Szvetlana Alekszijevics írónő és oknyomozó újságíró, írt többek között az afganisztáni háborúról és a csernobili katasztrófáról is.

"A valóság mindig mágnesként vonzott, kínzott és hipnotizált, ezt szerettem volna megragadni a papíron", idézi fel egy korábbi interjúját a Könyvesblog. Az írónő a világot egyéni hangok kórusaként és a mindennapos, apró-cseprő dolgok kollázsaként érzékeli, könyveiben a második világháborúról, a szovjet-afgán háborúról, és a csernobili katasztrófáról mesél, olyan pontosan és alaposan, ahogy csak egy oknyomozó újságírótól telik, írják.

Fiúk cinkkoporsóban című, regényében "Afganisztánt megjárt katonákkal és a meghalt fiaikat gyászoló anyákkal folytatott beszélgetéseit fűzte dokumentumregénnyé, elsősorban azt a kérdést vizsgálva, miként válhat az ember számára természetessé a gyilkolás".

1983-ban befejezte A háború nem asszonyi dolog című könyvét, de két évig egyetlen kiadó sem kért belőle, idézzük ismét a Könyvesblogot. "Az írónőt pacifizmussal, naturalizmussal és a hősi szovjet asszonyok semmibevételével vádolták, az ilyen vádaknak pedig azokban az időkben nagyon súlyos követezményei voltak." Kötetét megsemmisítették, csak 1985-ben jelenhetett meg.

Könyveit 35 nyelvre fordították le, magyarul az említett A háború nem asszonyi dolog és a Fiúk cinkkoporsóban jelent meg. Csernobili riportjából az idén januárban megjelent Jelenkorban olvasható egy részlet. Hamarosan olvasható lesz Elhordott múltjaink című kötete is.

"Az utóbbi években megváltozott nálunk az élet, Oroszország újra belevetette magát a múltba. Az új út, amit Putyin kínál, nem más, mint visszatérés a szovjet mintához, bár talán inkább azt mondanám, hogy a fejlődésnek egy archaikus formáját éljük"

- mondta a Könyvesblognak még a díj bejelentése előtt adott interjúban.