A 2015 nyarán Európa felé induló menekültek jelentős része arab és muszlim. Sorsukról, jövőjükről Európában is sok cikk született, de ezeknél talán érdekesebb, hogy mit gondolnak az arab/muszlim értelmiségiek, akik életvitelszerűen foglalkoznak a közel-keleti helyzettel, és nem csak akkor, amikor helyzet van.

Ezeket az elemzéseket és véleményeket átfutva persze gyorsan kiderül, hogy jelentős részük nem sokban különbözik a nyugati művektől. Az “európai civilizációt jönnek elpusztítani” típusú megszólalásokból persze kevesebb születik, de az összes többi vélemény, a “kifejezetten jól jönnek az elfáradó kontinensnek”-től a “nem kellett volna lebombázni Irakot az olajért”-ig ott van a muszlim/arab/közel-keleti diskurzusban is.

Európai szemmel a legérdekesebbek azok a vélemények, amelyek másra mutogatás helyett saját népük/vallási közösségük felelősségét elemzik. Nagyon sok ilyen elemzés is született, amelyek jól ellensúlyozzák az olyan fárasztó megnyilvánulásokat, mint például a 2006-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett török Orhan Pamuké aki szerint

“Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az emberek miért vesztették el a hazájukat. Azért, mert Bush elnök háborút akart a Közel-Keleten, hogy így népszerűbb legyen és többen szavazzanak rá.”

Szerencsére sokan vannak, akik nem az évtizede lejárt lemezt ismételgetik, és akiknek a véleményét a legtömörebben ez a szaúdi karikatúra foglalta össze:

Az alábbi idézetek az elmúlt néhány hétből származnak.

"Isten áldja az olyan országokat, mint Németország, Svédország és Izland, amelyek tárt karokkal fogadták a menekülteket, de ez a tragikus helyzet nem Európa felelőssége. Ezek a szerencsétlen emberek arabok, muszlimok és keresztények egyaránt. és az arab vezetők tehetetlensége miatt kényszerülnek szírek és irakiak arra, hogy máshol keressék a biztonsághot.

Hogy várhatjuk el az EU-tól, hogy elvégezze a mi feladatunkat? Arab népünk semmit nem tett azért, hogy Aszad bűnőző rezsimje, amely ezt az évezredeken át gyönyőrű országot romba döntötte, eltakarodjon Szíriából. Generációk munkája kell majd ahhoz, hogy Szíria egyáltalán hasonlíthasson az országra, ami egykor volt - ősi mecsetek, templomok és kolostorok örökre elvesztek, miután ezek a magukat arcátlanul muszlimnak nevező lények mindet elpusztították."

Kalef Ahmed al-Habtúr üzletember, publicista, az Egyesült Arab Emírségek talán legismertebb emberi jogi aktivistája.

"Amikor olvastam a híreket [az orsztrák autópályán leparkolt szlovák kisbuszban meghalt 71 menekültről], egyből eszembe jutott a palesztin író, Hasszan Kanafani 1962-es novellája, az ‘Emberek a napsütésben”. A történet három szegény palesztinról, egy 16 éves fiúrol, egy huszonéves harcosról és egy idős parasztról szól. Mindannyian reménytelen életet hagynak hátra, hogy Kuvaitban próbálhassanak szerencsét. Az emberecsempész kamionja kemenceszerű rakterében rejti el őket, és miközben a határon várakoznak, a három utas megfullad. Miután a csempész kidobja a hullájukat egy szemétdombon, elgondolkodik azon, hogy vajon miért nem kopogtak a kamion, a szimbolikus börtön falán. Azért kellett meghalniuk, mert túl messze kerültek otthonuktól, teljesen reménytelennek érezték a helyzetüket, és a saját maguk választotta emigráció csak a vesztükhez vezethetett? Vagy mert úgy döntöttek, hogy még mindig jobb valamennyire szabad akaratukból öngyilkosnak lenni, mint a lebukást és a további megaláztatásokat kockáztatni? A csempész újra és újra felteszi a kérdést: miért nem kopogtak a kamion falán? Miért nem mondtak semmit? Miért? Miért? Miért?"

Hisám Melhem, libanoni újságíró, a szaúdi tulajdonban lévő Al Arabiya tévétársaság sztárja.

