Egy csésze kávé árából, vagy annál is kevesebből kell kigazdálkodnia a napi étkezést egy szegénységben élő nagyvárosi családnak. A szülők precíz gazdálkodásának hála a három gyereknek – legalább ötvenezer kortársukkal ellentétben – csak ritkán korog a gyomra, és önmagában már ez is csúcsteljesítmény. 

A Roma Sajtóközpont kérésére a család heteken keresztül fotózta a főétkezésüket, egy dietetikus pedig kielemezte a képeket.  

László három gyerekével és feleségével az ország egyik legnagyobb cigány telepén él egy nemrég felújított, kétszobás, komfortos önkormányzati lakásban. Középső gyermekük, az ötéves Kinga tartós beteg, epilepsziás, a sok gyógyszer miatt hamar elkap minden fertőző betegséget, ezért alig jár oviba. A legnagyobb gyerek asztmás, ami eléggé szokványos betegség a nedves, dohos falak uralta városi gettókban. Amanda amúgy a telepi gyerekektől eltérően nem a helyi szegregált iskolában tanul, hanem egy színvonalas belvárosi suliba buszozik be minden nap - ügyvéd szeretne lenni. 

A kőművesként korábban húsz évet lehúzó László gerincbántalmai miatt évek óta munkaképtelen. Felesége, Enikő a kétéves Dani fiukkal van otthon gyesen. A középső gyerek után kapott ápolási díjjal együtt a család összjövedelme havi százötezer forint, amiből a lakásbérlet és a rezsi elvisz ötvenezret. Minden más kiadást (például a ruházkodás, tisztálkodás, stb. költségeit) is levonva szinte mindig pontosan 38 ezer forintjuk marad élelmiszerre - öt főre vetítve mindez napi 253 forint fejenként.

A család próbál nem hagyni semmit a véletlenre: havi nagybevásárlásuk során vesznek tíz kg csirkecombot, 3-4 kg szárnyat, 5-6 kg farhátat, tésztát, lisztet, olajat, krumplit. Ezzel a csomaggal aztán átvészelik a hétköznapokat, már ha nem jön közbe egy-egy váratlan kiadás, pl. betegség, kórház, ami errefelé persze gyakori. A családfő elmondása szerint elfordult már, hogy emiatt korgó gyomorral feküdtek le, de nem ez a jellemző. 

László kérésünkre közel egy hónapon keresztül fotózta napi főétkezésüket, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége pedig a képek és a rendelkezésre álló információk alapján kielemezte a család étkezési szokásait. A 28 ebédre vonatkozóan a szövetség elnöke, Kubányi Jolán küldte meg észrevételeit.

• Az alapanyagok között a burgonya és a tészta dominál, továbbá alig jellemző egy komplett ebéd, amely két vagy akár három fogásból állna. 
  
• Hiányoznak a teljes értékű gabonafélék (pl. barna rizs, zabpehely, teljes kiőrlésű lisztből készült tészta), ami a napi rostbevitel biztosításához szükséges lenne. 
  
• Gyakran szerepel csirkehús az ebédek között, de jellemző, hogy nem a leginkább zsírszegény, értékesebb része (pl. csirkemell).
  
• Hiányzik a hal az étrendből, aminek ugyancsak jelentős szerepe van az egészséges táplálkozásban fehérjetartalma és kedvező zsírsavösszetétele kapcsán.
  
• Szinte teljes egészében kimarad az étkezések alkalmával a friss zöldség és gyümölcs. Valószínű, hogy az ajánlott napi 400 g zöldség-gyümölcs fogyasztása – ami jelentős mértékben hozzájárul a megfelelő napi vitamin- és ásványi anyag ellátottsághoz, valamint a rostbevitelhez – egyik napon sem valósul meg.
  
• A táplálkozási ajánlások kiemelik a változatosságot is, ami esetünkben egyáltalán nem jellemző. Sőt, egyhangú, zsírdús, az azonos jellegű ételek egymás után ismétlődnek.
  
• Összességében elmondható felnőttre és gyermekre vonatkozóan egyaránt, hogy figyelembe véve a táplálkozási ajánlásokat, több szempontból is hiányos, nem kiegyensúlyozott a család által elfogyasztott ebéd. 

László családja, bár nem étkezik egészségesen, persze korántsem a legszegényebbek közül való - a KSH szerint 2014-ben 934 ezer magyar állampolgárnak jelentett súlyos problémát a fűtés és az étkezés biztosítása, az MTA és a Máltai Szeretetszolgálat közös kutatása pedig kétszázezresre becsülte az időszakosan (hétvégenként, vagy iskolai szünetek alkalmával) éhező gyerekek számát. Ezekben a családokban – ha nem szégyellnék a nyomorukat – havonta nyolc-tíz nap lenne üres tányér lefotózva.

Kadét Ernő, RSK