Rácuppant Brüsszel Orbán vejének ügyeire

  • Már hónapok óta nyomoz az EU csaláselleni irodája az Elios Innovatív nevű cégnek gyanús módon adott pályázatok ügyében
  • Ez az a cég, amely a pályáztatás időszakának nagy részében Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a résztulajdona volt
  • A Direkt36 kiderítette, hogy egy másik uniós vizsgálat is zajlik az ügyben
  • Ha ennek során bebizonyosodik, hogy visszaélés történt, akkor várhatóan pénzben mérhető kár éri Magyarországot
  • A cikket Pethő András és Vorák Anita készítette

2015 júniusára már valamennyire elhalványultak a kormányoldal népszerűségét néhány hónappal korábban megtépázó kínos ügyek, közben azonban a színfalak mögött épp akkoriban kezdett el kibontakozni egy történet, amely okozhat még problémákat a párt vezetésének. Ebben az időszakban vált ugyanis egyértelművé, hogy az Európai Unió komolyan érdeklődik a miniszterelnök veje, Tiborcz István ellentmondásos üzleti ügyei iránt.

A nyár első heteiben Budapesten jártak az OLAF, az Európai Unió csalásellenes szervezetének nyomozói, akik azokról a gyanús körülmények között lebonyolított közbeszerzésekról érdeklődtek, amelyeket a pályázatok idején Tiborcz résztulajdonába tartozó Elios Innovatív Zrt. nyert el. 

Ezzel egy időben mozdult rá az ügyre az EU egy másik szervezete is. Az Európai Bizottság illetékes főizgatósága júniusban indított egy vizsgálatot – ahogy ők hívják: auditot – a túlnyomórészt uniós forrásokból finanszírozott pályázatok ügyében. Ennek célja nemcsak az esetleges szabálytalanságok feltárása, hanem az okozott károk jóvátétele is. Ez azt jelenti, hogy az eljárás akár olyan következménnyel is zárulhat, hogy Magyarország büntetésként elesik bizonyos uniós forrásoktól.

Közben egy magyar rendőrségi nyomozás is zajlik a pályázatok ügyében, de az EU érdeklődése azt jelenti, hogy egyszerre több oldalról – köztük a magyar kormánytól minden formában független szervek részéről – is vizsgálják az Orbán-család egyik tagját is érintő történéseket.

Tiborcz István ugyan tavasszal kiszállt az Elios Innovatívból, de a magyar és uniós hatóságok által vizsgált ügyek nagyrészt még arra az időszakra esnek, amikor ő is tagja volt a cégnek. Az Elios akkoriban nyert el sorozatban milliárdos állami megbízásokat úgy, hogy az esetek túlnyomó részében senki mással nem kellett versenyeznie a munkákért. Ezeknek az eljárásoknak a lebonyolításában merült fel a szabálytalanságok gyanúja, de a vizsgálatok kiterjednek az Elios által végzett munka elvégzésének részleteire – például az áraik mértékére  - is.

Az OLAF-nyomozás ténye már korábban is ismert volt, de ezen túl szinte semmit nem lehetett róla tudni, az Európai Bizottság auditjáról pedig egyáltalán nem jelentek meg eddig hírek. Bár a magyar kormány és a magyar hatóságok is tudnak az uniós eljárások részleteiről, erről hivatalosan szinte semmit nem mondanak. A Direkt36 ugyanakkor a vizsgálódásokat ismerő forrásoktól összegyűjtött információkból összerakta, hogyan fordult rá Brüsszel az Elios-ügyre.

Brüsszel olvas újságot

Magyarországon már 2011-ben feltűnést keltett az Elios Innovatív (amely akkor még E-OS Innovatív néven futott) azzal, hogy politikai kötődésű cégként nyert el állami megbízásokat. A cég körül azonban akkor kezdett el igazán forrósodni a levegő, amikor 2014-től kezdve egymás után győzött az országszerte kiírt közvilágítási fejlesztési pályázatokon. Ezeket szinte teljes egészében az EU finanszírozta, így a sorozatos győzelmek, illetve a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok felkeltették Brüsszel figyelmét is.

Elsőként az OLAF lépett, amelynek az a feladata, hogy védje az Európai Unió pénzügyi érdekeit a korrupciós esetek és egyéb visszaélések feltárásával. Ez a brüsszeli székhelyű szervezet – a sajtóirodája szerint - 2015 januárjában kezdte el a nyomozást az Elios-ügyben. A nyomozás részleteiről az OLAF nem árul el részleteket, de a szervezet a működését bemutató dokumentum szerint nemcsak bejelentésre indít eljárásokat, hanem saját maga által gyűjtött információk alapján is. 

