Nagy nap a mai, régóta várunk rá: a magyar országgyűlési képviselők ilyenkor szokásuk szerint közzéteszik vagyonnyilatkozataikat, amikből kiderül, kinek mennyit sikerült összeharácsolnia az elmúlt egy évben. Vagy hogy mennyit nem. 

A rendszer lényege elvben az, hogy ők nyilatkoznak, mi ezeket a nyilatkozatokat elolvassuk, összehasonlítjuk őket a tavalyiakkal, és levonjuk belőlük a megfelelő következtetéseket: a tolvaj, korrupt képviselők megbuknak, és mennek banánt kapálni egy Magyarországgal kiadatási egyezménnyel nem rendelkező offshore paradicsomba, a becsületesekből pedig kialakul a társaság, akikre büszkék lehetünk, és akikre majd szavazunk, ha eljön az ideje.

Mondom, elvben.

A gyakorlatban ez az egész vagyonnyilatkozati susmák nem más, mint a demokratikus intézményrendszer, az átláthatóság, a választott képviselők számon kérhetőségének nevetségessé tétele. Rossz bohóctréfa, ami annyira kínos, olyan átlátszóan cinikus, hogy sokkal jobb lenne, ha nem is lenne egyáltalán.

Az évenkénti vagyonbevallás célja ugye az lenne, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők vagyonának gyarapodása évről évre nyomon követhető legyen. Amihez az kell, hogy a képviselők által az elmúlt évben összeharácsolt vadászkastélyokat, szántókat, réteket és legelőket könnyűszerrel össze lehessen vetni az előző évben összeharácsolt vadászkastélyokkal, szántókkal, rétekkel és legelőkkel. Például ha Képviselő Úr keres egy évben hivatalosan tízmillió forintot, ehhez képest viszont az elmúlt 12 hónapban másfél milliárdot költött vadászkastélyra, szántóra, rétre és legelőre, akkor meg lehessen kérdezni tőle, hogy mégis, miből.

Lássuk be, erre a mostani rendszer szinte teljesen alkalmatlan. Ott kezdődik az egész, hogy a vagyonnyilatkozatokat eleve nem digitális formában adják le a képviselők, hanem van egy fájl, amit valaki egyszer belerakott a számítógépbe, azt onnan valaki kinyomtatja (kifogy a patron, rázogatja, káromkodik, rak bele újat), a képviselők a papírfecniket tehetségüknek és képességeiknek megfelelően összefirkálják, leadják, azokat valaki beszkenneli, és visszarakja a számítógépbe, de szigorúan pdf-ben ám, hogy semmit ne lehessen kezdeni velük. Azon kívül, hogy ismét kinyomtatja őket az ember. És mivel a NAV-ot, a rendőrséget, az ügyészséget meg a többi állami szervet egyáltalán nem szokta érdekelni, hogy mit firkáltak választott képviselőink ezekre a papírfecnikre, az újságok szerkesztőségei ilyenkor január végén éjt nappallá téve bújják a vagyonnyilatkozatokat, próbálják feldolgozni az adatokat és kihámozni a sok irkafirkából, hogy akkor most lopott-e idén Képviselő Úr, és ha igen, mennyit.

Ez a rendszer így nem szimplán kontraproduktív, hanem mintha direkt úgy lenne kitalálva, hogy a lehető legnehezebben lehessen bármilyen visszaélés nyomára rábukkanni - már annak, aki visszaélés nyomára kíván bukkanni, mert az állam természeténél fogva a legritkább esetben érzi úgy, hogy illene a saját körmére koppintania.

És persze annál, hogy maga a rendszer egy vicc, már csak az a viccesebb, hogy mekkora viccet űz belőle választott képviselőink színe-java. Íme a legemlékezetesebb tippek, trükkök a profiktól arra, hogyan tedd nevetségessé a vagyonnyilatkozatok rendszerét, egyúttal hogyan röhögj a saját választóid szemébe.

1. Pintér Sándor mestertroll és az ő veterán Wartburgja

Magyarország belügyminisztere évek óta azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy vagyonnyilatkozatában kényszeresen feltünteti ősöreg Wartburg típusú személygépjárművét. Persze ha megvan az a Wartburg, akkor nyilván be kell írnia a vagyonnyilatkozatba, mert különben meg azért baszogatják, hogy hová tűnt. De Pintér belügyminiszter Wartburgja egyben a legjobb bizonyíték az egész rendszer hiábavalóságára és nevetségességére. Mert lássuk be, amikor a belügyminiszter vagyonáról van szó, senkit nem az érdekel, hogy Sándor bátyám, jól szuperál-e még az öreg Varesz, hanem hogy például mi a helyzet a volt szuperbiznisz, a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt. folytatólagos, sokmilliárdos állami megrendeléseivel. Amire a vagyonnyilatkozatból persze nem érkezik válasz, csak a keverék kékes füstje.

