• Vasárnap Észak-Korea megmutatta, hogy bármeddig hajlandó elmenni, hogy provokálja a világot.
• Szinte minden kormány baromi ideges lett, pedig Phenjanban azt mondják, hogy ők csak egy műholdat lőttek fel.
• Kim Dzsongun nagyon elszánt, és egyre elkeseredettebb is: valószínűleg újabb, minden eddiginél nagyobb nukleáris teszt jön.

Észak-Korea vasárnap reggel kilőtt egy rakétát, és pályára állította a Kvangmjongszong-4 nevű műholdat. Ezen az egész világ kiakadt, a NATO, az USA, Németország Franciaország és Nagy-Britannia mellett Oroszország és Észak-Korea egyetlen szövetségese, Kína is elítélte az akciót. Dél-Korea és Japán pedig Észak-Korea ellen irányuló rakétavédelmi rendszer telepítéséről szóló tárgyalásokba kezdtek az Egyesült Államokkal.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülésen tárgyalta meg az észak-koreai műholdkilövést, és azt, hogy hogyan büntessék meg emiatt a világ legsötétebb diktatúráját.

A világ országainak nem a műholdkilövéssel van bajuk, a gond az, hogy

senki nem hiszi el Észak-Koreának, hogy tényleg csak egy műholdat akart pályára állítani.

Már a kilövés előtt is figyelmeztetett több állam és elemzőintézet is, hogy Észak-Korea egy interkontinentális rakétatesztet próbálhat majd műholdfelbocsátásnak álcázni. Valószínűleg így is történt, mert bár a csendes-óceáni térség űrügynökségei és hadseregei megerősítették, hogy az Észak-Koreából kilőtt rakéta valóban Föld körüli pályára állított valamit, de az a valami nem sokat fog lendíteni az űrkutatás jelenlegi színvonalán.

Phenjanban azt állítják, hogy a Kvangmjongszong-4 mindenféle méréseket végez majd az űrben, több megfigyelő szerint azonban a vasárnap kilőtt rakéta szállítmánya túl könnyű volt ahhoz, hogy komoly műholdat tartalmazzon. Dél-koreai megfigyelők kedden azt mondták a Reutersnek, hogy a frissen kilőtt műholdról még nem is érkezett jel.

Titkosszolgálati jelentések szerint az Unha-4 rakéta 200-500 kilogramm terhet szállíthatott, ez a tömeg pedig inkább emlékeztet egy robbanótöltetre, mint egy műholdra. Léteznek már műholdak ugyan ilyen kis méretben is, de ha Észak-Korea valóban csak egy ilyen mini műholdat akart volna feljuttatni az űrbe, hogy elvégezzen néhány rutinmérést, akkor olcsóbb lett volna megkérni kínai szövetségeseiket, küldjék fel ők a Kvangmjongszong-4-et. Kína ugyanis stabilan működő hordozórakétákkal rendelkezik,

Észak-Korea azonban – állítása szerint – kizárólag a Kvangmjongszong-4 fellövésére fejlesztett egy új hordozórakétát, az Unha-4-et.

De ha a Kvangmjongszong-4 annyira fontos műhold, hogy saját fejlesztésű és iszonyat drága hordozórakéta kellett neki, akkor meg az a gyanús, hogy Észak-Korea nem mond semmit a műhold küldetéséről.

Ha ez nem lenne elég: Észak-Korea eljátszotta ugyanezt 2012-ben, amikor a Kvangmjongszong-3 műhold 2. egységét küldte fel egy Unha-3 rakétával. Ez volt az ország első sikeres műholdas küldetése, amit más államok is elismertek (Észak-Korea szerint minden műholdfelbocsátása sikeres volt). Viszont a világ minden űrügynöksége egybehangzóan állítja, hogy a Kvangmjongszong-3-ról az égvilágon semmilyen jel nem érkezett soha, sehová.

A vasárnapi akcióban tehát nem a műhold volt a fontos, hanem a rakéta.

A BBC titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva azt írja, hogy az Unha-4 akár 500 kilogrammnyi terhet is elbír, ez pedig sokszorosa az Unha-3 teherbírásának. Az Unha-4 hatótávolsága ezen kívül nagyjából 13 ezer kilométer lehet, míg az elődjéé csak 10 ezer kilométer volt. Ez kétségkívül hatalmas előrelépés az észak-koreai rakétatechnikának, bár ezt nyilvánosan nem ünnepelheti az ország.

Észak-Koreának ugyanis ENSZ BT-határozatok tiltják, hogy ballisztikus rakétákat teszteljen. Igaz, tiltják azt is, hogy nemzetközi egyeztetés nélkül műholdakat állítson Föld körüli pályára, de ezt a phenjani vezetés vitatja. Kim Dzsongun országa azt mondja, hogy űrprogramja teljes egészében békés, és célja az emberiség tudományos eredményeinek gyarapítása. A vasárnapi műholdfellövéssel azonban szinte az egész világot meggyőzték arról, hogy az űrprogram csak a haditechnikai tesztek álcázására jó. Független megfigyelők a Reutersnek kedden ezzel egybehangzóan nyilatkoztak, azt mondták, hogy a vasárnap kilőtt Unha-4-es a rakéta lehullott és összegyűjtött darabjai alapján robbanótöltetek célba juttatására is alkalmas lehet.

Az Unha-4-gyel – pusztán a rakéta hatótávolságát és teherbírását tekintve – Észak-Korea képessé vált arra, hogy az USA bármelyik városát elérje. Az Unha sorozatú hordozórakéták lényegében a Tephodong-2 rakéták enyhén átalakított variánsai, a Tephodong-2 pedig bevallottan is nukleáris robbanófejek célba juttatására szolgál.

