Szerda kora este ideges menekültek tömege nézett szembe a magyar rendőrsorfallal a Keleti Pályaudvar főbejáratánál. Több menekült rövid időre elfoglalta a Kerepesi utat is, néhányan összeverekedtek egymással.

A menekültek a pályaudvar bejáratánál tömörülve követelték, hogy nyissák ki előttük a pályaudvart és engedjék őket felszállni a Németországba tartó vonatokra. A rendőrség nagy erőkkel vonult fel, de nem kellett erőszakot alkalmazniuk, érdemi rendbontás nem történt.

És végre elkezdték tájékoztatni a menekülteket arról, hogy mi lesz velük. Hangosbemondóba arabul elmondták, hogy nem mehetnek most Németországba.

Szombaton történt meg először, hogy a menekülteket nem engedték felszállni a Németország felé induló vonatokra, jeggyel sem. Addigra sokkal többen lettek, mint korábban voltak, hiszen két nappal korábban a német kormány jelezte, hogy a náluk lévő szíreket befogadják. Ezen felbuzdulva ezrek próbált feljutni valamelyik Münchenbe tartó szerelvényre. A hétvégén ezt a magyar rendőrség megakadályozta, majd hétfőn több vonatra mégis felszállhattak a menekültek, aztán kedden és szerdán megint nem.

Nem csoda, hogy szerda estére a fáradt és ideges menekültek követelőzni kezdtek. A Keletinél méltatlan körülmények között napok óta várakoztak, csak az önkéntesek segítségére számíthattak, és senki sem tájékoztatta őket arról, hogy miért lehetett egyik nap elutazni az ígéret földjére, Németországba, a másik nap pedig miért nem.

Sokat rontott a hangulaton, hogy szerda délután néhány menekültet, akik a pályaudvartól kicsit távolabb voltak, a rendőrök összefogdostak, és buszokba, rabomobilokba tereltek, hogy befogadó állomásokra, vagyis menekülttáborokba vigyék őket. Ez csak erősítette az idegességet.

A szerdai tüntetésen azután kezdtek megnyugodni az emberek, amikor végre arab nyelven tolmácsokkal és hangosbemondókkal tájékoztatást kaptak.

A magyar hatóság közölte, hogy mindenkinek befogadó állomásra kell mennie, ott megvárnia a menekültügyi eljárását, és legfeljebb azután mehetnek tovább másik országba.

Valóban így jár el szabályosan Magyarország, és a német kormány is e protokoll betartására szólította fel Budapestet. Ugyanakkor az is érthető, hogy füttyszóval és elkeseredetten vették ezt tudomásul sokan a menekültek közül, hiszen ők napok óta, többen kisgyerekekkel és frissen vett vonatjeggyel a kezükben vártak arra, hogy indulhassanak Németországba. És végignézték, hogy volt akinek ez hétfőn sikerült.

A Keletinél estére elterjedt a pletyka, hogy már bent áll egy szerelvény, amire hajnalban minden pályaudvarnál maradó menekültet felraknak a rendőrök, és elviszik őket a debreceni menekülttáborba. Ezt azonban hivatalosan senki sem erősítette meg.

A menekültek egy része abban bízik, hogy a vonat esetleg Németországba viszi őket, de a helyszínen lévő önkéntesek igyekeznek elmagyarázni nekik, hogy ez kizárt. Este tíz körül az terjedt, hogy a debreceni vonat már éjfélkor elindul és a szerelvényt a Belügyminisztérium rendelte meg, és hajnali fél hármas debreceni érkezést terveznek.

Késő estére a hangulat nyugodt lett, csak néhány magyar veszett össze egymással. A gyerekeknek az önkéntesek körjátékokat és vetítést szerveztek, a felnőttek pedig kisebb csoportokban, a pályaudvar bejáratától hátrébb húzódva beszélgettek.