Egy, az eljárást ismerő forrás szerint ez történt az Elios-ügy esetében is, bár az OLAF később több bejelentést is kapott a cégről, illetve a közvilágítási projektekről. Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője 2015 február elején küldött egy levelet Giovanni Kesslernek, az OLAF főigazgatójának, amelyben leírta, hogy az Elios néhány év alatt megtöbbszörözte a bevételét, miközben egymás után nyerte el nagyértékű – összességében több milliárd forintos - uniós projektek kivitelezését. Molnár szerint már pusztán a cég látványos fellendülése is gyanús, tekintve, hogy a cég „a miniszterelnök vejének az érdekeltsége”.

Az OLAF követte azokat a magyar újságcikkeket is, köztük a Direkt36 írásait, amelyek az Eliosszal foglalkoztak. Értesültek így arról is, hogy az Elios által elnyert közbeszerzések egy részénél felmerült az összeférhetetlenség gyanúja. Mint ahogy azt az Átlátszó megírta, több pályázatot is egy olyan cég készített elő, amelynek egyik tulajdonosa abban az időben tulajdonrésszel rendelkezett a később nyertes Eliosban is. Követték az OLAF munkatársai azt a cikket is, amelyben a Direkt36 bemutatta, az Elios azért nyert el verseny nélkül sok megbízást, mert a pályázatok eleve úgy voltak kiírva, hogy gyakorlatilag senki más nem felelt meg a követelményeknek.

Közben újabb bejelentés is érkezett az OLAF-hoz. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke áprilisban küldött egy levelet az Európai Bizottságnak, amelyben közgazdasági elemzésekre hivatkozva arról írt, hogy szerinte az uniós források elősegítik a magyarországi demokrácia leépülését, mert azok rendkívüli mértékben torzítják a piacot, egyebek mellett amiatt is, hogy a pénzek aránytalanul nagy része köt ki a mindenkori hatalomhoz kötődő üzletembereknél.

Lukács több példát is felsorolt erre, köztük Tiborcz cégének látványos megerősödését és részesedését az állami megbízásokból. Lukács néhány héttel később azt a választ kapta a Bizottság egyik tisztviselőjétől, hogy „ami az EU-forrásokat érintő állítólagos visszaéléseket illeti, az e-mailje továbbítva lett az OLAF-nak, amelynek feladata az EU pénzügyi érdekeit védő nyomozások lebonyolítása”.

Az OLAF Budapesten

Ekkor még mindig nem volt nyilvános, hogy az OLAF vizsgálódik az Elios ügyében, de az iroda nyomozói szép csendben haladtak előre az ügyben. Júniusban Magyarországra is ellátogattak, és találkoztak egy magyar ellenzéki politikussal is, aki más ügyekben megkereste már korábban az OLAF-ot. Ez a találkozó nem kifejezetten az Elios ügyeiről szólt, de szóba kerültek azok is, és a politikus szerint egyértelmű volt, hogy az iroda munkatársai „nagyon képben voltak” a nyomozást illetően.

A politikus – aki a találkozó bizalmas jellege miatt névtelenséget kért - szerint kiderült, hogy az OLAF munkatársai addigra már felvették a kapcsolatot az Elios-féle projekteket szintén vizsgáló magyar rendőrséggel, és betekintettek az ő nyomozati irataikba. Ez a nyomozás az után kezdődött, hogy Schiffer András LMP-társelnök feljelentést tett az Átlátszó cikke nyomán, amely beszámolt az Elios által elnyert közbeszerzésnél történt állítólagos összeférhetetlenségről. 

Aki szembeszállt a maffiával

Az OLAF-munkatársakkal találkozó politikus megjegyezte, hogy a nyomozók reakcióiból az volt a benyomása, hogy “a szervezet kapacitásai elég korlátozottak a magyarországi visszaélések nagy számához képest”. Az OLAF vezetője ugyanakkor a nyilvánosság felé egyértelműen jelezte, hogy Magyarországra személyesen is odafigyel. Giovanni Kessler, a szervezet főigazgatója június 22-én látogatott Budapestre, hogy konkrét nyomozásokról tárgyaljon Polt Péter legfőbb ügyésszel. Polt a Legfőbb Ügyészség Markó utcai irodájában fogadta az elegáns megjelenésű, egyik ismerője szerint bőbeszédű Kesslert, aki korábban maga is ügyészként dolgozott, ráadásul kifejezetten kemény ügyeken.

