Úttörő tanulmányt közölt a fennállása első hét évében az SJR-indexe alapján a világ 150 legbefolyásosabb, legelismertebb pszichológiai szakfolyóirata közé került Judgment and Decision Makingben két kanadai egyetem, a Waterloo University és a Sheridan College öt kutatója, akik

a bulsitet

választották kutatásuk tárgyának. Itt egy pillanatra meg is kell álljunk, mert már a kutatás tárgya definícióra szorul.

Nem véletlenül használok idegen kifejezést, a bullshitnek nincs tökéletes magyar megfelelője. A szóba jöhető megoldások, mint a lózung, a hóhányás és a süketelés ugyan részben lefedik azt, amit a bullshit jelent, legyen szó drámai túlzásokkal előadott kocsmai történetről, értelmetlen hadoválásról, vagy arról, amit az úttörő kutatók is kutatásuk tárgyául választottak: az olyan, homályosan megfogalmazott, épp ezért gyakran mélyértelműnek tűnő baromságokról, amilyenektől Paulo Coelho, Oravecz Nóra, vagy a kutatásban kiemelt szerepet kapó hollisztikus egészségguru, a Magyarországon is töretlenül népszerű Deepak Chopra, aki milliárdos üzletet épített a semmitmondásra.

Mondok példát, úgy talán érthetőbb lesz:

"A figyelem és a szándék a megnyilvánulás mozgatórúgói."

Vagy valami ilyesmi, Chopra életbölcsessége angol eredetiben így hangzik:

"Attention and intention are the mechanics of manifestation",

amit elég nehéz lefordítani, mert

nincs semmi értelme.

(Ezzel egyébként egy viszonylag egyszerű bulsitdetektort is találtunk: ha egy mondat angol eredetiben még jelentéstelinek is tűnik, de képtelenség értelmesen lefordítani, máris fogtunk egyet az ún. pszeudo-mélyértelmű bulsitek közül, amik a kanadai kutatócsoport vizsgálatának tárgyát is képezték.)

A kutatók saját meghatározása szerint a pszeudó-mélyértelmű bulsit olyan mondat, amely szintaktikai felépítésével tartalmat sugall, még ha valójában nem hogy mély, de semmilyen értelme sincs. Választásuk épp ezért esett pont erre a bulsitalfajra, mert "ez meglehetősen szélsőséges értéket képvisel a bulsitspektrumon". A tanulmányban amúgy ebben a mondatban említik harmincadszor és harminncegyedszer az angolul azért még mindig inkább vulgárisnak számító kifejezést, pedig még csak a második oldal első bekezdésénél járunk! Minden kétséget kizáróan

ez az év legjobb tudományos tanulmánya!

Pedig akkor még olyan finom részletekről még szó sem esett, hogy bár a kutatók érezhetően ki vannak hegyezve Deepak Choprára - bár többször is megjegyzik, hogy életműve minden bizonnyal nem kizárólag értelmetlen mondatok halmaza -, kutatásukhoz a példamondatokat két, Chopra életművénél is szórakoztatóbb forrásból merítették:

• egyrészt a Wisdom of Chopra nevű weboldalról, ami neve ellenére valójában nem Chopra-idézetek gyűjteménye, hanem a neves álbölcselő tweeterfeedjéből összegereblyézett szavakból generált random álbölcsességeké;
  
• másrészt Seb Pearce legalább ennyire csodálatos New Age bulsitgenerátorából;
  

bár aztán a négy, egymást követő, de különböző mintákon végzett felmérés közül a másodikban és a harmadikban eredeti Chopra-idézeteket is kevertek a mintába, meglepő eredménnyel:

• a második felmérésben, ahol csak randomgenerált álbölcsességek és igazi Chopra-idézetek voltak, a válaszadók nagyobb mélységet tulajdonítottak a Chopra-idézeteknek;
  
• a harmadik felmérésben, ahol az álbölcsességek és a Chopra-idézetek mellett vitathatatlanul jelentéssel bíró, de nem túl mély mondatokat is kevertek - például azt, hogy "szinte minden ember szeret valamilyen zenét" -, a válaszadók már nem érezték mélyebb értelműnek Chopra mondatait.
  

A kutatók persze nem arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek mennyire érzik tartalmasnak Deepak Chopra bölcsességeit, hanem hogy kik tulajdoníthatnak mélyebb értelmet értelmetlen baromságoknak. Ezért a vizsgálatban résztvevőkkel több, személyiségüket és gondolkodásmódjukat feltáró tesztet is kitöltettek, amely alapján felmérhették kognitív képességeiket és azt, hogy mennyire hisznek az intuícióban, mennyire vallásosak, stb.

Fontos megjegyeznem, hogy a tudományos vizsgálatok gyakran nem jutnak megrázó következtetésekre, céljuk csak a feltételezhető összefüggések empirikus megerősítése. Ebből talán már sejthetik, hogy a vizsgálatok alapján az értelmetlen baromságokra azok fogékonyabbak, akik a tudomány udvarias megfogalmazásában

• gyengébbek a verbális és numerikus képességeik;
  
• kevésbé képesek új információk megértésére és hasznosítására;
  
• kevesebbett gondolkodnak;
  
• hisznek a paranormálisban;
  
• vagy a szó legszorosabb értelmében vett létező világon túli jelenségekben.
  

És bár ez önmagában talán annyira nem meglepő eredmény, az öt kutató

Gordon Pennycook, James Allan Cheyne, Nathaniel Barr, Derek J. Koehler és Jonathan A. Fugelsang

egy nagyon fontos új tudományág, a bulsitológia alapjait rakták le szemünk láttára, mert bár magáról a bulsitról születtek komoly és fontos művek - hogy mást ne mondjak, Harry Frankfurt filozófus korszakos műve, A bulsitról -, az empirikus tudomány eddig adós volt a bulsit recepciójának kutatásával. Csak remélni tudom, hogy úttörő tanulmányuk csak első a sorban, ahogy azt is, hogy rövid időn belül megdől a tudományos tanulmányban legtöbbször leírt vulgáris kifejezés frissen felállított, kétszázas rekordja.

Az eredeti tanulmányt teljes egészében itt érheti el .pdf formátumban. A tanulmány létéről az Independentből értesültem.