Nem hallgathatnánk inkább azokra, akik kezet akarnak mosni, mielőtt hozzányúlnak a beteghez?

"A fentiek alapján 2012-ben az egészségügyi ellátással összefüggő Clostridium difficile fertőzések átlagos incidenciája 10 000 kibocsájtott betegre 24,1, míg incidencia-sűrűsége 100 000 ápolási napra 28,3 volt hazánkban. Az egyes intézmények között jelentősen eltértek a CDI incidenciák: az értékek a 0,5–130,4 fertőzés per 10 000 kibocsájtott beteg (percentilisek: P25=5,5; P50=14,0; P75=28,0), és 0,8–130,7 fertőzés per 100 000 ápolási nap (P25=4,9; P50=13,4; P75=30,8) tartományban mozogtak." [Idézet az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója a Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer 2012. évi eredményeiről című tanulmányból.]

"Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések adatai nyilvánosak, mindenki számára szabadon hozzáférhetők az Országos Epidemiológiai Központ honlapján. A jelentések közérthető, a nem szakértő közönség számára is értelmezhető módon összegzik a rendelkezésre álló információkat" - reagált az ÁNTSZ közleményében az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport felvetéseire, amelyről elsőként ebben a cikkemben számoltam be.

Mivel tökéletesen rám illőnek érzem a "nem szakértő közönség" jelzőt, elfogadtam a kihívást. Nekiláttam értelmezni a számomra is értelmezhető módon összegzett rendelkezésre álló információkat, melyek mindenki, így az én számomra is szabadon hozzáférhetők. Ha hiszik, ha nem, az első nehézséget nem a fent kiemelt mondat jelentette, hanem a szabadon hozzáférhető nyilvános adatok megtalálása. A dolgot nem egyszerűsítette, hogy az ÁNTSZ honlapján közölt közleményben rossz linket adtak meg, ahogy attól sem lett könnyebb, hogy magukat a jelentéseket az Országos Epidemiológiai Központ kilencvenes éveket idéző honlapjának bal hasábjában,

az "NNSR eredményei" menűpontban rejtették el,

amiről, szégyen vagy sem, nem ugrott be elsőre, hogy ez a kórházi fertőzések előfordulásáról szóló adatsort takarhatja. Ha keresnék, ez itt a helyes link.

Spongyát rá.

Tessék, egy nem hozzáértő számára is értelmezhető ábra, no nem a magyar, hanem az európai járványáügyi összefoglalóból. Az, hogy Magyarország szép piros, nem jó.

Az 1001 orvos hálapénz nélkül levelére reagálva az ÁNTSZ számháborúba kezdett arról, hogy ténylegesen hányan halnak meg Magyarországon kórházi fertőzésekben - olyanokban, amelyeket jelentősen vissza lehetne szorítani a higiénia javításával, amin sokat segítene, ha például jutna pénz a kórházak takarítására, vagy arra, hogy a 6 liter/1000 betegnap alkohols kézfertőtlenítő helyett a WHO ajánlásainak megfelelő 20 liter/1000 betegnap jusson a kórházi osztályoknak. Mintha amúgy az volna a legfontosabb kérdés, hogy

többen, vagy csak ugyanannyian halnak bele abba, hogy kórházba kerülnek, mint ahányan közlekedési balesetben vesztik életüket egy évben.

Persze ez sem mellékes, és ki is fogok térni rá a későbbiekben, de előbb nézzük, hogy mi a baj az ÁNTSZ éves összefoglalóival.

Exitáltak az ápoltak

Kezdjük azzal, hogy

a legfrissebb, nyilvánosan elérhető jelentés a 2014-es adatok éves összefoglalója.