Kessler szülőhazájában, Olaszországban több mint tíz évig szolgált az ügyészségen, és ebből négy évet kifejezetten maffiaellenes harccal töltött. Ennek során többször bizonyította, hogy nem ijedős típus. A 90-es évek közepén például külön kérte, hogy helyezzék a maffiaellenes küzdelem frontvonalába, Szicíliába. Ez akkor kifejezetten veszélyes vállalásnak számított, a maffia ugyanis néhány évvel korábban több ügyészt is megölt. A kockázatokkal Kessler is tisztában volt, és helyi sajtóbeszámolók szerint testőrök vigyáztak rá például az egyik olyan sajtótájékoztatón is, ahol bejelentette, hogy vádat emel több maffiavezér ellen.

Arról kevés hivatalos információ van, hogy miről tárgyalt Kessler a magyar legfőbb ügyésszel. Azt egyik fél irodája sem árulja el, hogy konkréten milyen ügyek kerültek szóba, és emellett egymásnak ellentmondó információkat adnak ezeknek az ügyeknek a jellegéről is. 

A Legfőbb Ügyészség a találkozó napján kiadott közleményében azt írta, hogy “a tárgyaló felek tájékoztatták egymást egyes náluk folyamatban lévő ügyek állásáról és megtárgyalták az adott ügyekben szükséges intézkedéseket, illetve információcserét”. Az OLAF ugyanakkor a Direkt36 mostani kérdéseire azt közölte, hogy csak olyan ügyek kerültek szóba, amelyekben ők már lezárták a nyomozást. Megkerestük a Legfőbb Ügyészséget, amely tartja magát a júniusi közleményhez, az ellentmondásra vonatkozó kérdésre pedig nem válaszolt.

Három egymástól független brüsszeli forrás információi szerint téma volt a találkozón a közvilágítási projektek ügye is, de mindannyian csak közvetett módon szereztek tudomást a megbeszélés részleteiről. A források – akik közül ketten a magyar ellenzékhez kötődnek – névtelenséget kértek arra hivatkozva, hogy ők is bizalmas úton jutottak hozzá az információhoz.

Kesslernek volt például egy találkozója ősz elején Brüsszelben, ahol szóba került  a budapesti látogatás is. A megbeszélés részleteinek egyik ismerője szerint a főigazgató ugyan ott sem árult el konkrétumokat arról, hogy miről tárgyalt Polttal, de utalt rá, hogy az Elios-ügy is téma volt. "Bár Kessler nem mondta ki, hogy a közvilágítási projektekről van szó, de a kontextusból egyértelmű volt, hogy erről az ügyről is tárgyaltak" – mondta a forrás.

Egy másik forrás szintén azt mondta, hogy neki az OLAF egyik munkatársa számolt be arról, hogy Kessler és Polt az Elios-ügyről is beszéltek.  Hasonló információi vannak egy, az OLAF-nyomozást közelről ismerő harmadik  forrásnak.

“Kiemelt ügyként” kezelik

Bármi is hangzott el a megbeszélésen, Kessler nyilvánosan is egyértelművé tette, hogy a látogatása üzenetértékű volt. Néhány héttel később az Európai Parlament egyik bizottságában számolt be az OLAF munkájáról, és ott azt mondta, ritkaságnak számít, hogy személyesen beszéljen meg konkrét ügyeket egy tagállam hatóságának vezetőjével.

“Normál esetben nem így csináljuk. Nem úgy megy, hogy reggel felülünk a repülőre, és este visszajövünk. Minden nyomozással nem tudok így eljárni, és nem is működhetne így az irodám” – mondta Kessler, hozzátéve, hogy ebben az esetben azért tett kivételt, mert egyrészt fontos ügyekről volt szó, másrészt pedig azért, mert Magyarország az egyik olyan tagállam, ahol sok ügyet vizsgálnak. Az OLAF legutóbbi jelentéséből kiderül, hogy 2014-ben 13 magyarországi nyomozást zártak le. Ennél egyedül Romániában volt több lezárt ügy: 36. 

A még folyamatban lévő Elios-ügy annyiban speciális, hogy az OLAF annak ellenére foglalkozik vele, hogy zajlik benne egy magyarországi nyomozás is. „Az OLAF-nak abban lehet szerepe, hogy a magyar ügyészség ne hagyja elaltatni az ügyet” – mondta Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője, aki június végén szintén beadott az OLAF-hoz egy jelentést az Elios ügyében. Ez a dokumentum nagyrészt a Direkt36 cikkén alapult, amelyben bemutattuk, hogy az Elios megmagyarázhatatlanul magas árakat szabott az közvilágítási projektek egy részében.

Egy másik, szintén a magyar ellenzékhez kötődő brüsszeli forrás szerint pedig neki arról beszélt szeptemberben egy OLAF-tisztviselő, hogy az Elios-nyomozást „kiemelt ügyként” kezelik az irodán belül. Ez a beszélgetés szintén szeptemberben zajlott, mondta a forrás, aki névtelenséget kért arra hivatkozva, hogy az OLAF-tisztviselővel folytatott egyeztetése bizalmas jellegű volt. 

