Negyedik éve készíti el a Habitat for Humanity Magyarország jelentését a hazai lakhatási szegénységről. A 2014-es helyzetet összefoglaló jelentésük csütörtökön jelent meg. 

A jelentés döntően a közintézményektől igényelt közérdekű adatokra, valamint az Eurostat és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közölt információkra épül. 

Hogy mit jelent a lakhatási szegénység, arról elég pontos képet ad az ENSZ definíciója, ami a lakhatás jogi biztonságát, a lakásminőséget, a lakhatás megfizethetőségét, a megfelelő lakhatási lehetőségek elérhetőségét, a lakások elhelyezkedését, valamint a sérülékeny csoportok lakhatási helyzetét tekinti tényezőnek. Lakhatási szegénységről akkor beszélhetünk, ha ezek a szempontok nem teljesülnek. 

Lakás van, csak üresen áll

A Habitat jelentésében azt írja, hogy a korábbi évek megállapításai még mindig érvényesek: 

nincs mennyiségi lakáshiány, van elegendő lakhatási célra hasznosítható ingatlan, de mind a magán, mind az önkormányzati tulajdonú ingatlanok jelentős része üresen áll, vagy meglehetősen leromlott állapotú. 

Nagyon kevés a megfizethető lakhatási lehetőség, elsősorban az olcsó bérlakások hiányoznak. 

A magyar lakosság mindössze 11 százaléka lakik bérlakásban, ez az egyik legalacsonyabb arány Európában.

Továbbra is több mint 1,5 millió ember él lakhatási szegénységben, és megközelítőleg 30 ezer annak legszélsőségesebb formájában, hajléktalanságban.

Az elemzés szerint miközben a lakhatási szegénység enyhítése érdekében kulcsfontosságú lenne egy működő és kiterjedt szociális bérlakásrendszer kialakítása, az ehhez feltétlenül szükséges önkormányzati bérlakásállomány tovább csökkent, elsősorban a lakásprivatizáció miatt. 2013-ra már csak 126 500 önkormányzati bérlakás maradt. Az önkormányzati lakásoknak csak alig több mint felét - vagyis a teljes lakásállománynak pusztán 1,5%-át - teszik ki a szociális alapon kiadott bérlakások. 

A megmaradt önkormányzati bérlakások nagy része leromlott állapotban van, felújítás csak az állomány 2%-án folyt 2014-ben. 

Energiaszegénység

A másik súlyos, főleg a szegénységben élőket sújtó lakhatási problémát a gyakran rendkívül rossz lakhatási körülmények okozzák. Különösen a gyerekes családokra nézve jelent veszélyt, hogy mintegy 555 ezren laknak beázó tető alatt, vagy vizes, penészes falak között. Ez gyakran vezet valamilyen légzőrendszeri megbetegedés vagy allergia kialakulásához. 

Az Energiaklub és a KSH szerint a magyarországi háztartások 21%-a, vagyis közel 800 ezer háztartás tekinthető energiaszegénynek. A nagycsaládos háztartások és a gyermekeiket egyedül nevelő szülők háztartásai közt a legmagasabb, 31%, illetve 36% az energiaszegények aránya. 

Az Eurostat adatai szerint 2014-ben a magyar lakosság közel fele, 44,6%-a élt túlzsúfolt lakásban, ami alapján az Európai Unió sereghajtói között foglalunk helyet. A lakás zsúfoltsága szorosan összefügg a jövedelmi helyzettel: a szegényebb háztartások 67,4%-a míg a felső jövedelmi ötödben élőknek mindössze 26%-a él így. 

Bár folyamatosan javul a közmű-ellátottság Magyarországon, még mindig 522 ezer ember él olyan lakásban, amely nem rendelkezik saját WC-vel, 404 ezren pedig olyanban, amelyben nincsen zuhany vagy fürdőkád. 

240 ezer lakásban nincs vezetékes vízszolgáltatás, a lakók csak közkutakról tudnak vízhez jutni. 

