Március 31-én este több százan tüntettek Párizsban, a Köztársaság terén. Azóta pedig minden nap ez történik. Délután hatkor megjelennek a tüntetők és éjfélig ott maradnak. Mostanra már ezer ember is összegyűl egy este. 

Főleg fiatalok, de azért nem kizárólag. Mozgalmuknak a Nuit Debout nevet adták, és mostanra már más európai városokra is átterjedt. A mozgalomnak nincs vezetője, a tüntetéseken nem követelnek semmit, kivéve, hogy érjen véget a kapitalizmus és az a világ, melyben jelenleg élünk.

Március 31-én azt mondták, hogy amíg nem valósul meg ez, addig nem engedik, hogy április elkezdődjön. Ezért most saját időszámításuk szerint már március 39-e van. 

A tiltakozás elsőnek még konkrétabb célok miatt indult, a szocialista kormány tervezett munkajogi reformjai ellen tiltakozott sok fiatal is. Ebből nőtt ki ez a mozgalom. 

A mozgalomban eleinte senkinek nem volt saját neve, mindenkit Camille-nak hívtak, ami egyszerre női és férfi név is a franciában. Ezt azonban a beszámolók szerint nehéz volt fenntartani, ezért idővel a saját nevek visszatérhettek. 

Az egyre növekvő médiaérdeklődés közepette a fiatalok arról beszélnek, hogy fogalmuk sincs, mire fut ki ez az egész, és épp ez az egész lényege. 

Nincsenek terveik, nincsenek követeléseik, nincsenek vezetőik. Rengeteg dologban nem értenek egyet, de abban igen, hogy változást akarnak. 

Egyikük arról beszélt az Independent újságírójának, hogy nem volt szükségük a Panama-iratokra ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy működik a világuk. És nem akarnak többet olyan világban élni, ahol néhány ember önzősége lesz a gátja rengeteg ember lehetőségének. 

A hangulatot a sajtóban előszeretettel hasonlítják az 1968-as hangulathoz. A fiatalok naponta gyűléseket szerveznek, ahol olyan döntéseket fogadnak el, mint hogy véget vetnek a munkanélküliségnek, a hajléktalanságnak, a társadalmi igazságtalanságoknak. A másik gyakori hivatkozási pont természetesen az amerikai Occupy-mozgalom és a spanyol Podemos. 

Egyelőre viszont nem sok jele van annak, hogy a mozgalom a társadalom más részeibe is átszivárogna, még mindig csak napi nagyjából ezer fiatal tiltakozik Párizs egyik forgalmas főterén esténként. (Independent)