• Szabadon lévő farkast nem lehet befogni altatópuskával – mondja Horkai Zoltán farkasspecialista, a Discovery Channel sztárja a szökött pécsi ragadozó esetéről.
  
• Az állatvédők viszont kirúgnák, és meg is nyúznák Szatyor Miklóst, a vadászból lett igazgatót. Akik értenek is hozzá, már sokkal árnyaltabban látják az ügyet.
  
• De ami a legjobb: a hirhedt, 1995-ös pécsi farkastámadás többek szerint kamu sztori volt, az emberekre igazából egy helyi fejes kutyája támadt rá. Ez persze lehet városi legenda is.

Már-már olyan a hangulat Szatyor Miklós, a pécsi állatkert igazgatója körül, mintha ő lenne a zimbabwei nemzeti parki oroszlánt kicsalogató, majd íjjal lelövő amerikai orvos gonosz magyar ikertestvére. Szatyor, aki szenvedélyes vadászból lett denevérspecialista, környezetvédő majd a pécsi miniállatkert vezetője, saját kezűleg lőtte ki azt a farkast, amelyik Olaszországból való múlt pénteki megérkezése után nem sokkal váratlanul örjöngeni kezdett, majd a villanypásztort is szétszakítva kiugrott a 2,5-3 méteres kerítésen, és elszökött.

Állatvédő szervezetek azóta kemény hangon követelik az igazgató kirúgását.

Az indulatok felkorbácsolásához hozzárulhatott, hogy Szatyor az eset után némileg ellentmondó sajtónyilatkozatokat tett. A nyomtatott Blikk hétfői cikkében elmondottakból úgy érteni, hogy miután megközelítette a farkast, amelyik agresszíven fogadta, az állat az altatólövedék hatótávolságánál jóval messzebb maradt, majd elfutott volna, így nem volt más választása, mint éles lőszerrel rálőni. Ehhez képest később olyan értelmű nyilatkozatot adott ki, miszerint eleve nem is volt vele altatópuska vagy ahhoz értő segítő, hanem csak golyós fegyver. (Ezek tisztázás végett is megkerestem az érintettet, aki eddig nem reagált.)

De még ezeknél is erősebb hatást gyakoroltak a neten róla terjedő képek, mégpedig ez:

És ez a sorozat:

Nemcsak a nyíltan vadászatgyűlölő privát kommentelők és facebookos megosztók, de még az igazgató kirúgását követelő Állatvédő Liga is megemlítette, hogy 

sokan különösnek tartják, hogy az igazgató előszeretettel pózol állati trófeák, például tigris, antilop, zebra „társaságában”.

Annak ellenére, hogy két kattintással kideríthető mindkét, első látásra tényleg bizarr kép háttere: Szatyor az elsőn egy, az állatkertben elpusztult állatot vontat, a másodikon pedig olyan állatbőrök előtt látható, amelyeket az elődje készítetett ki, az intézményben elpusztult példányokból. Nyilvánvalóan vitatható ízlésbeli kérdés, hogy egy állatkerti igazgatónak jól áll-e ilyen bőrök előtt pózolnia, de az is tény, hogy például a Fővárosi Állatkertben is láthatók helyben elpusztult majd kipreparált állatok, például egy igen nyomasztó orangután. Az is igaz persze, hogy Persányi főigazgató véletlenül sem szokott preparált bőrök előtt feszíteni.

Több olyan szakemberrel sikerült beszélnem, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak vadon élő farkasokkal. Őket igencsak aggasztja az ügy, mivel attól tartanak, hogy a közvélemény a vadon, például a Bükkben és a Zemplénben élő farkasok ellen fordul az olyan szalagcímek miatt, mint a

„Kilőtték a rettegett mecseki farkast”.