Bár az OLAF a vizsgálatok lefolytatásához viszonylag komoly jogkörökkel rendelkezik – helyszíni ellenőrzéseket is tarthat -, a felelősségre vonásban már csak korlátozott szerepe van. Ha szabálytalanság vagy bűncselekmény gyanújára bukkannak, akkor csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg. Egyrészt javasolhatják az Európai Bizottságnak, hogy próbálja visszaszerezni a csalás által érintett pénzösszeget. Másrészt átadhatják a nyomozás eredményét tartalmazó jelentését az adott tagállam hatóságainak, de az már rajtuk múlik, hogy kezdenek-e vele valamit. Ezeket a jelentéseket az OLAF soha nem hozza nyilvánosságra, de a beszámolóikból kiderül, hogy sok esetben ezek alapján indulnak büntetőeljárások a tagállamokban.

Büntetéssel is zárulhat

Ennél konkrétabb következménye lehet annak a másik eljárásnak, amelyet szintén egy brüsszeli hivatal folytat az Elios-ügyben. Az Európai Bizottság regionális főigazgatósága 2015 júniusban indított egy auditot az Elios Innovatív által elnyert közbeszerzések ügyében, tudta meg a Direkt36 bizottsági forrásból. 

A Bizottság értesítette az audit megindításáról a magyar felet is, konkrétan a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belül működő úgynevezett irányító hatóságot. Megkerestük a kormányt, de nem válaszoltak kérdéseinkre, arra hivatkozva a bizottsági vizsgálatokról szóló uniós szabályok szerint nem adhatnak tájékoztatást az eljárásról.

A bizottsági forrás szerint az audit egyelőre olyan szakaszban van, amelyben egyeztetnek a magyar féllel, és csak ennek a párbeszédnek az eredményeként születnek majd meg a végső megállapítások. Annyi fejlemény azonban már történt, hogy egyelőre áll az Elios Innovatív által elnyert közvilágítási projektek kifizetése. A bizottsági forrás szerint nem Brüsszelből állították le a kifizetést, hanem a magyar fél nem nyújtott be erre vonatkozó kérelmet az Elios által elvégzett projektek esetében. A Miniszterelnökség nem válaszolt az ennek okára és részleteire vonatkozó kérdésekre sem, így nem tudni azt sem, hogy mekkora összegről van szó.

A Bizottság emellett kérte a magyar felet úgynevezett korrekciós intézkedések meghozatalára is. Ennek részleteiről nem árultak el konkrétumokat a bizottsági forrás, de a korrekció lényegében pénzügyi büntetésként működik, és pénzt vonnak meg az érintett programtól. „Öt százalék az átlagos, de lehet ennél jóval nagyobb arányú korrekció is” – mondta Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programjának vezetője.

Még a néhány százalék is százmilliókat vagy milliárdokat jelenthet. Az Elios-ügyben érintett közvilágítási projektekre összességében 19 milliárd forintot osztottak szét a Környezet és Energia nevet viselő úgynevezett operatív program keretében. Orbán Viktor vejének korábbi cége több mint két tucat esetben nyerte meg a kivitelezésre kiírt közbeszerzés, és ezzel összesítve több mint bruttó 10 milliárd forint értékben jutott hozzá EU-s finanszírozású megbízásokhoz. Az Elios nem válaszolt a kérdéseinkre, így az sem derült ki, hogy eddig mennyi pénz folyt be hozzájuk ezekből a megbízásokból.

Ezeknek a fejlesztéseknek a forrását bukhatja el részben Magyarország, ha az Európai Bizottság eljárása büntetés kiszabásával zárul. Bár az általános gyakorlat szerint nem minden esetben veszik el teljesen a pénz, mert a kormány kérheti, hogy a zárolt összeget csoportosítsák át más programokba, ezt a manővert nehezítheti most az, hogy az Elios által elnyert projektek még az előző, most már lezárás alatt lévő uniós fejlesztési ciklusba tartoznak.

„Ha korrekció lesz, akkor ez a pénz mindenképpen elveszik. Ha még a programozási időszak elején alkalmaznak korrekciót, akkor van lehetősége a kormánynak arra, hogy beforgassa a pénzt máshova, de most nincs” – magyarázta Nagy Gabriella, a Transparency International munkatársa, hozzátéve, hogy ez a pénz – már ha tényleg lesz korrekció az Elios-projektek ügyében - „megy vissza az EU költségvetésébe”.

A cikk elkészítésében közreműködött Sáling Gergő.

A cégekről szóló információkhoz az Opten és a Céginfo szolgáltatását használtuk.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.