De azért megijedni még nem kell: az Unha-4 egy bazinagy rakéta, amit napokba telik megépíteni, és nem lehet kilőni, hacsak nem építenek hozzá egy szintén bazinagy kilövőállást is.

Ha tényleg felmerülne, hogy Kim Dzsongun országa más államra szeretne rakétát lőni, 1-2 nap állna rendelkezésre a műholdakról is jól látható, épülő kilövőállás elpusztítására.

Ezen kívül eddig arra sem utal semmi, hogy Észak-Koreának lenne működőképes légkörbe visszatérő fejrésze, enélkül viszont nem tudna nagy kárt okozni egy interkontinentális rakétával. Az interkontinentális rakétákat ugyanis nemcsak fellőni kell, hanem el kell rendezni azt is, hogy a rakéta egy része egy meghatározott ponton vissza tudjon lépni a Föld légkörébe, hogy lecsapjon a célra. Ilyen rakétaalkatrészt Észak-Korea már nem tudna a kamu-űrprogramba rejtve tesztelni, egy ilyen tesztet már nyilvánvaló fenyegetésnek venne a nemzetközi közösség, bármit mondjanak is róla Phenjanban.

Persze Észak-Korea szépen halad: megfigyelők szerint egyre komolyabb sikereket érnek el a nukleáris robbanófejek miniatürizálásában, és állítólag jól állnak a ballisztikus rakétákhoz is használható mobil-kilövőállás fejlesztésében is. Ha utóbbi elkészül, akkor sokkal nehezebb lesz indítás előtt szétlőni az észak-koreai rakétákat.

Márpedig biztosan további fejlesztések várhatók, az észak-koreai kormány jelezte is, hogy további műholdakat fognak pályára állítani a következő hónapokban.

Kim Dzsongunnak eredmények kellenek, a diktátornak mindenképp erősnek és sikeresnek kell látszania a májusi pártkongresszuson. Ilyen kongresszust 1980 óta nem hívtak össze, és ha leváltani valószínűleg nem is fogják a vezetőt, de komolyan megrendülhet a hatalma, ha addigra nem villant valamit.

A diktátornak azonban el kell számolnia azzal, hogyan lehet, hogy Észak-Korea egyetlen szövetségese, a Kínai Népköztársaság vezetői az utóbbi 3 évben 6 csúcstalálkozót tartottak Dél-Korea vezetőivel, és miért nem ültek egyszer sem tárgyalóasztalhoz ez idő alatt Kim Dzsongunnal. Ez azt a látszatot keltheti az észak-koreai Kommunista Párt tagjaiban, hogy Pak Kunhje dél-koreai elnök befolyásosabb vezető, mint Kim Dzsongun.

Több elemző szerint az utóbbi hónapok izmozása is ezért kezdődött Észak-Koreában: Phenjan tavaly novemberben csúcstalálkozót kezdeményezett a kínai vezetéssel, de Pekingben nem mondtak azonnal igent, Kim pedig azóta igyekszik bizonyítani a hatalmát.

December 10-én kijelentette, hogy országának hidrogénbombája is van, de a kínaiak ezután sem álltak kötélnek. Észak-Korea erre január 6-án megtartotta negyedik nukleáris tesztjét, de ezzel is beégtek. Bár az állami média nagy sikerként adta elő a robbantást, az csak maximum 10 kilotonnás lehetett, ami egy hagyományos hidrogénbomba erejének kevesebb, mint 1 százaléka. Ráadásul az is tisztán látszott, hogy még az észak-koreai mérnökök is sokkal nagyobb erejű robbanásra számítottak, nagyjából 50 kilotonnásra, hiszen a bombát most kétszer olyan mélyen robbantották fel, mint az előző nukleáris tesztjükön.

Innen már azonban nem volt megállás, a teszten szintén felháborodott a nemzetközi közösség, az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig Észak-Korea elleni lehetséges szankciókról kezdett tárgyalni.

Kim a rekétateszttel most tulajdonképpen egészen ügyeset húzott, hiszen a nukleáris robbantással már amúgy is feldühítette az ENSZ BT-t, amúgy is megbüntették volna az országát, így külön a rakétakilövés miatt már nem fog sokkal súlyosabb szankciókat kapni.

Gond azonban, hogy Kína továbbra sem állt kötélnek: egyelőre nincs hír arról, hogy a Népköztársaság vezetői találkoznának Kim Dzsongunnal az elkövetkező hónapokban. Sőt, Kim lépéseivel egyre jobban feldühíti a pekingi politikusokat. Kína egyre szigorúbban megfogalmazott közleményeket ad ki, amikben elítéli az észak-koreai teszteket. Peking azonban kénytelen kétfelé játszani: az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként igyekszik is megakadályozni, hogy a BT valóban kemény szankciókkal sújtsa Észak-Koreát. Kína ugyanis már Észak-Korea teljes gazdasági összeomlásától tart, ami nemcsak egy anarchiába süllyedő, hatalmas fegyverarzenállal rendelkező szomszédot jelentene a Népköztársaság számára, hanem azt is, hogy menekültek százezrei áramlanának át az észak-koreai határon Kínába a jobb élet reményében.

Ha pedig a Kvangmjongszong-4 fellövése, és a sikeres rakétateszt nem ad elég önbizalmat Kimnek a májusi kongresszusra, akkor egészen biztosan tovább hergeli majd az ellenfeleit. Jöhet akár egy újabb, az eddigieknél sokkal erősebb bombateszt is. A dél-koreai titkosszolgálat már hétfőn azt állította, hogy Phenjan újabb földalatti tesztre készül. Közben Szöul szeretné, ha az USA az észak-koreai fenyegetés ellen THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rakétavédelmi rendszert telepítsen az országba. Ezzel csak az a baj, hogy Észak-Korea mellett Kínát is feldühítené.