2. Orbán Viktor és az ő veterán laptopja

A közelmúltban leadott pályaművek egyik gyöngyszeme Orbán Viktor tavalyi vagyonnyilatkozata, amiből kiderült, hogy az ország miniszterelnökének egy év (esztendő) alatt mindössze 200 000 forintot sikerült félretennie, autója nincs, és még a négyéves szakadt laptopja is leselejteződött valahogy. Ennyi derül ki a vagyonnyilatkozatából. Pedig nyilván senkit nem az érdekel, hogy Viktor bátyám, hol kötött ki a vén Lenovo (Toshiba), és hogy jó lesz-e még a telekre videózni, hanem hogy mi a helyzet a tokaji szőlőbirtokokkal, meg hogy lehet elintézni, hogy az embernek stadion épüljön a saját kertje végébe. Ez sajnos nem derül ki a miniszterelnöki vagyonnyilatkozatból.

3. Mit tegyek, nagy a család, gazdagok a gyerekek

Nemes népszokás a gyanús, vagy biztos ami biztos alapon eltitkolni kívánt vagyont megbízható hozzátartozók, házastársak, gyerekek, unokahúgok nevére íratni, így eldugva a szerzeményt a nyilvánosság előtt. Ennek a vagyonelrejtési manővernek a megakadályozására is létezik törvényes félmegoldás, ugyanis nemcsak a képviselőknek, hanem a közvetlen hozzátartozóiknak is évente le kell adniuk vagyonnyilatkozataikat, Ezek viszont, mit ad isten, nem nyilvánosak. Így jártunk. Úgyhogy hiába is iparkodik az egyszeri választó, soha az életben nem fogja tudni kideríteni, hogy például miből lett L. Simon Lászlónak és a feleségének 280 millióra földre, mert L. Simon vagyonnyilatkozata nyilvános ugyan, de a feleségéé, aki egyben Képviselő Úr üzlettársa is, az persze nem.

4. Miből, miből? Hát kaptam!

A hatvanmilliós budai villákkal rendelkező hatéves képviselőgyerekeknél csak a képviselőgyerekeiket vérrel-verejtékkel támogató, róluk erejükön felül gondoskodó szülők a meghatóbbak. Se szeri, se száma azoknak a politikusoknak, akiknek a semmiből, pontosabban “baráti kölcsönből”, “családi kölcsönből” lettek rövid idő alatt százmillióik. Keres évi tízmilliót, és hirtelen megvette kétmilliárdért a fél megyét? Miből? Hát kaptam. Haveri zsé. Ezt a jövedelemforrást amúgy a NAV is el szokta fogadni érvként, amikor a vagyongyarapodás eredetét firtatja. Márpedig ha az adóhivatalnak jó, jó lesz a választóknak is.

5. Csiribú-csiribá, eladom, visszaveszem

Kincset rejtegetsz, de nem akarod bevallani? Egyszerű a megoldás: a vagyonnyilatkozatok leadása előtt megszabadulsz tőle, leadod a nyilatkozatot úgymond üresen, aztán hipp-hopp visszaveszed a kincsedet, mintha mi sem történt volna. WIN-WIN. Pont ahogy Giró-Szász András tette saját tanácsadó cégével, a Strategopolisszal, amiben 70 százalékos tulajdonrésze volt. Aztán nem volt. Aztán lett. Cég elad, vagyonnyilatkozat kitölt, cég visszavesz. Kérdés?

6. A nagy bocsika-trükk

Elrontottad a vagyonnyilatkozatodat? Sebaj! Visszakéred, áthúzod, beleírod az új hazugságot, és kész, mintha mi sem történt volna. Ha másodszor is elrontottad, semmi baj, visszakéred, megint áthúzod, megint beleírod az újat, ahogy azt Rogán Antal tavaly ilyenkor bemutatta saját Pasa parkbéli lakásával, ami a sok javítás hatására akkorára duzzadt, hogy lassan tényleg elférne benne egy vadászkastély. Másutt: 2 hektár szántó, 1 hektár rét. Ja nem, 122 hektár szántó, 200 hektár legelő. Javítva, bocsika.

És bár könnyen lehet, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők között is vannak becsületes emberek, akár a fent említettek között is, ahogy a rendszer ki van találva, és ahogyan bánnak vele, mindössze annyit üzen a saját választóiknak, hogy

semmi közöd hozzá, mennyit lopok.

Az idei vagyonnyilatkozatokhoz önfeledt térdcsapkodást, transzparens szórakozást kívánunk.