A 39 éves Yassine Amrani ezt mesélte a Politicónak a brüsszeli repülőtéri robbanások utáni pillanatokról:

"Mindenfelé fej nélküli testek hevertek. Ott állt egy nő, aki azt kibálta, hogy "Hol a gyerekem?", amiközben egy kisgyereket tartott a karjában. Mondtam neki, hogy ott van a kezében, mire azt mondta, hogy van még egy gyereke, őt nem találja." Yassine barátja ezután felment a harmadik emeletre, ahol a tippjük szerint felrobbant a bomba, aztán azt kiabálta le neki, hogy föl ne menjen, annyi ott a halott. Vér folyt a padlón, segíteni próbáltam másoknak, azért lettem ilyen véres".

Kallouchi Mohammed az egyik reptéri kávézóban dolgozott, amikor megtörtént a terrortámadás: "Vért láttam mindenütt. Volt ott egy lábatlan férfi, teljesen szétnyílt mellkassal. Mellette egy rángatózó testű, leszakadt lábú férfi. És mindenütt üvegcserepek."

A húszéves Anthony Deloos az egyik becsekkoló pult mögött élte át az eseményeket: "A fülem bedugult. Nem hallottam semmit. Legelőször azt hittem, hogy egy óriási információs tábla szakadt le. Papírok szálltak a levegőben. A kollégáim azt mondták, hogy fuss, fuss, fuss! Végül bebújtunk egy poggyászszállító szalag alá".

Nyilatkozott egy politikai lobbista is, aki a megtámadott metrószerelvényen érkezett meg a Maelbeek metróállomásra: "Azon a metrón ültem, amit ma reggel megtámadtak. Éppen befutottunk az állomásra, amikor hatalmas robbanás hallatszott. Elment a világítás, mindent ellepett a füst, aztán több robbanás hangja is hallatszott, mindenki a földre zuhant. Úgy tudtam kimenekülni, hogy pár utastársammal kifeszítettünk egy ajtót és kirohantunk a kijáraton".

Ugyanezen a metrón ült egy filmkritikus, aki a Batman vs Superman sajtóvetítésére igyekezett: "Kényelmesen tartottam a sajtóvetítésre, a szerelvény első kocsijában ülve, amikor a Maelbeek állomáshoz érve nagy durranás, az ablaküvegek az ölembe zuhannak, elmegy a fény, füst és kiáltások. A sofőr két perc múlva érkezik egy lámpával és segít az utasoknak, hogy az egyik ablak helyén keletkezett lyukon kimászhassanak a kocsiból. A padlón alig lehet észrevenni az összekuporodva fekvő utasokat. El is taposhattuk volna őket menekülés közben. A Maelbeek állomáson töksötét van, a levegő kék füsttől nehéz. Egy nő felkiált: "Itt egy kijárat!""