Ez az, amit nem hozzáértőként megpróbáltam értelmezni, de hamar feladtam, és kerestem egy olyat, amit egy hozzáértő már értelmezett helyettem. Ez a 2012-es éves összefoglaló volt, amiről az Elitmed orvosi szakportál közölt cikket. A 2012-es NNSR szerint (így hívják ezeket a közérthető összefoglalókat) 2317 beteg halt meg kórházi fertőzésekben, írta a lap.

Ez a szám így sehol sem lelhető fel a jelentésben.

A kitartó olvasó olyan részadatok alapján összegezheti, hogy tulajdonképpen hányan is halnak meg kórházi fertőzésekben, mint:

  • Az exitált ápoltak 9,9%-ánál jelöltek összefüggést a fertőzéssel a jelentő intézmények ( 87 fő).
  • A meghalt betegek közül 84 esetben (7,9%) jelentettek pseudomembranosus colitis-t és/vagy toxikus megacolon-t.
  • A jelentések szerint 123 beteg (a meghaltak 11,6%-a), halálában közrejátszott a Clostridium difficile fertőzés.

Hagyjuk is. Bár érdeklődő betegként hasznosnak tartanám, ha meg tudnám nézni, hogy hányan is haltak bele kórházi fertőzésbe az osztályon, ahova beutaltak, az végülis a kisebbik probléma, hogy én nem értem ezeket a jelentéseket. A nagyobbik, hogy az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport egyik tagja szerint

"az OEK oldalán megjelenő adatok még az egészségügyben jártas személyeknek is nehezen értelmezhetők",

ilettve abban a formában, ahogy közzéteszik, javarészt haszavehetetlenek. Az adatok "ömlesztve vannak, nincsenek grafikonok és nem mutatnak trendeket évekre visszamenőleg", illetve egyáltalán nem közölnek osztályra bontott adatokat. Pedig ennek egyrészt a beteg szempontjából is volna jelentősége - akarna ott szülni sok-sok hálapénzért, ahol jó eséllyel megbetegedhet? -, de ez mutathatná meg azt is, hogy hol csinálnak valamit rosszul.

Az orvosok, akikkel beszéltem, példát is mutattak rá, hogy tulajdonképpen mire is gondolnak:

az Európai Járványügyi Központ éves jelentésére,

amiben táblázatokkal, grafikonokkal mutatják be az európai járványügyi helyzetet, és ami még egy nem hozzáértő érdeklődő számára is értelmezhető. Hogy a direkt a hozzám hasonló hülyéknek készült infografikákról már ne is beszéljünk:

Forrás: ECDC

Végül beszéljünk egy kicsit a számokról, mert bár nem ez volt az 1001 orvos panaszának leglényegibb része, azért nem mellékes, hogy 

tulajdonképpen hányan is halnak meg egy évben csak azért, mert pechjükre kórházba kerültek Magyarországon.

Saját tapasztalataik alapján az 1001 orvos állítja, hogy a magyarországi eseteket rendszeresen jelentősen aluljelentik. Tapasztalataik szerint az ÁNTSZ a következőképpen nyeri az adatait:

  • az osztályos orvos elküldi a beteg mintáját a mikrobiológiai laborba;
  • ha pozitív, a labor jelenti a kórházhigiénének és az osztályos orvosnak;
  • a kórházhigiéne jelenti az ANTSZ-nek.

"Azért is érthetetlen az ÁNTSZ kioktató hangneme, mert mi most éppen arról beszélünk, hogy az adatok, amire építkeznek és amit mi adunk, nem reálisak" - írták. Szerintük az ÁNTSZ adatai alulbecslik a valós fertőzésszámot, valószínűleg csak a súlyos eseteket mutatják csak, mert "már a kórtermet sem hagyja el a minta". Előfordul, hogy a beteg se jelzi az enyhe hasmenését, ami azért a kórokozót már terjeszti, de az is, hogy az orvos nem vesz le mintát. „Egyes helyeken az osztályvezetőkön múlik, hogy elküldenek-e széklettenyésztést, vagy sem” - írták erről korábban.

