Története legrosszabb világbajnoki szereplését zárva a 11. helyen fejezte be a dániai tornát a magyar női kézilabda válogatott. Ezzel - 2012-höz hasonlóan - lemaradt a riói olimpiáról is. 

Ha a férfiaknak sem sikerül a bravúr a most kezdődő Európa-bajnokságon, akkor először fordulhat elő, hogy sem a női, sem a férfi kéziválogatott nem tudja kvalifikálni magát az olimpiára. Történne ez a szövetség irányítását áprilisban átvevő fideszes politikus, Kocsis Máté elnöksége idején. 

A kudarc után azonnal lemondott Németh András szövetségi kapitány. Kétéves tevékenységének összefoglalója helyenként fájdalmas képet fest a válogatottról. 

Nem érti már a fiatalokat

Németh András kiváló edző, összesen tízszer nyert magyar vagy osztrák bajnokságot, igaz, a Bajnokok Ligája győzelem nem jött össze neki. A női válogatottat többszöri megbízással három világbajnokságon és két Európa-bajnokságon irányította, 2005-ben világbajnoki ezüstérmet nyert. Ehhez képest lett most 11. a csapattal, kétévnyi közös munka után.

Németh Andrásból nem lett Hosszú Katinka, vesztes helyzetből nem is lett volna nagyon elegáns nekimenni a szövetségnek. Szerinte mindent megkaptak a szövetségtől az elmúlt két évben, amit kértek. 

Saját magát és a csapatot ugyanakkor nem kíméli. A 63 éves exkapitány beszámolójából pedig az derül ki, hogy egyszerűen képtelen megküzdeni azzal a problémával, hogy nála 30-40 évvel fiatalabb játékosokkal kell együtt dolgoznia. 

"Tartottam tőle, hogy a korkülönbség miatt én már nem fogom érteni a sportolók problémáit" 

- írta Németh. Ezért is tartotta fontosnak, hogy a nemrég még aktív kapus Pálinger Katalin személyében egy nála sokkal fiatalabb segítőt is kapott. Csakhogy:

"A nagyon gyorsan változó világ azt a helyzetet hozta, hogy Kati is sokszor értetetlenül állt bizonyos történéseknél. Szerettük volna, ha az edzőtáborozásokat teljes emberként megélve érjék meg, kulturális programokat szerveztünk, de nagyon nehéz volt megtalálni sportolóink ízlését." 

De nemcsak a kulturális programokkal volt gond. 

"Minden alkalommal wellness hotelbe mentünk, hogy segítsük a sportolók regenerálódását, de önállóan sohasem tették meg, illetve az előírtaknak is csak nagyon nehezen tettek eleget. Mint kiderült, ez a klubok életében egyáltalán nem jelenik meg, így a sportolók felesleges rossznak tartották."

Azt Pálinger Katalin is megerősítette egy nyilatkozatában, hogy ő volt a kapocs a szövetségi kapitány és a játékosok között, közvetítette a sportolók kéréseit. Szerinte Németh András rendkívül kompromisszumkésznek bizonyult. Annyira, hogy az néha már túlzás volt. 

Németh korábbi játékosa, Kökény Beatrix is azt nyilatkozta, hogy a korábbi szigorú, sikereit is ennek köszönhető kapitány túlságosan engedély lett.

"Az az érzésem, hogy ezt a generációt nem érzi, nem érti annyira, mint ahogy annak idején minket. Én azt vártam volna, hogy egy kicsit nagyobb vehemenciával irányít, hogy határozottabb lesz a lányokkal, akár meccsek alatt, vagy a meccsek között is. Velünk anno nagyon kemény volt, s ez volt a sikerünk egyik titka. Most azt éreztem rajta, hogy inkább partnere próbál lenni a lányoknak, kevésbé a vezetőjük."

Németh maga is azt nyilatkozta a vébé után, hogy óriási hibát követett el, amikor visszavett az általa tervezett munkából, és csak hatvan-hetven százalékát végezték el annak, amit ideálisnak vélt. Ezért az utódjának azt tanácsolja, hogy ebből ne engedjen. 

Az utód valószínűleg külföldi lesz. A kapitány segítője, Pálinger Katalin szerint olyan emberre van szükség, 

"akinek tekintélye van, akit nem esznek meg reggelire".

Ezekből a megjegyzésekből az derül ki, hogy a játékosok közel sem százszázalékosan készültek fel arra a világbajnokságra, amin keresztül vezetett az út az olimpiára. Mindezt úgy, hogy négy éve is lemaradt a válogatott az olimpiáról. 

Németh belement a világbajnokság részletesebb elemzésébe is. 

