Lehetetlent semmiképpen sem szabad kérni 2015 őszén. Senkitől sem várható el, hogy miután sokéves útkeresés után a közvagyon dézsmálásban végre megtalálta Saját Személyes Útját, bármiért vagy bárkiért letérjen arról. Akinek lopni kell, az lopni is fog, ettől semmilyen erővel nem lehet eltántorítani.

Annyi viszont megadathatik nekünk, akiktől lopnak, hogy legalább minimális befolyásunk legyen a tőlünk elvett pénz sorsára. Ahogy egy Nemzeti Konzultáción beleszólhat a nép abba, hogy hány bevándorló léphessen be Magyarországra, ugyanúgy természetes, ha a választópolgárok megmondhatják, hogy a padlásukról lesöpört forintokból hol ne nyaraljon szeretőjével az államtitkár.

Igazságtalan lenne teljesen gúzsba kötni a közpénzek elsíbolóinak kezét. A képviseleti demokrácia lényege, hogy aki felül van, az nemcsak felelősen képviseli a nép akaratát, hanem joga van döntéseket is hozni annak nevében. Ha a nép tudná jobban, mit kell tenni az ellopott pénzzel, minden bizonnyal a nép lenne abban a pozícióban, amelyből már lopni lehet. A nép azonban csak azt mondhatja meg, hogy stadiont szeretne, hogy milyet, hogyan, hova és mikorra, azt már a választott képviselő köteles elintézni, hiszen ezért kapja a lopáson felüli fizetését.

Mi, közel nyolcmillió magyar választópolgár nem mikromenedzselni szeretnénk a zsebünket felmetszők mindennapjait, csupán annyit kérünk, sőt, KÖVETELÜNK, hogy ne költsék ízléstelenségekre a tőlünk ellopott pénzt.

ÖLTÖZKÖDÉS

A tőlünk ellopott pénzből tilos Louis Vuitton vagy Gucci márkájú ruhadarabokat, kiegészítőket vásárolni. Érthető, hogy a frissen meggazdagodott tolvaj azt veszi meg, ami az utcán szembejön és amit a tévében lát, de egy igényes bűnöző éppen hogy ne azt vegye, ami szembejön az utcán vagy valami videóklip-csatornán. Nem véletlen, hogy ezek a márkák pompáznak a két legnagyobb Andrássy úti üzlethelyiségben, de a magyar nép joggal várja el, hogy tolvaj képviselői adjanak magukra, és divathorizontjukat magasabbra emeljék Budapest VI. kerületénél (lásd még: Moncler-kabát).

Szép dolog a hazai termékek támogatása, de amíg a magyar divattervezők nem érik el azt a szintet, amire már megéri lopott pénzt költeni, addig hazafias felbuzdulásból sem szabad kreációikat vásárolni. Egy-egy ruhadarab vagy kiegészítő elfogadható, férficipőben például vannak jó versenyzőink, de nem szeretnénk többé magyar politikust, magyar politikusfeleséget hazai, magát haute couture-nak képzelő tervező divatbemutatóján, az első sorban terpeszkedve látni. Tőlük vásárlásról pedig végképp szó sem lehet.

INGATLAN

Százmillió forint ellopása felett tilos 3 méternél alacsonyabb belmagasságú hálószobában aludni. Innentől kezdve minden újabb nullányi lopott pénz után 100 centivel emelkednie kell a gyermekünk nevére íratott ingatlan belmagasságának, tehát egy 100 milliárdot lenyúló, kapitális politikai bűnöző palotájának minimum 6 méter magas, fejedelmi belső terekkel kell rendelkeznie.

Minisztériumi osztályvezetői rang felett senki nem lakhat újépítésű lakásban, lakóparkban. Azokat az ingatlanokat vegyék csak a lakáshiteles kis senkik.

VAKÁCIÓ

Érthető, hogy miért megy Dubajba aki hirtelen pénzhez jut. Ott sokan vannak hasonlóan törvénytelen és újgazdag helyzetben, az ő társaságukban pedig valahogy jobban esik a közvagyon elherdálása. Dubajban nincsenek unalmas múzeumok, sőt, szinte semmilyen egyéb kulturális kikapcsolódási lehetőség, fogyasztáson kívül nincs is mit csinálni. Ráadásul viselkedni sem kell: ott nincs túl hivalkodó aranylánc, és senki nem néz csúnyán, ha a bangladesi szolgával valaki úgy bánik, mint egy kutyával.