Azt ugyanis minden, az állatokkal gyakorlati tapasztalatokat szerzett forrásom egybehangzóan szögezte le, hogy a vadon született, szabad farkasfalkában szocializálódott állatokkal való találkozás egészen más tészta, mint egy ember által nevelt vagy szökött állatkerti példánnyal való randevú. Előbbi a gyakorlati tapasztalatok szerint lényegében teljesen veszélytelen, az erdőben is, de még akkor is, ha az ember egy településre élelemszerzés végett bekódorgó példánnyal találkozik. „Az interakció nem szerencsés és elvi szinten veszélyes lehet ugyan” – mondta egyik beszélgetőtársam, de azonnal hozzátette, hogy a valóságban sosem történt semmi baj. A farkasok ugyanis tartanak az embertől és egyszerűen  elkerülik. Tudomásom szerint pár ilyen dokumentált eset fordult elő 2010 óta Magyarországon, és mindegyik abszolúte konfliktusmentesen zárult. Maximum az okozhat némi izgalmat, hogy a fiatal példányok kiváncsiak, így elfordul, hogy nem azonnal menekülnek el, hanem előbb megbámulják a vadászt vagy kirándulót.

Egészen másként viselkedhetnek viszont a fogságban született vagy tartott egyedek. Ezért kerestem meg Horkai „Farkasember” Zoltánt, a Discovery révén lassan világhírű farkastartót/idomárt – ő maga utálja az idomározást és koordinátornak nevezi magát –, akinek húszéves tapasztalata van fogságban tartott állatokkal. Horkai igen indulatosan beszélt azokról a természetvédőkről, akik szerinte most úgy petícióznak Szatyor kirúgása mellett, hogy fogalmuk sincs arról, hogyan viselkedik egy szökött farkas, nem ismerik ezt a konkrét példányt, és azt sem tudják, hogy mire is használható az altatólövedék.

„Húsz éve foglalkozom farkasokkal, mindenem odaadnám értük, borzasztóan sajnálom, hogy ennek a farkasnak el kellett hullania, de talán én sem döntöttem volna másként” – mondta Horkai. A szakember szerint szabadon lévő farkast eleve nem lehetséges befogni altatópuskával, ilyet csak azok követelnek, akiknek fogalmuk sincs a témáról. 

A fogságban nevelkedett állatok reakciói ugyanakkor kiszámíthatatlanok. 

„Az én állataim között is van olyan, melyik, ha kiszökne, bárkinek nekimenne. Pici Pocok például megölne mindenkit. Ellentétben Nelsonnal vagy Rufusszal. Van olyan, amelyiket meg is lehetne simogatni, míg akad, aki az embert nem bántaná, de a vele lévő kutyát azonnal megtámadná. Olyan is, amelyik a felnőtteket elkerülné, de azonnal ugrana a gyerekekre”  

– magyarázta az idomár-koordinátor. Ha a kutya gazdája az állata védelmére kelne, akkor viszont a kutyautáló farkas életveszélyes lehetne az emberre is.

Az igazgatónak nem lehetett személyes tapasztalata a frissen érkezett példánnyal – magyarázta Horkai. Szatyor szerinte ennyi idő alatt maximum annyit tapasztalhatott meg az állatból, hogy az szokatlan vadsággal és módon szökött meg. Horkai azt mondja, ha nem ismeri személyesen a szökevényt és gyorsan kell cselekednie, ugyanezt tette volna: „Van egy 2 és egy 4 éves gyerekem és 20 farkasom, akikért mindenem odaadnám, de sosem helyezném az állat életét az emberi élet elé”.

Horkai két éve három farkast fogadott be a pécsi állatkertből, mert agresszíven viselkedtek a gondozóikkal. Most, a szökés után is megkeresték Pécsről, ekkor tanácsot adott arra, hogy különböző csalikkal hogyan lehetne esetleg csapdába csalni a szökevényt.

Az ügy talán legizgalmasabb mellékszála az a hirhedt 1995-ös halálos pécsi farkastámadás – az egyetlen feljegyzett hasonló eset az utóbbi évtizedekből – amikor egy, szintén az állatkertből megszökött állat egy helyi családra támadt. A sztorit most úgy idézi a bulvársajtó, hogy a hat embert, köztük négy gyereket megsebesítő farkas széttépte a nagymamát. Ehhez képest most az összes, egymástól független beszélgetőtársam evidenciaként említette, hogy a szakmában mindenki tudja, annak idején igazából nem farkas, hanem kutya támadta meg azt a családot, az asszony pedig nem a harapásokba, hanem szívrohamba halt bele. A szakmában eszerint tényként kezelt – pécsiek szerint viszont teljesen alaptalan – pletykák szerint a kutya gazdáját, egy nagykutyának számító embert fedezendő áldoztak volna fel bűnbakként egy állatkerti farkast.