"Mi arabok mindig hangsúlyozzuk a mélgóságunkat, de hol van az Arab Liga becsülete most, amikor arab testvéreiket úgy lökdösik erre-arra, mint bábukat a sakktáblán? Az országainknak sok pénze és szabad területe van, így nem meglepő, hogy egyre több európai teszi fel a kérdést: “hol vannak az arabok?”

Az európai vezetők csak szónokolnak és csúcstalálkozókra járnak.Törökország kétarcú játékot játszik, az ISIS-re hivatkozva gyilkolja kurd ellenségeit. És az arab világ… hát, mit is mondhatnék. Azt nem tudom, hogy a színfalak mögött mi folyik, de a felszínen úgy tűnik, hogy Jordánia, Libanon és az Öböl Menti Együttműködési Tanács vezetőin kívül mintha észre sem vennék Szíriát."

Szintén Kalef Ahmed al-Habtúr.

"Az emberségesség ilyen szép gesztusai bizonyítják, hogy ezek igenis univerzális értékek, hogy minden élet ugyanolyan értékes, függetlenül nemzetiségtől, vallástól vagy bőrszíntől. Az, hogy az arab világban nem voltak ilyen gesztusok, végleg lerombolt egy mítoszt - azt, amely az egész Közel-Keletet az “arab nemzet” birodalmának gondolja. Ez a narratíva, amelyet a régió vezetői Izrael megszületése óta egyhangúan hirdetnek, hazugság. Az arabok reakciója erre a menekültválságra sötét pillanat a Közel-Kelet történetében, amelyre örökké emlékezni fognak azok a szír csecsemők, akik most nyugaton azzal a tudattal fognak felnőni, hogy a népük nem sietett a segítségükre."

A Daily Star című vezető libanoni napilap szerkesztőségi álláspontja.

"A szíriai, muszlim és arab menekülteket nem egy társadalmi, gazdasági és politikai okokból összetevődő álom vonza Európába és azon belül is Németországba. Azért választják ezt az egyébként jobboldali neurózisokkal is terhelt kontinenst, mert azt látják, hogy közvetlen szomszédaik - Törökországtól kezdve Iránon át Szaúd-Arábiág - a felelősek azért a véres nyomorúságért, ami elől menekülnek.

Az arab és a muszlim világ ma mély morális válsággal küzd, amit csak súlyosbít a reményekkel tele induló Arab Tavasz utóélete. Azokat a reményeket mára az ISIS-nek köszönhetően kétségbeesés váltotta fel.

A mai iráni rezsim segíti és támogatja az Aszad-diktatúrát, de nem hajlandó felvállalni ennek következményeit, tökéletesen megjelenítve azt az undorító politikai kultúrát, amelyben az emberi élet semmit nem ér, és csak a zsarnokság túlélése számít."

Hamid Dabashi, iráni származású amerikai filozófus, egyetemi tanár.

"A világon majdnem minden negyedik ember muszlim. Becslések szerint 2050-ben már a világ harmada az lesz. Miért érezzük azt, hogy minél többen vagyunk, annál rosszabb nekünk? Olyanok vagyunk, mint a tenger hullámainak taraja: arra sodródunk, amerre az áramlatok visznek, anélkül, hogy bármi befolyásunk lenne ezekre, vagy egyáltalán előre tudnánk velük tervezni.

Mi velünk a baj? Gyakran emlegetjük a gyarmatosítást, az imperializmust, a megszállást. De ez tévedés. A világ sok része szenvedte meg a külföldi befolyást, de aztán képesek voltak a saját lábukra állni. Kína és Dél-Korea, például. Vagy India és Brazília. Ma ők irányítják a sorsukat, és el tudják látni saját magukat. A világ fejlődő hatalmakként beszél róluk. Valamikor, valami megváltozott, és ma már nem a világ áldozatai ők, hanem a világ alakítói.

Valami olyasmi, amit a modern iszlám képtelen megtalálni.

Aszadok és Baghdadik, Sziszik és Zawahirik szakítanak minket széjjel. Leggyengébbjeinknek menekülniük kell, vagy elbújni a bombák, rakéták és felrobbanó autók elől, és van, akit a tenger mos partra, Ha egy dologba kapaszkodhatunk, az az, hogy a bajainkat nem természeti katasztrófák vagy előreláthatatlan események okozzák, hanem emberi tévedések és emberi gonoszság."

Haroon Moghul, az egyik legtöbbet foglalkoztatott muszlim író, tudós és megmondóember.