Szombaton a Jobbik és a DK is nekiment Orbán Viktornak, mert a magyar miniszterelnök –hasonlóan 27 európai kollégájához – jóváhagyta a legutóbbi uniós csúcs következtetéseit. E következtetésekben pedig van egy közvetett utalás a Fidesz és a kormány által gyűlölt menekültelosztási kvótára is.

Következtetésnek hívják az EU-ban azt a dokumentumot, amit az Európai Tanács az ülései után elfogad. Ez ugyan nem jogszabály, de tartalma köti a tagállamokat.

Támadás jobbról és balról

A Jobbik és a DK azzal támadta Orbánt, hogy hazug kampányt folytat itthon, mert miközben a Fidesz aláírásokat gyűjt a kötelező kvótarendszer ellen, addig nevét adta a péntek este kiadott következtetésekhez.

A Jobbik és a DK szerint ezzel Orbán vállalta, hogy Magyarország is fogad menekülteket, ráadásul a kvótarendszer szerint. A jobbikos Z. Kárpát Dániel „elképesztő árulásról”, a DK-s Molnár Csaba pedig „hazugágról” és „átverésről” beszélt.  A Fidesz azzal vágott vissza, hogy a „A Jobbik és Gyurcsány-pártja azok, akik elárulják a magyar emberek érdekeit”, de érdemben nem cáfolták, hogy Orbán nevét adta a kvótához. Cáfolt viszont Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki szerint az ellenzéki pártok „nem értik, vagy tudatosan félremagyarázzák az EU-csúcson történteket”.

Kinek van igaza?

Röviden: inkább az ellenzéknek.

Hosszan:

Az összesen 36 oldalas tanácsi következtetések között egy fél mondat foglalkozik a kérdéssel. A 8. pont h.) bekezdése így kezdődik:

„A tavaly decemberi relokációs döntéseket minden elemükben végre kell hajtani.”

Az EU-s zsargonban a relokáció azt jelenti, hogy a már EU területén lévő menekülteket szétosztják a tagállamok között. A szétosztás módja lehet önkéntes vagy kvótaalapú és kötelező.

Vagyis, hogy el lehessen dönteni, hogy kinek van igaza, meg kell nézni a decemberi tanácsi következtetéseket. A decemberi csúcson kiadott dokumentum így fogalmaz a relokáció ügyében:

„Végre kell hajtani a relokációról szóló döntéseket, figyelembe véve a kedvezményeket, amelyeket bizonyos tagállamok javára már megítéltek, tekintettel az őket érő nagy nyomásra hivatkozó kérésükre.”

Ez is tehát visszautal korábbi döntésekre. A nagy kérdés, hogy mire utal vissza.

Két relokációs döntés született ugyanis eddig. Az első tavaly júniusban, amikor 40 ezer, Olaszországban és Görögországban lévő menekült áttelepítéséről döntöttek, önkéntes felajánlások alapján. Magyarország akkor nem vállalta egyetlen menekült befogadását sem. 

Csakhogy szeptemberben született egy másik döntés is, további 120 ezer fő áttelepítéséről. Ebben az esetben egy kötelező kvótarendszert írtak elő, és Magyarországot 1294 menekült befogadására kötelezték.

Mire utalnak?

Kovács Zoltán kormányszóvivő azt állítja, hogy a pénteken elfogadott következtetések csak a júniusi döntésről szólnak, az önkéntes befogadásra. Csakhogy erre semmilyen utalás sincs a szövegben. 

A pénteki következtetés csak annyiról szól, hogy minden érvényes, amiről decemberben döntöttek. A decemberi pedig egyértelműen többes számban fogalmaz, és a korábbi relokációs döntések végrehajtását írja elő. Kitér ugyan arra, hogy a korábban elfogadott kedvezményekre is tekintettel kell lenni (tehát például a júniusi magyar felmentésre), de arra sehol sincs benne utalás, hogy a szeptemberi döntésre ne vonatkozna ugyanúgy a határozat. 

E következtetéseket az utolsó vesszőig nagyon alaposan egyeztetik a tagállamok. Ha az lett volna a szándék, hogy csak az egyik relokációs döntésről szóljon a szöveg, akkor kizárt, hogy ezt ne jelezték volna egyértelműen. A döntések szó többes számú használata is arra utal, hogy több döntésről van szó, és mivel összesen csak két ilyen típusú döntés volt, nem kell jogászprofesszornak lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy a szeptemberi is számít.

Ettől persze nem sok minden változik

Az igaz, hogy a magyar kormány a szeptemberi döntéskor nemmel szavazott a kötelező kvótára, de azt a belügyminiszterek tanácsa minősített többséggel elfogadta, és ezáltal mindenkire kötelező, a nemmel szavazókra is. 

Az is igaz, hogy a magyar és a szlovák kormány megtámadta az EU bíróságán a szeptemberi döntést, mert szerintük az ellentmond az uniós szerződéseknek. Ám ettől még a döntés érvényes, egészen addig, amíg esetleg a bíróság jogerősen helyt ad a budapesti és pozsonyi beadványnak.

Az is igaz, hogy a szeptemberi kvótahatározat egyszeri alkalomra szól, nem egy állandó kvótarendszert kényszerít a tagállamokra, hanem konkrétan 120 ezer embert oszt el egy képlet alapján.

Az is igaz, hogy a pénteki következtetések aláírásával Orbán Viktor nem változtatott az eddigi magyar állásponton, hiszen egyelőre köti őt is a kvóta egyszeri alkalmazásáról szóló határozat, akár tetszik neki, akár nem. A következtetéseket ráadásul egyetlen csomagban kellett elfogadni, vagyis ha nem írja alá, akkor bukott volna a brit igényekre vonatkozó rész is, és ezen akár Nagy-Britannia EU-ban maradása is múlhatott volna. 

Vagyis túl nagy volt a tét ahhoz, hogy egy amúgy is érvényben lévő döntésre emlékeztető sor kivételéért érdemes lett volna küzdeni. Ugyanis ha az emlékeztető kimarad, az abban idézett döntés ugyanígy hatályos maradt volna, így legfeljebb nyomatékot kapott. Nyilván a kvótapárti országok lobbizták ezt be a szövegbe, ahogy a keleti tagállamok lobbizása is látszik más pontokon.    

Ezért a belpolitikai vita feleslegesen hisztérikus. Ám ettől még Kovács Zoltán szóvivő értette félre a következtetéseket, és a helyzet az, hogy 

Orbán Viktor tényleg aláírt egy dokumentumot, ami arra emlékezteti, hogy a kvótát mindenkinek be kell tartania.