A civilizált viselkedést még csak ugató magyar tolvajnak Dubaj így kézenfekvő úticél, azonban mi joggal várjuk el, hogy a pénzünket lenyúlók ennél többre vágyjanak. Nem azt kérjük, hogy egy párizsi hosszú hétvégén egyik múzeumból a másikba rohanjanak, és vásárlásra (lásd: ÖLTÖZKÖDÉS) se maradjon idő, de azt szeretnénk, hogy a mi pénzünkből senki se maradhasson örökre bunkó.

A Dubaj-törvény kiegészítése: A dél-francia Riviéra felkeresése csak abban az esetben elfogadható, ha ott bérelt Lamborghiniben száguldozáson, tengerparti heverészésen, valamint a nizzai, Cannes-i és Monte Carlo-i butikok felkeresésén túl valamilyen értelmes elfoglaltságot is talál magának a politikai bűnöző. És ebben az esetben is csak évtizedenként egyszer, hiszen a világ tele van hasonlóan érdekes, felfedezésre váró, kellemes klímájú nyaralóhelyekkel.

KÖZLEKEDÉS

Az élet szinte valamennyi területén megfontolandó jótanács itt kijátszhatatlan törvény: kevesebb olajsejket, több német milliomost! A magyar közutakat egyébként sem aszfalthoz simuló sportautókra tervezték, ezek helyett érdemes praktikus, ám nem Hummer-szinten praktikus autót vásárolni.

Igazi banánhéj a jacht- és magánrepülő-kérdés. Sajnos Magyarország átmenetileg nem rendelkezik tengerparti kikötővel, a Balatonon pedig megfordulni sem tud egy tisztességes hajó, így maradjunk annál az aranyszabálynál, hogy jachtot csak akkor vegyünk, ha van magánrepülőnk is, amivel bármikor elugorhatunk hozzá. Privát gépet nem tulajdonolni, hanem bérelni kifejezetten stílustalan, az ilyesmin joggal háborodik fel az egészet finanszírozó választópolgár, aki joggal mondhatja, hogy tőle inkább lopjanak többet, csak adják meg a módját.

SZÓRAKOZÁS

Világos, hogy közös pénzünk lenyúlói miért keresik annyira egymás társaságát, hogy legszívesebben szabadidejüket is egymás közelségében töltik. Mi viszont KÖVETELJÜK, hogy ezek az emberek ha nem is rendszeresen, de legalább alkalmanként jöjjenek le közénk, a nép közé. Budapesten ma már vannak színvonalas éttermek, bárok, szórakozóhelyek, mindenféle kulturális programok, ám ezeken sajnálatosan ritkán találkozunk a jelentősebb tolvajokkal.

Nem lehet mindig Gianninál, a Nobuban meg a Kyotóban enni, érdemes néha kipróbálni új helyeket is. Cserébe mi megígérjük, hogy nem fogunk ujjal mutogatni, pláne nem visszaköveteleni semmit, ami egyébként a miénk.

Bónusz jótanács: Miután a pincér kihozta a számlát, léci NE hangosan mondjátok be, hogy mennyiből kértek vissza, mert olyankor egy kicsit rosszul érezzük magunkat, és ezt Ti sem szeretnétek.

GYERMEKNEVELÉS

Ebbe aztán végképp nem szeretnénk beleszólni, de gyermekeitek meg fogják hálálni, ha nem kezditek el már óvodában sikeres magyar fiatalnak öltöztetni őket.

HIÚ BEFEKTETÉSEK

Nem baj, ha elsőre nem ugrik be, de ez az, amit az angol vanity investment-nek nevez, olyan befektetésnek, aminek kimutatható gazdasági haszna nincs, viszont jól mutat a egy parti golf után a klubházban (ha már itt tartunk: ne golfozz, magyar vagy. És klubházba se menj, mert nem tudnál viselkedni).

Tulajdonképpen a pénzünkből megvalósított valamennyi befektetés ilyen, hiszen ezeknél valójában soha nem szempont a gazdasági haszon. Legalábbis nem úgy, ahogy egy igazi befektetésnél értjük, tehát hogy a befektető a pénzét, és végső soron a bőrét viszi a vásárra. Így csak egyetlen egy dolgot kérnénk ezekkel a hiú befektetésekkel kapcsolatba: focira csak akkor, ha futja a Chelsea-re.