább a szíriai kurdok egységei, a YPG és a YPJ erősödtek meg a térségben, a törököknek vállalhatóbb szír felkelők viszont továbbra sem állnak valami jól.

A törökök lényegében beszartak, hogy a határ mentén létrejöhet egy egybefüggő terület, amit a kurdok ellenőriznek.

Ez gyakorlatilag teljesen elzárná Törökországot az arab világtól.

A török kormány egy fokkal sem örülne jobban, ha a határ menti szír területeket az Iszlám Állam helyett a kurdok ellenőriznék, mert az még veszélyesebb hátországot teremtene a PKK számára. A saját szempontjukból mindkét csoportot ugyanolyan veszélyes terrorszervezetnek tartják, ezért is lövik most mindkettőjüket.

Szó sincs arról, hogy el akarják foglalni Szíriának azt a részét, mert van elég bajuk a saját kurd területeikkel otthon is. Törökország egyszerűen azt akarja elérni, hogy Aleppót és környékét ne a kurdok, hanem a számukra valamivel szimpatikusabb, mérséklet szír lázadók ellenőriznék.

Biztonsági zóna

A mostani beavatkozásuk és a légibázisuk átengedésének feltétele volt, hogy a határ mentén 68 mérföld szélességben és Szíria felé 40 mérföld mélységben létrehozzanak egy biztonsági zónát, amit teljesen megtisztítanának az Iszlám Államtól. Ez elérne egészen Aleppóig, így azt átvehetnék a mérsékeltebb kormányellenes felkelők.

Tavaly azért nem jöhetett létre a megállapodás az USA és Törökország között a török részvételről, mert az amerikaiak nem akartak belemenni egy repülésmentes övezet létrehozásába. Hozzá kell tenni, hogy a két ország alapvetően mást akar elérni ebben a háborúban:

• Az USA az Iszlám Államot akarja eltakarítani onnan,
• Törökország pedig ennél is fontosabb, hogy Bashar al-Asszad végre megbukjon.

Az amerikaiak tartanak attól, hogy egy repülésmentes övezetben Asszad légierejével is össze kellene csapniuk, ezért tavaly nem tudtak megegyezni a törökökkel.

Azonban kiderült, hogy az Iszlám Államot a török légitámaszpont nélkül nem nagyon lehet majd megállítani.

Mikor májusban az ISIS egységei nekimentek az Azaz városát ellenőrző felkelőknek, akkor ugyan sikerült megállítani a támadást, de a felkelők nagyon sokat panaszkodtak arra, hogy rengeteget késett az amerikai légierő, mikor segítséget kértek tőlük.

Ennek az volt az oka, hogy az amerikaiaknak a távoli Bahreinből kellett odarepülnie hozzájuk, miközben ha a törökök már akkor megengedték volna, hogy használják a 250 mérföldre lévő Incirlik repterét, akkor sokkal rendszeresebb támogatást tudtak volna biztosítani.

Közben viszont megváltoztak a frontvonalak is. A szír elnök is elismerte, hogy hadserege a 4 éve tartó háborútól annyira padlón van, hogy bizonyos területeket már nem tudnak tartani, így velük egyre kevésbé kell számolni Észak-Szíriában.

Egy ilyen biztonsági zónában pedig átvehetnék az ellenőrzést a törökök által támogatott szír felkelők, ráadásul oda annak a közel 2 millió szírnek egy része is visszatérhetne, akik jelenleg törökországi menekülttáborokban várnak. Ez pedig megállítaná a kurdok terjeszkedését is.

Új választások

A háború persze belpolitikai szempontból sem jön rosszul Erdogan elnök pártjának, az AKP-nek, ami a júniusi választásokon nem tudott abszolút többséget szerezni, míg a kurd HDP-nak sikerült megugrania a 10 százalékos bejutási küszöböt.

Bár Erdogan már július elején megbízta Ahmet Davutoğlut, hogy alakítson kormányt, de a koalíciós tárgyalások sehogy sem haladnak. Ha 45 napon belül nem tud összehozni egy kormányzóképes többséget, akkor az elnöknek novemberre új választásokat kell kiírnia.

Ez nem is jönne nekik olyan rosszul.

A kurd ellenzék az katonai akciók miatt máris azzal vádolja Erdogant és a kormányt, hogy az egész csak arra megy ki, hogy új választást írhassanak ki, amelyen a háborús hangulatnak köszönhetően a kurdok kiesnének a parlamentből, az AKP viszont a nacionalista szavazatokkal gond nélkül tudna kormányt alakítani.