Több mint egymillió háztartásnak nincs hozzáférése a szennyvízhálózathoz,

tehát a községekben élők több mint fele (52%) csatornázatlan ingatlanban lakik,  emiatt sokszor magas összegű talajterhelési díjat kell fizetnie.

196 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs áram. 

A számok azt mutatják, hogy nem csak a legrosszabb anyagi helyzetben lévő háztartások küzdenek ezzel a problémával. A lakhatási költségek a kormányzat által meghirdetett rezsicsökkentés ellenére sem enyhültek jelentős mértékben. Ennek következtében jellemző a családok nagymértékű eladósodottsága. 2014-ben a magyar lakosság közel egynegyedének (24,9%) volt valamilyen típusú hátraléka (hiteltörlesztés, lakbér, illetve közműtartozás), ami több mint két és félszerese az uniós átlagnak.

Nem segített a rezsicsökkentés

A lakhatási szegénység szempontjából 2014- ben a legmeghatározóbb negatív fordulatot a központilag szabályozott és támogatott lakásfenntartási támogatás és adósságkezelő szolgáltatás eltörlése jelentette, amelyek korábban félmillió háztartásnak nyújtottak segítséget. Az új szabályozás szerint (amely csak 2015 márciusától lépett életbe) az egyes önkormányzatok döntési hatáskörébe tartozik, hogy a települési támogatásuk keretében nyújtanak-e egyáltalán, és ha igen, milyen feltételekkel, lakhatási támogatást lakosaiknak.

A speciális helyzetű, sérülékeny csoportok lakhatási helyzete sem javult 2014-ben. A hajléktalan emberekkel szemben 2014 során intenzívebbé váltak a hatósági intézkedések. 

Továbbra is súlyos a magyar romák lakhatási helyzete. Egy korábbi felmérés alapján a 29%-uk él rossz minőségű és/vagy szegregált lakhatásban, ugyanez a nem roma lakosság esetében csak 8%. 

A budapesti adatokat vizsgálva elmondható, hogy 2008 és 2013 között a legtöbb esetben a „szülők lakásproblémáival” indokolták gyerekek állami gondozásba vételét. Tehát általános gyakorlat, hogy gyermekeket lakhatási gondok miatt kiemelnek családjukból, és állami gondozásba vesznek. 

Az eladósodott devizahitelesek megsegítésére a kormányzat ugyan több határozatot is hozott, de még 2014-ben is nagyon sokan voltak nehéz helyzetben. A kb. 180 ezer nem teljesítő jelzáloghitel-szerződés egy jelentős részén sem a devizahitelek forintosítása, sem a banki elszámolás nem segített. 

A magyar lakáspolitika vezérelvének leginkább hű lenyomata a központi állami kiadások lakhatásra szánt összegeinek elosztása: háttérbe szorult a szegények  helyzetének javítása, és egyre több a jobb módúaknak kedvező intézkedés. 

A kiadások között ugyanis 2014-ben is többségben voltak a tulajdonszerzést ösztönző támogatások - a hitel- és lakáspénztári támogatások - amelyek a bérlakások arányának további csökkentése által fenntartják a magyar lakáshelyzet torz jellegét. 

Összességében elmondható, hogy 2014-ben a lakhatási szegénységben élők helyzete nem javult Magyarországon.

Mit kellene tenni?

A Habitat szakemberei a jelentésben ajánlásokat is megfogalmaznak, amelyekkel szerintük gyorsan javíthatnának a helyzeten. 

• Koherens lakáspolitika. A lakhatással kapcsolatos kormányzati döntések összehangolása. 
  
• Normatív lakásfenntartási támogatás.
  
• Adósságkezelési szolgáltatás.
  
• A szociális bérlakások számának jelentős növelése. Akár a jelenleg üresen álló lakások fölhasználásával. 
  
• A lakhatási szegregáció felszámolása. 
  
• Szociálisan célzott állami lakhatási kiadások. Az állami támogatások ne elsősorban a lakástulajdonra és a középosztályt segítő programokra fókuszáljanak, hanem a rászorulókra.

(A teljes jelentés a Habitat for Humanity Magyarország honlapján olvasható el.)