De még a legsúlyosabb, halállal végződő fertőzések adataival szemben is vannak kételyeik. Az egészségügyi kormányzathoz eljuttatott levelükben részleteztek egy esetet, amikor egy szívbeteg páciens már az első, 3 hetes kórházi tartózkodása alatt Clostridium difficilével fertőződött (CDI) meg, amit a gyorsteszt igazolt is. Hét napos antibiotikumos kezelés után a tünetei megszűntek, a beteget hazaengedték. A kórlapján nem szerepelt a mikrobiológiai tenyésztés eredménye, vagyis ez az eset be se került az ÁNTSZ rendszerébe.

Ugyanez a beteg öt nappal később megállíthatatlan véres-vizes hasmenéssel került egy másik kórházba, ahol azonnal elküldték a tenyésztést a mikrobiológiára, ez pedig igazolta a CDI-t. Ha a mikrobiológus a szabályoknak megfelelően értesítette erről a korházhigiénés szakembert, akkor elméletben erről az esetről már értesülhetett az ÁNTSZ is.

Csakhogy!

A beteg belehalt a kiújuló fertőzésbe. Elküldték boncolásra. A boncolási jegyzőkönyvében már nincs szó CDI-ről, a halál közvetlen okaként a több mint egy hónappal korábbi alapbetegségét, a szívizomelhalást jelölték meg, azt nem említették, hogy bélgyulladása volt, és órákkal a halála előtt a fertőzéstől összeomlott a szervezete, leállt a veséje. Vagyis ez a haláleset, ahol teljesen direkt az összefüggés a fertőzéssel, nincs benne a rendszerben.

Hangsúlyoznám, hogy nem feltétlenül rosszhiszeműségről van itt szó. Azt, hogy a beteg veséje leállt, nem a boncolás mutatja ki, hanem a klinikai adatok. Ezért volna fontos, hogy a klinikus tájékoztassa erről a korházi higiénés szakembert, aki aztán jelentheti az esetet az ÁNTSZ-nek.

Ez az eset csak csepp a tengerben, de egyben cseppben a tenger is. Az orvosok, akikkel beszéltem, megjegyezték azt is, hogy 2012-ig hivatalosan is bőven felülmúlta a korházi fertőzések okozta halálozások száma a közlekedési balesetek halálozását. Azóta a hivatalos szám jelentősen csökkent, bár még az ÁNTSZ adatai szerint is megháromszorozódott a CDI-s fertőzések száma - azoké a CDI-s fertőzéseké, amibe a fent ismertetett esetben is belehalt a páciens.

Hegedűs Zsolt, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnökének megjegyzése szerint "érdekesség, hgoy míg Észak-Írországban az elhunytaknak, akik CD vagy MRSA fertőzésben is szenvedtek, 25-40 százalékban van feltüntetve, hogy közvetve vagy közvetlenül hozzájárult a halálához a fertőzés, addig itt ez 11-15%". Hogy azt a nemzetközi szaklapban közölt magyar kutatást már ne is említsük, amelyben nemcsak a tüneteket mutató, hanem az összes osztályra kerülő beteget leszűrték. A 11 000 betegen végzett vizsgálat eredményei alapján Magyarországon 5-10-szer gyakoribb a CDI valós előfordulása, mint nemzetközileg, azaz a legrosszabb Európában.

Összegezve,

a tiltakozó orvosok azt szeretnék, ha az illetékesek sűrűbben, osztályokra bontottan publikálnák a jelentéseket a kórházi fertőzésekről, amikről az adatokat módszertanilag precízebben gyűjtenék.

"Az a véleményünk, hogy akut helyzetben arra kellene hallgatni, aki meg szeretné végre mosni a kezét, mielőtt beteghez nyúl" - írták.

(Címlapképünkön egy ausztrál orvos mossa a kezeit. Fotó: Monash University Gippsland / Flickr CC BY-NC-ND 2.0)

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.