• mindössze kilenc nap volt a felkészülésre
• a spanyol meghívásra várva, több hónapot veszítve csak az elég gyenge Ukrajnával tudtunk kétszer játszani. "Ez sajnos az elmúlt két évre jellemző volt, hogy nem tudtunk megfelelőellenfelet találni a felkészüléshez".
• Németh már többször volt szövetségi kapitány, de főállásban most először. Két nagy hátránya van egy egy klubnál is dolgozóval szemben. Egyrészt nincs olyan játékosa, akivel egész évben együtt dolgozott, így maximálisan támaszkodhat rá. A másik probléma, hogy a hosszú üres hetek alatt teljesen el lehet szokni a mindennapok munkájától és így "az edzőtáborozás harmadik, negyedik napján már ez a terhelés nehezen lesz elviselhető".

Az edző többször megjegyzi, hogy milyen jó körülmények között készülhetnek a játékosok, és milyen jó anyagi körülmények vannak a kézilabdában. A legjobbak már nem is mennek külföldre, mert megfizetik őket itthon. És ez például baj. Németh szerint ugyanis korábbi kapitánykodása idején a válogatott játékosok számára egy világbajnokság jó lehetőség volt egy "zsírosabb külföldi szerződésre". 

"Mindenki tudja, ez ma teljesen másképp van, ez mutatja, hogy sportágunk jó anyagi helyzete nem minden területen előny"

- utalt Németh arra, hogy a klubjában remekül megfizetett játékos már messze nem töri magát a válogatottban. 

Klubszinten a férfi és a női kézilabda is rendben van itthon. A férfiaknál a Veszprém és a Szeged, a nőknél a Győr és a Fradi is Európa legjobbjai között van. Válogatott szinten ez egyáltalán nem látszik. 

Két kínos veresége volt a válogatottnak, a Montenegró elleni 17 gólos csúfság, és kiesés a papíron gyengébb, de sokkal motiváltabb lengyelek ellen. A kettő között pedig ott volt a házigazda dánok lelépése. 

A Montenegró elleni meccsről Németh ezt írta:

"A Montenegró eddigi játékából felkészültünk, azt az elején ki tudtuk védekezni. Ezután amikor a játékukat feladva, 1-1 elleni ötlet játékra álltak át, a folyamatos 1-1 elleni játékban teljesen alulmaradtunk. A gyenge védekezés a támadó játékunkat is elbizonytalanította. Egyedül Mayer játéka volt elfogadható, a többiek messze alul multák önmagukat. A második félidő közepétől tulajdonképpen elengedtem ezt a mérkőzést és az első két mérkőzésen jól játszókat pihentettem a másnapi mérkőzésre."

Az ezt követő dán verésről ez szerepel a beszámolóban:

"Az, hogy jól kezdtük a mérkőzést, még az előző meccs ismeretében sem volt meglepő, viszont most, mintha egy teljesen más csapat lett volna a pályán. Védekezésben a dánok eddigi játékát kiismerve folyamatosan labdákat szereztünk és gyors támadásokat is tudtunk vezetni. A dánok cseréire és taktikai váltásaira is volt folyamatos válaszunk, második félidő közepén már tíz góllal is vezettünk a dánok otthonában. (...) Már a győzelem örömében is számomra aggasztó volt ez a fokú differencia, ami ezt a két napot jellemezte. Semmi sem történt másképp ezen a két napon, mégis az eredmény és a látott játék azt mutatta, hogy két csapatunk van. A két nap elemzése alapján, semmilyen kapaszkodót nem találtam arra, hogy a következő mérkőzésre hogyan tudnám elérni, hogy a dánok ellen szerepelt csapat lépjen pályára."

És a lengyelek elleni búcsút így értékelte röviden Németh:

"A mérkőzés elején a legrosszabb félelmeink váltak valóra, megint a Montenegró ellen látott játék volt. A videókon megismertetett és bemutatott, nagyon egyszerű játékelemekből kaptuk az első gólokat, ami a teljes koncentráció hiányára utalt. Az első cserék sem hoztak változást ebben. Csak a második időkérés után tudtunk felállni, amit még Tomori súlyos sérülése sem tudott megállítani, így a félidő végén már vezettünk. A második félidő tízedik percétől, Szucsánszki és Zácsik már nem tudta megismételni első félidei teljesítményét és így jelentősen visszaestünk. Görbicz becserélése és jó játéka még adott lehetőséget a mérkőzés megnyerésére, azonban az ő sérülése után már nem maradt olyan játékos, akinek a teljesítményére támaszkodva a csapatunknak lett volna esélye a győzelemre."

A beszámolóját a nyugdíjas éveire készülő Németh így zárta:

"Szeretném megköszönni az MKSZ elnökségének teljes támogatását, nagyon sajnálom és nagyon bánt, hogy az elvártaknak nem tudtunk megfelelni."

A beszámolóról a Nemzeti Sportban olvastunk, amit aztán elkértünk a szövetségtől. Az általuk publikusnak tartott részeket aztán megkaptuk, a teljes beszámolót nem.