Értelmetlen megfosztás a jó tankönyvektől, krétahiány, reménytelen nyelvtanulás: a tanárok, a szülők és a politikusok után lassan az érintett gyerekek véleménye is kiderül a fideszes oktatási rendszerről. Most konkrétan egy - névtelen - diáké, aki a miskolci Herman Ottó Gimnáziumba jár, oda, ahol az országban először lázadt fel a tantestület az abszurd oktatási reform miatt.

A nyílt levelet író diák azzal indít, hogy általános iskolás korában egy rakás felesleges dolgot kellett megtanulnia, de ezt akkor még természetes dolognak tartotta:

Általános iskolás éveimben még bele se gondoltam, hogy miért tanulok ennyit és netalántán mennyi az a felesleges információ, amit belénk nyomnak a tanárok, de az életben soha nem lesz rá szükségünk. De ezen senki nem volt kiakadva, hisz a diák dolga az, hogy tanuljon. Ez mindig is így volt, amióta világ a világ, és így is lesz. Mindenki tanul, van, aki jobban és van, aki kevésbé, eszerint kerülünk be a középiskolába

Szerzőnk - talán nem függetlenül attól, hogy a sok tanulás sikeres volt, így a felvételi után sikeresen bejutott álmai gimis osztályába - nem ért egyet azokkal a szülőkkel, akik az általános iskolás gyerekek felvételi vizsgáztatását önmagában elvetendő dolognak tartják:

Én is azért hajtottam, hogy a mostani osztályomba járhassak. És igen, ezért tenni kell, egy bizonyos szintet el kell érni. Ezért nem értem azokat a szülői hozzászólásokat, amik a gyerekek felmérése ellen szólnak. Ez nem új dolog. Például központi felvételi vizsgára szükség van. Az megint más kérdés, hogy azok évről-évre milyen szintűek és megfelelően vannak-e elkészítve.

Azzal viszont már közel sem ennyire elégedett, ami a sikeres felvételi után következett. A levél arányaiból is kiderül, hogy diák szerzőnket mennyire súlyosan érintette a teljesen értelmetlen és öncsonkító tankönyvkorlátozás. Tankönyvfronton a fő észrevételei:

• az engedélyezett könyvek látványosan gyenge minőségűek
  
• jó, használható, minőségi könyveket vettek le a központi listáról
  
• a kéttannyelvű iskolákban úgy korlátozzák a célnyelven írott könyvek és atlaszok beszerzését, hogy az a nyelvtanulás rovására megy.
  

Ugyanez kifejtve:

Már a legalapvetőbb dolognál is felmerül a probléma, ami mindennek az alapját szolgálná: a tankönyv. Kezdeném az új kísérleti tankönyvekkel. Számomra felfoghatatlan, ez hogy kerülhetett napvilágra, amikor én, a GYEREK is látom benne a rengeteg hibát, az elírást és pontatlanságot (már a pár 10 és 100 évnyi különbségen meg se lepődök a történelemkönyvemben). Úgyhogy az olyan tantárgy, amiből lenne szakirodalmunk, abból sincs, mert a meglévő könyvnek nevezett valami használhatatlan. (...)  Persze olyan nagy dolgokról már nem is álmodunk, hogy a kéttanos osztályokban, az idegen nyelven tanult tantárgyakhoz (mint például matematika vagy civilizáció) idegen nyelvű tankönyveik legyenek. Azt már mindenki elfogadta, hogy füzetből fog érettségizni például matekból. Abban sem reménykedünk, hogy a szintén idegen nyelven tanult történelemhez és földrajzhoz valaha is lesz célnyelvi atlaszunk (ami esetleg kicsivel megkönnyíteni a diák és tanár munkáját is), amit mellesleg úgyis a szülő fizetne ki, de a jelenlegi tankönyvlista még az esélyét is elveszi, hogy beszerezzünk ilyet!

Szerzőnk ezután a következő komolyabb problémákat említi a nyílt levélben - amit teljes terjedelmében itt olvashatsz el:

• alacsony színvonalú idegennyelv-oktatás
  
• értelmetlen mindennapos testnevelés
  
• a KLIK nem támogatja a tanulmányi versenyekre való utazást sem
  
• még a színes krétát sem fizette ki a KLIK
  
• a Herman Ottó diákjai büszkék a tök jó tanáraikra